Virág- és zöldségnövény-vetőmagtermelőiről ismert Kelet-Bánát térsége. A kötött talaj és az éghajlat, a mikroklíma, de nem utolsó sorban a gazdák szakmai jártassága az alapja az eredményes termelésnek. A Csernye, Tamásfalva, Tóba határában megtermelt vetőmagnak csak jelentéktelen része kerül a hazai piacra, az exportőrök külföldre szállítják, így megtörténhet, hogy a tájainkon előállított vetőmag, valamely neves külföldi cég kiszerelésében, többszörösen magasabb áron jut a hazai gazdaboltokba. A szántóföldi haszonnövény-termelők csak most lendülnek igazán munkába, míg a virág- és zöldségvetőmag-termelők befejezték a vetést.
– Mi csak „aprómagvaknak” nevezzük a vidékünkön előállított virág- vagy zöldségnövény-vetőmagot, nem 10-15 hektáron, vagyis nem olyan nagy területen termeljük, mint a búzát vagy kukoricát, gazdaságomon legfeljebb 0,3–1 hektárt foglal el egy-egy fajta. Március derekán megtörtént a vetés, de a növénykék megjelenésére, bármilyen kedvező, meleg az idő, várni kel még – mondja Biacsi Dezső magyarcsernyei gazda, aki évtizedek óta elkötelezettje az ágazatnak. – A vetőmagtermelésben külön kell választani a fajtafenntartást és az árumag termelését, mindegyik alapos szaktudást igényel, de a termelési költségek is jelentősek. A kívülálló csak a jövedelmet látja ebben az ágazatban, s megtörténik, hogy Vajdaságnak olyan körzeteiben is próbálkoznak vetőmagtermeléssel, amely körzet agroökológiai föltételei nem felelnek meg a vetőmagtermesztésre.
– A szántóföldi haszonnövény-termesztésben tonnákban, vagonokban mérik a hozamot, s a vetőmagtermelésben?
– Olyan ágazat ez, amelyben kilogrammokban számolunk, hiszen kis területen termesztjük egy-egy virág vagy zöldségnövény magját. Volt olyan év, amikor nem kevesebb, mint 60 fajta növény virított a parcelláimon, ez ennyi fajta technológiát igényelt. Olasz és angol pázsitfűmagot is termeltem, gyönyörű látványt nyújtott a szellőben hullámzó selymes fűtenger. Amikor tavasszal beborította a fű a parcellát, az egyik földszomszéd meg is jegyezte, hogy ugyancsak elhanyagoltam a földet, alig tudtam meggyőzni, hogy nem gyomnövényt „termesztek”, hanem értékes pázsitfüvet. Napjainkra 3 virág és 7-8 zöldségnövény maradt a vetésszerkezetben, ez utóbbiak közül is a különböző tökfélék és a vöröshagymamag, a fekete mag termelésére helyezem a fő hangsúlyt.
– Ebben az ágazatban is könnyebb termelni, mint értékesíteni a kiváló minőségű terményt?
– Nincs gond az értékesítéssel, lévén, hogy Vajdaságban, de egész Szerbia területét is említhetném, kevesen foglalkozunk vetőmagtermeléssel. Ez az ágazat sem tűri a rögtönzést, kizárólag ismert vásárlónak, vetőmag-forgalmazó cégnek termelek, s jóval a vetés előtt történik a szerződéskötés, de nem olyképpen, mint a szántóföldi növények esetében, hogy területre állapodunk meg, hanem kizárólag kilogrammban, s az ár sem lehet ismeretlen. Értékes magvakról van szó, nézzük csak meg a gazdaboltokban, hogy az 1 grammos kiszerelés mennyibe is kerül, s könnyen kiszámítható, hogy milyen értékekkel rendelkezünk! Vannak olyan magvak, melyekből mindössze 4-5 kilogrammot igényel a forgalmazó, száz kilogrammos tételekben alig beszélünk, kivéve a borsót, zöldbabot, vöröshagymamagot, esetleg a retket. Annyi bizonyos, hogy az általunk előállított vetőmagnak a legnagyobb része kis kiszerelésben kerül a boltokba. ami azt jelenti, hogy a kiskerttulajdonosoknak szánja a magkereskedő.
– Minden haszonnövénynek, így a vetőmagnak is kifejezett a tápanyag- és nedvességigénye. Milyen mércék alapján történik a növénytáplálás, a tápfenntartás?
