Minden jel szerint nagy melegekkel és eső nélkül érkezik a tavasz. A hideg téltől elfáradt szervezetünk vitaminhiányban szenved, és ezt tavasszal legelőször a leveles zöldségekkel tudjuk pótolni. Többször hallani az őshonos és tájfajta növényekről. Ezek egyik jellgezetes tulajdonsága, hogy az idők folyamán eltűntek, és kiszorította őket valamilyen más, hasonló fajta növény. Nézzünk egy példát a régmúlt idők leveles zöldségei közül.
Kerti laboda (Atriplex hortensis)
A régi idők kitűnő főzeléknövénye volt. Különféle színű változatai a zöld, égőpiros és a rózsaszín, mind szemet gyönyörködtető kerti díszek. Elérheti a 2 m-es magasságot is. Jóízű főzelék készíthető belőle. Ezenkívül gyógyító, serkentő hatása is van.
Közép-ázsiai vagy dél-európai eredetű. Már a középkorban ismert főzeléknövény volt. Jelenleg főként Nyugat-Európában termesztik nagyban. Szükebb környezetünkben szinte ismeretlen és csupán egyes dísznövény-változatait találjuk.
Spenót helyett használható, sokáig és könnyen szedhető, és levelei puhábbak. Sokat terem, nagy tömegű levelet ad, melynek súlya elérheti a 2–4 kg-ot egy m2-en. Igénytelen növény, kevés munkával is terem. Ásványi sókat jelentős mértékben, vitaminokat mérsékelten tartalmaz. Fogyasztása a szervezetre kiegyenlítő hatást gyakorol.
Levélzete jellegzetesen háromszög alakú, változata szerint különböző színű. Kellő csapadék mellett bő termést ad. Különböző fajtái ismretek. A zöld levelű kerti laboda zsenge, puha levelei, hajtásai fogyaszthatók. Nyár végéig szedhető, és 2 m-re is megnő. A piros levelű kerti laboda ragyogó piros színű. Díszzöldségnek is különleges, 2–2,2 m magasra nő. A rózsaszínű kerti laboda szára pirosas, levélzete rózsaszínű, a növény igen díszes. Levelei fogyaszthatok, 2,5 m-re is megnő.
Főnövényként márciusban tápdús, jó vízgazdálkodású talajba helyre vetjük 1-2 cm mélyre. Tenyészterülete folytonos szedésre 20–30 x 10–20 cm, díszzöldségnek 50–60 x 50–50 cm. Beéri kapálással és gyomirtással. Szükség szerint öntözzük, mert akkor zsengébb és több fogyasztható levelet, fiatal hajtásrészt kapunk. A leveleket, hajtásokat kézzel szedjük, fiatalabb korban kaszálhatjuk is. Pár nap után megöntözzük, így sarjad és jól bokrosodik. Virágzásig mind a három változat levelét, zsenge hajtását szedhetjük. Lehetőleg frissen használjuk fel, 0 °C-on is csupán 5-6 napig tartható el.
Friss, jóízű főzelék készíthető belőle. Bélmozgást serkentő hatása közismert. Általában úgy készítjük el, mint a spenótot.
Labodafőzelék alföldiesen: 1 kg tisztára mosott kertilaboda-levelet sós vízben puhára főzünk. Leszűrjük, és apróra összevágjuk. Rántást készítünk, majd 5-6 gerezd tavaszi fokhagymát reszelünk bele. Kissé megfuttatjuk, majd a főtt labodát hozzáadjuk. Saját levével felöntjük, és besűrítjük. Tükörtojással vagy paprikás, húsos lével tálaljuk.
Spenót
Világszerte elterjedt kultúrnövény. Közép- és Délnyugat-Ázsiában őshonos.
Kicsi maradsz és gyenge, ha nem eszed meg a spenótfőzeléket, ijesztgették a gyerekeket a régi időkben. Számos különböző mese terjengett arról, hogy hasznos, illetve kevésbé hasznos-e a spenót? Annyi biztosan igaz, hogy a túlzottan nagy adagú nitrogéntrágyázás hatására a spenót leveleiben nitrát halmozódhat fel, és ez nem egészséges.
A spenót könnyen elkészíthető, jól emészthető, kalóriában szegény, ellenben vitaminokban és, antioxidánsokban gazdag. Természetes karotinoidot tartalmaz, de gazdag flavonoidokban, klorofillban és folsavban is. Az egyik legmagasabb K-vitamin-tartalmú zöldségünk. A K-vitamin amellett, hogy a véralvadás egyik fontos szabályozója, támogatja a máj méregtelenítő funkcióját, sőt a csontok felépítéséhez is szüksége van rá szervezetünknek. A spenótot sokan a gyomorműködést serkentő hatása miatt kedvelik. A tápértéke mellett sok oxálsavat is tartalmaz, amely vesekőképződésre hajlamos vegyület, de ismert emésztésserkentő és vastagbéltisztító hatása is. A spenót kiváló antioxidáns, bioaktív összetevői erősítik az immunrendszert, szabályozza a vérnyomást. Véd egyes daganatos, illetve szív- és érrendszeri betegségekkel szemben.
A spenót ásványianyagokban is gazdag. Tartalmaz szelént, magnéziumot és a krómot. Szabályozza a vérnyomást. Vitamintartalma serkenti a szénhidrátok, fehérjék és zsírok emésztését. Nyugtatja az idegrendszert. Karotin-, lutein- és zeaxantin-tartalma fontos egyes szembetegségek kivédésében. Lúgosító, antibakteriális és gombaölő hatású.
