Pál-forduló után kifelé tartunk ugyan a télből, de a kemény fagyok, a mínusz 15 fok alatti hőmérsékletek gondba ejtették a gazdákat, hiszen ha hosszabb ideig nem emelkedik a hőmérséklet, az egyébként fagytűrő búzák meg a gyümölcsfák és a szőlőültetvények is károsodhatnak. Az észak-bácskai gyümölcsösökben január végéig jó ütemben haladt a metszés, de most rövid időre elcsöndesednek a gyümölcsösök, a gazda mégsem ül ölbe tett kézzel, a kedvezőbb időjárást várva.
– Nemhiába mondják, hogy a gyümölcstermelő gazdának egész évben van munkája, hiszen ha nem az ültetvényen tevékenykedik, akkor az értékesítéssel van elfoglalva, de most kell végezni a tápfenntartást, a szerves- és a műtrágya kijuttatását – mondja Bata Csaba királyhalmi gyümölcstermelő, akinek 10 hektáros gazdaságán minden agrotechnikai műveletet idejében végeznek, hiszen ez a jó termés alapja, persze az időjárás is meghatározó tényező. – A szakirodalom, meg a tapasztalat szerint sem érdemes –5 fokos hőmérséklet alatt végezni a metszést, mert könnyen hasadhatnak az ágak, sérül a fa. Nem késtünk el a munkával. Bármikor is történik a metszés, az esetleges fertőzés elkerülése miatt, elsősorban a tűzelhalás behurcolásától rettegünk, kötelezően be kell tartani a higiéniai előírásokat, vagyis fertőtleníteni a metszőszerszámokat, sebtapaszt alkalmazni.
– A gyümölcsös tápanyagszükségletének meghatározásában alkalmazzák-e a talajelemzést?
– A homoktalaj nem köti meg sem a nedvességet, sem a tápanyagot, folyamatosan kell pótolni mindkettőt. A tápanyagháztartás feltöltése kizárólag a talajelemzés eredményei alapján történik, a víznek pedig a vegetáció során van meghatározó szerepe. Míg a kötött talajokon elegendő 4-5 évenként talajelemzést végezni, a homokon minden évben tanácsos ellenőrizni, milyen makro-, illetve mikroelem hiányzik, mert többlet egyikből sem jelentkezik. Különösen az intenzív meg a szuperintenzív ültetvények igényesek.
– A szaktárca is támogatja a termelés korszerűsítését, hiszen egyik fő cél a minél nagyobb és minél jobb minőségű termés, ami fontos a piacszerzésben is, így, bár lassan, de az észak-bácskai homokvidéken is növekszik az intenzív almaültetvények területe…
– Gazdaságomon a klasszikus és az intenzív ültetvény váltja egymást, ugyanis a gyümölcstermelésben legalább 20 évre alapozzuk meg a munkát, s kár a teljesen termőre fordult almaültetvényt megsemmisíteni, csak azért, hogy a legkorszerűbb termelési technológiát vezessem be. Ahogy újítjuk fel a gyümölcsöst, úgy terjed ez a technológia is. Nem hagyhatjuk szó nélkül a költségeket sem, hiszen már jégvédő hálóval borított, öntözőrendszerrel felszerelt sűrű, akár 0,80×3,30 m térállású gyümölcsös kialakítása hektáronként legalább 40 000 eurót igényel, s ez a legnagyobb akadálya az ilyen telepítések és technológiák terjedésének. Télidőben azonban hagyományosan szervezünk szakmai összejöveteleket, gyakorlati metszési napot, így lehetőség nyílik a tapasztalatcserére is, a vidékünkön is található legkorszerűbb gyümölcsös látogatásakor pedig akár kedvet is kaphatunk a nem kis kockázattal járó beruházásra, de hát a kockázat nemcsak a gyümölcstermelést kíséri…
– Ebben az ágazatban is könnyebb a termelés, mint az értékesítés, illetve a megfizettetés?