– A mikroelemeket, nyomelemeket tartalmazó szerves trágya nélkülözhetetlen a vetőmagtermesztésben, de a műtrágyákat sem zárhatjuk ki. A tápfenntartásban a talajelemzés eredménye szolgál alapul. Káliumból elegendő van parcelláimon, hiány mutatkozik viszont foszforból és nitrogénből, amit alaptrágyával, illetve magas nitrogéntartalmú műtrágyával pótolok, míg a mikroelemeket lombtrágyázással biztosítom a növényeknek. A velünk szerződő forgalmazó kifogástalan minőségű vetőmagot követel, de hogy a kistermelők, a kiskerttulajdonosok olykor-olykor elégedetlenek a csíraképességgel, nem a vetőmagtermelőn múlik – hangsúlyozza Biacsi Dezső.
A zöldségnövény- vagy virágmagtermelés, akárcsak a dohány vagy a gyógynövények termesztése, a kellő szakmai tudással és tapasztalattal rendelkező, kis területen gazdálkodók ágazata lehetne, de a legtöbb gazda nagyobb biztonságot talál a klasszikusnak nevezett növénytermesztésben, amit esetleg állattenyésztéssel egészít ki.
– Látszatra vonzó a vetőmagtermesztés, de a nagy ráfordítás meg a drága gépek miatt a kisgazdák, így mi sem érvényesülhetünk ebben az ágazatban. Mindössze 11 hektár kiváló minőségűnek aligha mondható szántón gazdálkodunk, s ha csak szántóföldi növénytermesztésre korlátozódna a munkánk, nehezen élnénk meg pusztán a föld jövedelméből, ezért foglalkozunk állattenyésztéssel is, húsz éve folyamatosan tejtermelésen és marhahizlaláson keresztül értékesítjük a megtermett gabona nagyobb részét, a lucernát – mondja a tóbai Sándor Erika, s azt is hozzáteszi, hogy folyamatosan fejlesztik a juhállományt, az anyajuhok száma már meghaladja a nyolcvanat, s nincs kizárva, hogy egy napon áttérnek a juhtenyésztésre. Ha legelők is öveznék Tóbát, nem sokat gondolkodnának az átálláson. – Most csak nyolc fejőstehenünk van, nagy tejhozamú holstein meg szimentáli fajták, s némi előnyt jelent, hogy mi vásároljuk föl a tejet a nagybecskereki tejüzem részére. Persze hogy voltak szebb napjai is a tejtermelésnek, hiszen amikor ezzel az ágazattal kezdtünk foglalkozni, naponta több mint 1000 liter tejet adtak át a gazdák, napjainkban alig 200 litert veszünk át, azzal, hogy más tejüzembe is viszik innen a tejet. Szóval egymással versengnek, de ez nem igen mutatkozik meg az áron, esetleg csak abban, hogy egyesek nem ellenőrzik szigorúan a minőséget, vagyis a tejfehérjét, a baktériumszámot meg a hámsejtet. Az 5 dináros prémiummal együtt 31 dinárt kapunk a tejért, ami nem sok ugyan, de folyamatosan és pontosan érkezik, akár szerény havi fizetésnek is mondhatnám.
Erika asszony a tej feldolgozásában is otthonosan mozog, amiről meggyőződhettünk a sajtokat ízlelgetve...
– Néhány évvel ezelőtt arra gondoltam, hogy a gazdaságunkon kitermelt tejet feldolgozom, úgy értékesítjük, hiszen olyan sokat beszélnek napjainkban is a házi ízekről, a családi gazdaságok termelési lehetőségeiről. Gyorsan rá kellett döbbennem, hogy a faluban egy kilogramm sajtot vagy túrót sem tudok eladni, de egyéb tejterméket sem, 30-40 kilométert utazni a legközelebbi nagyobb város piacára meg nem érdemes, jobban járunk, ha átadjuk a nyers tejet. Azért a család számára, de a barátainknak is szívesen készítek tejhasznot, más ennek az íze meg a minősége is, mint amilyent a boltban vásárolunk...
