A juhtenyésztők gyakori problémáját a birkákban előforduló kergekórlárva okozza. Ez a parazitózis nem téveszthető össze a szivacsos agysorvadással, amely hasonló klinikai tüneteket mutathat
Az országban itt-ott akár tömegesen is előfordulhat a legeltetett állatokban. A betegség hordozója a kutya és más vadon élő húsevő egyik galandféreg lárvája, a Taenia multiceps, azaz a coenurus cerebralis hólyagféreg, amely folyadékkal kitöltött, diónyi-tyúktojásnyi hólyag, s áttetsző falán keresztül kivehető több száz kölesnyi nagyságú fejlődési alak. Leggyakrabban az agyvelőben, ritkábban a gerincvelőben telepednek meg.
A hólyagok rendszerint juhokban és kecskékben fejlődnek ki, de a szarvasmarhában, a vadon élő kérődzőkben, sőt a sertésben, lóban és az emberben is kialakulhat. A köztigazdák megfertőződhetnek a galandféreg-hordozó kutyák által a legelőn szétszórt peték bevételével. Ezek a véráram útján eljutnak a test szinte minden részébe, de csak azok lesznek életképesek, melyek megtelepszenek a központi idegrendszer szöveteiben. Az agyszövetben 14 napig vándorolnak, majd három hónap alatt fertőzőképesek lesznek. A 6 hetes ciszták kb. 1 cm átmérőjűek, a 8 hetes ciszták 2 cm, míg a három hónapos ciszták elérhetik a tojásnyi nagyságot. Juhban és kecskében a ciszták életkora megegyezik a köztigazdák élethosszával. A végleges gazdák csaknem mindég a juhászkutyák és a kóbor ebek.
A klinikai tünetek igen jellemzőek erre a parazitózisra. A juhokban és a kecskékben kialakulhat az agyhártyagyulladás, láz, tompultság, izgatottság, elrohanás, fogcsikorgatás. Idült esetben a zárt koponyaüregben nagyobbodó hólyagféreg a szomszédos agyszövetre gyakorolt nyomásából kialakulhat az agysorvadás, az agyvíz keringésének zavara és a koponyaűri nyomás növekedése. Ebben a fázisban a beteg juh elmarad a nyájtól, nem eszik, lesoványodik. Kényszermozgások nyilvánulnak meg. Haladás közben nem tud irányt tartani, fejét lógatja vagy ferdén tartja, körben járkál, miközben a hátsó lábai helyben maradnak. Erősen oldalra fordított fejjel az oldalán fekszik. Ha a gerincvelőben található a kergekór, akkor jelentkezhet a bénulás. Az elhullás a legyengülés után következik be. Az elhullás okát csak a koponya megnyitása és az agyvelő boncolása után lehet megállapítani.
Korábban a gyógykezelést a juhászok helyben, kinn a legelőn elvégezték. Valójában kitapogatták a koponya alatt rejtőző cisztákat, és a csontos burkot meglékelve a sértetlen lárvát is kivették. A seb legtöbb esetben sikeresen begyógyult. Ezt leggyakrabban a tapasztalattal rendelkező juhászok végezték. Legjobb azonban az ilyen esetekben a dolgot az állatorvosra bízni. Így elkerülhetők a lehetséges komplikációk.
A bajt jobb megelőzni, mint kezelni. A juhászok és a farmerek felvilágosítása szinte mindig időszerű. Az elhullott állatokat szükséges szakszerűen elásni. A dögkutak fedelét lezárni. Megakadályozni, hogy a kutyák ne jussanak hozzá a fertőzött agyvelőhöz. Célszerű továbbá a kutyák gyakori féregtelenítése. A kóbor ebek számának csökkenésével gátat vethetünk e gyakori parazitózis megjelenésének.