– Nem panaszkodhatunk az értékesítésre, bár azt, mennyiségekkel és árakkal együtt a nagy almatermelő országok, mint pl. Olaszország, Lengyelország stb. termése is alakíthatja. Leszűkült a hazai piac, igaz, az utóbbi években ismét megjelentek vidékünkön az egykori tagköztársaságok kereskedői, de a kivitel jelenti a gyümölcs-, mindenekelőtt az almatermelés távlatát. Termésünk 90 százaléka az egyre igényesebb orosz piacra kerül – veszi át a szót elégedetten Fogas Vilmos gazda, egyébként a királyhalmi Prima szövetkezet és hűtőház elnöke, s azt is nyomban hozzáfűzi, hogy nincsenek olyan keserű tapasztalataik az értékesítésben, mint egyes almatermelőknek, akiket több tízezer euróval károsítottak meg (a Magvető is közölt cikket a témáról). – Augusztus 12-től január végéig 3200 tonna almát exportáltunk az orosz piacra, s elégedetten mondhatom, hogy nem szűnt meg a kereslet. ULO technológiájú hűtőházunkban még 1600 tonna kiváló minőségű alma van betárolva, de február vége, március eleje előtt nem hiszem, hogy megnyílnak a hűtőkamrák. Az ULO tárolási technológiának az az előnye a klasszikus hűtőházi technológiával szemben, hogy az augusztusban-szeptemberben betárolt alma még májusban, júniusban is ugyanolyan üde és ízekben gazdag, mintha akkor szedték volna le a fáról. Az eltarthatósággal sincs különösebb gond, ugyanis újabban már alkalmazzuk a szavatoltan ártalmatlan SMART FRESH cukoralapú tartósítószert.
– A homokvidéki, így a királyhalmi alma nagy része az igényes külföldi, az orosz piacra kerül, de minőség tekintetében az EU-ban is helytállnának. Milyen követelményeket támaszt a külföldi piac?
– Alig 2-3 éve zavart keltett termelőink körében az a leszűkített vegyszerlista, amelyeket az orosz piacra kerülő gyümölcs termelésében alkalmazhattunk volna, ráadásul nem is az idény kezdete előtt, hanem már a szüret küszöbén értesültünk róla, de szerencsére elhárult minden akadály a kivitel elől. Ezek a követelmények az EU-s követelményeknél is szigorúbbak voltak, ráadásul nem is hangolták össze a szabványokat. Ezt a nagy piacot csak kiváló minőségű almával tarthatjuk meg, így szakemberek kísérik a termelést, adnak időben növényvédelmi utasítást. A gyümölcsösökben rovarcsapdákkal kísérik a kártevők megjelenését, az időjárás alakulásának függvényében a kórokozók elszaporodását, s ennek alapján kapjuk a kemizálási tanácsot. Az integrális növényvédelmet alkalmazzuk, ami azt jelenti, hogy környezetbarát, gyorsan lebomló szerekkel akkor avatkozunk be, amikor arra szükség van, így a termelési költségeket is csökkenthetjük. Sokan fölvetik a kérdést, hogy miért ragaszkodunk a régi almafajták termeléséhez, miközben újabbnál újabbak jelennek meg. Csak azt válaszolhatom, hogy az idared, az arany-delicious, továbbá a Granny Smith és jonagold a bő termés mellett minden időben eladható, így ezeket a klasszikus fajtákat lassan az intenzív termelésbe vonjuk, s biztos vagyok benne, hogy még sokáig megálljuk helyünket velük a külföldi piacon.
– Szót ejtettünk az irányított növényvédelemről, mint a biztos és jó minőségű gyümölcs előállításának egyik alapkövetelményéről. Előre jelezhető-e, hogy ebben az idényben a kórokozók vagy a kártevők okozhatnak több gondot a gyümölcs-, elsősorban az almatermelőknek, továbbá milyen mértékben károsodhatnak a gyümölcsfák az alacsony hőmérsékletek miatt, tekintettel az enyhe decemberi és januári időjárásra?