– A falusi gazdaságnak az az előnye, hogy egyebek mellett megtermeli az egész évre való élelmiszert is. Itt nem 2-3 kvadrátos porták vannak, hanem félholdas vagy ennél is nagyobb kertek, ami pedig aranyat ér – veszi át a szót Sándor József gazda, s invitál is, nézzük már meg a kert koronáját, a szőlőültetvényt, s ha már kint járunk a tavaszi verőfényben, a birkákkal is eldicsekszik, melyek között vürtenbergi meg il de france keverék is található. Mindegyik ágazatnak megvan a maga története. – Nem azt mondom, hogy nincs elegendő munka a határban, de a 11 hektár művelése, mivel megvannak a legszükségesebb gépeink, nem köt le egész éven keresztül, ezért telepítettem 120 tőke szőlőt, van közötte asztali is meg borszőlő is, nos, a szőlőben egész éven keresztül akad tennivaló. Igaz ugyan, hogy csak a család számára, de már bort is szűrtem a termésből. De itt van a kajsziültetvény is, és ha minden jól megy, két év múlva megkóstolhatjuk a terméséből párolt kisüstit is! A juhtenyésztés meg úgy kezdődött, hogy szeretem az állatokat, meg a párját ritkító birkapaprikást, miért nem tarthatnánk csupán a szükségletünkre néhány birkát. Sajnáltam levágni a bárányokat, a jerkéket megtartottuk, így duzzadt nyolcvanra a nyáj. Az idén idejében túladtunk a bárányokon, kilogrammonként 2,5 eurót fizettek értük, de hallom, hogy most alig 2 eurót kínálnak a bárányért. Mivel nincs értéke a gyapjúnak, a tejet sem lehet pénzzé tenni, maga a bárány nem jelent busás jövedelmet, különösen, ha egész éven keresztül az udvarban, vagyis a karámban vannak az állatok. Attól függetlenül, hogy mélyponton van állattenyésztésünk, én akkor érzem jól magam, ha telve az istálló, a karám.
– Mint említettük, mindössze 11 hektáron gazdálkodnak, ami 25-30 évvel ezelőtt kényelmes, biztos megélhetést nyújtott, bár Sándorék esetében mi sem változott. A birtok bővítésére nincs lehetőség?
– Tóbán nincs eladó termőföld! Szóval megnőtt a szántók becsülete meg értéke is. Alig öt évvel ezelőtt 600–800 euróért még lehetett egy hold földet vásárolni, ma 2000 eurót is fizetnének érte. Azt hiszem, hogy a területalapú támogatás növelte meg a föld árát, mert bár sokan kevésnek tartották a hektáronkénti 14 000 dinárt, ebből a pénzből fedezni lehetett a tavaszi munkák költségeinek nagyobb részét. Nem igen értem, hogy miért kell ezt az éppen csak bejáródott támogatási rendszert felrúgni, mert úgy halljuk, hogy igazságosabb lesz, ha az átadott termény után kapjuk a támogatást, s ha ez így történik, a feldolgozók máris dörzsölhetik a markukat! A gyöngébb minőségű szántókon gazdálkodó bánáti földművesek hátrányos helyzetbe kerülnek, hiszen nem érünk el olyan terméshozamokat, mint bácskai társaink, meg azért azt is jó lenne tudni, hogy melyik növényi kultúrákat támogatja a szaktárca, mert ahhoz idomítanánk a vetésszerkezetet, bár gazdaságunkon nincs nagy lehetőség a szerkezetváltásra, hiszen a termény java részét, bármilyen jó ára legyen is a kukoricának, búzának, árpának, takarmányként, húson és tejen keresztül értékesítjük. Nem tartom helyesnek, hogy a nagy, a több száz hektáros gazdaságokat favorizálja a szaktárca, nem szab határt, vagyis maximalizálja a gazdaságonkénti földterületet, amit szerintem 500 hektárban lehetne megállapítani, azzal, hogy ahhoz állatállomány is párosuljon. A támogatásokban sem lenne szabad különbséget tenni a bejegyzett és nyugdíjalapot fizető, meg az erre képtelen gazdaságok között. Ha valaki a mezőgazdaságból él, ez az egyedüli jövedelemforrása, és itt a néhány hektáros, főleg idős termelőkre gondolok, miért kell őket megfosztani attól a minimális nyereségtől? Azt hiszem, hogy a kellő alapokon nyugvó agrárfejlesztési stratégia helyre tehetné a birtokviszonyokat, a támogatási rendszert, csak az a kérdés, hogy lesz-e ilyen stratégiánk – veti fel joggal a kérdést, akár gazdatársainak véleményét is tolmácsolva Sándor József.