Táplálkozási szakemberek a nyers spenótlé fogyasztását javasolják a felsorolt előnyökön kívül hiperaktivitás mérséklésére, vércukorszint-szabályozásra, vastagbéltisztításra és fáradtság ellen.
Bár vastartalma magas, ezt nem szabad eltúlozni, mert ez egy sajnálatos mérési hiba eredménye. Az 1870-es években egy kutató elírta a tizedesvessző helyét, és innen származik a magas vastartalmi érték. A hibát később észrevették és korrigálták, de a tévhit megmaradt.
Érdekes és nagyon ízletes fajta a futóspenót. Évek óta egy helyben terem. Elszórja a magját és tavasszal újranő.
Saláta
Bár számtalan fajtája ismert, nálunk a piacokon többségében a fejes saláta található. Vásárlói igénytelenség, vagy a termelők érdektelensége az oka, nem lehet tudni.
Jégsaláta
Levelei ropogósabbak, mint a normál fejes salátának, és szorosabban simulnak egymásra. Víztartalmuk nagy, és ebből ered az a kedvező tulajdonsága, hogy nem fonnyad meg. Az íze nagyon kellemes, frissítő hatású.
Batávia saláta
Egyesek szerint a jégsaláták között a legjobb. Íze kicsit markánsabb, mint a jégsalátáé. Levelei ropogósak, de nem simulnak annyira szorosan a fejre, és kissé fodrosabbak. Főleg Európa mediterrán részein termesztik és fogyasztják, nálunk is előfordul néha. Hiányának legfőbb oka, hogy nem könnyű szállítani, és nem bírja sokáig a tárolást sem. Így csak a közelben megtermelt batávia saláta kerül igazán frissen a zöldségeshez. A batávia saláta levele olyan friss és ropogós, mint a jégsalátáé. Színe sötétebb zöld, de termesztik sárgás és vöröses színű változatát is. Levelei puhábbak, mint a lollo-típusú salátáké, és mivel fejet nem képez, levelei szép fodrosak maradnak.
Tölgylevelű tépősaláta
A tépősaláták levelei külön nőnek, nem alkotnak fejet. A tölgylevelűt azért nevezik így, mert levele a tölgyfáéhoz hasonlatos formájú. Színeiben változatos, a zöldtől a barnáspirosig különböző fajtája ismert. Jellegzetes, kissé kesernyés íze van.
Lollo fodrossaláta
Két formáját találhatjuk meg, a zöld színűt és a lilás színűt. Levelei fodrozottak és a közhiedelemmel ellentétben a levelek íze nem keserű. A lilásat a saláták színesítésére is használják.
Vajdaságban kevésbé ismertek a színes, fodros levelű tépősaláták, amelyeket főképp a vendéglátóipar használ dekorálásra. Előnyük a hagyományos világoszöld színű, nagylevelű és tömött fejű salátákkal szemben az, hogy a tépősaláták idősebb levelei sem keserednek meg. Fejet nem képeznek, helyette rögtön magszárat növesztenek, amelyen folyamatosan újabb és újabb levelek fejlődnek, egészen kora őszig. A másik lényeges különbség a fejes és tépősaláta között az utóbbiak vastagabb levélszövete, keményebb erezete, valamint ropogósabb állaga.
A Lollo típusú tépősaláták Európa mediterrán térségéből, pontosabban a napos Itáliából kerültek hozzánk. Három típusa terjedt el, a Lollo rosso, a Lollo bianco és a Lollo verde. A Lollo rosso tépősaláta különlegessége a vörösbarnára színeződő levélzete. Nagyon jól mutat a többi salátával kombinálva vagy egyszerűen felvágottas tálak, sajttálak, szendvicsek díszeként. Előnye a fejes salátával szemben az, hogy keményebb leveleinek köszönhetően tovább megőrzi frissességét.
Madársaláta
A mérsékelt égövi Európában őshonos madársaláta vadon, szinte gyomnövényként terem Kis-Ázsiában és a Kaukázusban. Fagytűrő képessége és igénytelensége miatt századok óta az egyszerű nép kedvelt salátafélesége volt. Nemzetközi elismertségre XIV, Lajos francia király udvari szakácsa emelte. Legfőbb termesztési területei Franciaország, ahol a világ madársalátájának háromnegyede terem, és Hollandia, míg Észak-Amerikában viszonylag kevéssé ismert.
A késő téli, kora tavaszi időszakban élvezhető. Íze jellegzetes, kissé édeskés, a dióéra emlékeztető. A madársaláta levelei aprók, kerekded végűek, és nagyon lédúsak. Önmagában is nagyon ízletes, de sokszor használják más salátákkal keverve.
Rucola
A rucola feltehetően a mediterrán országokban őshonos növény. Az antik korban titkos ajzószerként tartották számon. Magjait Priapusz szobra köré vetették, aki a görög mitológiában a terrmékenység istene és a gyógynövények védője volt. Leveleinek színe élénkzöld, alakja hasonlít a pitypangéra, azonban annál kevésbé csipkézett.
A rucola a pitypang nemesített változata. Levelei élénkzöldek, nyílhegy alakúak. Íze a retekére emlékeztető, és egy kicsit csípős. A rucolát nemcsak salátákban, hanem szószokban, tésztákhoz is gyakran használják.