– Függetlenül az időjárás alakulásától, egyre több növényi kártevővel és betegséggel kell megküzdenie a gyümölcstermelőnek és a növényvédő szakmérnöknek. A száraz időjárás, mint amilyen az elmúlt évben kísért bennünket, kedvezett a kártevők szaporodásának, s különösen az almamoly és az atkák, azok közül is a vöröspók okoz sok gondot, de a tél végi lemosó permetezéssel jelentősen gyéríthető az állomány. Az esős évjárat a kórokozók szaporodását segíti elő, melyek közül mindenekelőtt az alma varasodását kiváltókat említem, de az előrejelzés alapján történő kemizálással megvédhetők a gyümölcsösök, illetve a termés – hangsúlyozza a hajdújárási Gulyás Oldal Nándor növényvédő szakmérnök, egyébként maga is almatermelő. Az alacsony hőmérsékletek károsítása, az esetleges fagykár korai megállapítása azonban nem egyszerű. – Mi, gyümölcstermelők azért nem örülünk a tartós tavaszias, enyhe időjárásnak a tél kellős közepén, mert az a mélynyugalmi állapotból korai ébredésre serkenti a fákat. A fagykárt nem érzékelhetjük szemmel, a törzsön, az ágakon nem történik elváltozás, hiszen az a növény, esetünkben a fa belsejében játszódik le. Az enyhe időjárás következtében a fáknál megkezdődik a gyökértevékenység, indul a nedvkeringés. A szállítónyalábokon keresztül víz és tápanyag kerül a növény, azaz a fa felső részeibe, ezzel pedig hígulnak a sejtnedvek, így válik érzékennyé a keményebb fagyokra. Akkor jelentkeznek a gondok, amikor a lehűlést enyhe időszak követi, majd ismét kemény fagyok jelentkeznek. A szállítónyalábokban és a sejtekben lévő szabad nedvesség, azaz a víz megfagy, így azok roncsoldódnak. A vegetáció, a nedvkeringés kezdetével, amikor a nedvességnek és a tápanyagnak el kellene jutnia a sejtekbe, a roncsolódott „pályákon” nem jut át, tehát nem érkezik meg a rügyekbe, a rügyképződménybe, s ilyenkor történik meg, hogy a rügy elsatnyul, majd elhal, nem lesz rajta termés. A fagykárról csak rügypattanáskor bizonyosodhatunk meg. A rügyet hossztengelyük mentén éles késsel felmetsszük, s amennyiben a szövetek élénk zöld színűek, ez a jele, hogy nem érte fagykár a fát. De ha a rügy tövén vagy az egész metszlapon elbarnult szövetet látunk, az fagykárról tanúskodik.
– Gyógyítható-e, megmenthető-e a fagykárt szenvedett fa?
– Legérzékenyebbek a kemény fagyokra a kajszi, a mandula és a szőlő, ezeknél a legkifejezettebb a károsodás, ami jobbik esetben csak terméskieséssel jár. Kora tavasszal még hormonkezeléssel segíthetünk a fagykárt szenvedett fákon, amit egyre többen, s tegyük hozzá, eredményesen is alkalmaznak. Nem az emberi szervezetre káros hormonokról van szó, hanem a növény termelte, s a sejtosztódást, a gyökérképződést, a megtermékenyítést, a pollencsírázást serkentő auxin hormonról. Ebből a hormonból a károsodott fa nem tud elegendőt termelni, a szállítónyalábok károsodása következtében a sejtekbe juttatni, ezért zöldbimbós állapotban, az első permetezéssel jutassunk a növényekre szintetikus úton előállított auxint, ami akár réz alapú készítményekkel is keverhető, s túlzás nélkül nevezhetjük a fagy károsította gyümölcsösök gyógyszerének – tanácsolja Gulyás Oldal Nándor szakmérnök.
