Az ilyen kukoricából nem nyerhető értékes takarmány
Az őszi terménybetakarítás rendszerint a napraforgó meg a szója cséplésével kezdődik, de az aszály az idén felborította a sorrendet: Vajdaság több körzetében a kukorica silózásával vette kezdetét a nagy munka. Jó adag üröm vegyül a takarmány bekészítésének folyamatába, hiszen csövet és szemet, tápanyagot, energiát nem, vagy alig tartalmazó, rohamosan száradó kukoricaszár szecskája kerül a silóverembe. Amitől – ha nem kerül mellé vitaminokkal kiegészített bőséges abrak – aligha növekszik a tejtermelés vagy a növendékmarhák esetében a súlygyarapodás. Napjainkban az egyik legtöbbet emlegetett fogalom a takarmányhiány (de ehhez tartozik az áraránytalanság is), aminek következményeként az egyébként sem gazdag állatállomány további csökkenésével kell számolni.
– Közel negyven éve gazdálkodom, de nem emlékszem, hogy valaha is sújtotta-e ennyire az időjárás a növénytermesztést, vele együtt a gazdát, mint az az idei évben történt. Voltak aszályos évek, máskor a jégverés vett vámot a termésből, de ha nem is telt meg színültig a tároló búzával, a góré kukoricával, s ha többet nem, legalább fél termést takaríthattunk be, pontosan annyit, aminek értékesítésével megalapozhattuk az új termelési ciklust, szűkösen ugyan, de kitarthattuk és megtarthattuk az állatállományt. A takarmánygondok ellenére sem akarjuk fölszámolni a törzsállományt, hiszen ezzel évtizedes munkánk végére kerülne pont. Most azon kell fáradozni, hogy minél több takarmányt gyűjtsünk be, így a silózás megkezdésével sincs mit várni – mondja Horák Ferenc ómoravicai gazda, s mintegy bizonyítékul a szavaira, a most még üresen tátongó silóverem mellett ott látjuk a munkára előkészített silókombájnt. – A korábbi gyakorlattal ellentétben úgy döntöttem, hogy a leggyöngébb kukoricákból, amelyeken alig található cső, azokból készül most siló, mert az abraktakarmányhoz szemes kukorica is kell majd, így valamennyi termény a góréba is kerül.
Ez csak kukoricaszár szecska, nem pedig jó minőségű szilázs
– Nem lesz könnyű jól tömöríteni a rohamosan száradó kukoricaszárat, s kérdés, hogy abból, mivel csövet, illetve szemtermést nem tartalmaz, milyen minőségű takarmány készül, minőséges lesz-e az erjedés. Annyi bizonyos, hogy a termelési szint megtartásához több abraktakarmányra lesz szükség.
– Nem véletlenül silózzák a kukoricát a tejes érés végén, a viaszérés kezdetén, hiszen az erjedés a tejsavbaktériumok hatására történik, de most ebben a takarmánytömegben nincs, ami megindítsa az erjedési folyamatot. Szerencsére beszerezhetők a silókészítéshez szükséges tejsavbaktériumokat tartalmazó készítmények, s ezeknek a tömörítésre előkészített „zöldtömegre” permetezésével hozzásegítünk a minőséges erjedéshez, hogy ne következzen be rothadás, illetve penészesedés. Téves az a nézet, hogy az állattenyésztők, mindenekelőtt a szarvasmarha-tenyésztők tiltakoznak is ellene, hogy a tejelő marha meg a növendékállat az ilyen takarmányt is elfogyasztja. Meglehet, hogy jobb híján megeszi, de a romlott takarmányban keletkezett mikotoxinok mérgezést okozhatnak, akár elhulláshoz is vezethetnek. A készülő szilázshoz a mikotoxinokat megkötő MINAZEL készítményt adagolunk, tehát az esetleges romlás káros következményeit is igyekszünk elkerülni. Az előző években bármilyen jó minőségű silótakarmányt is készítettünk, az önmagában nem volt elegendő, abrakkal kellett kiegészíteni, s így lesz az idén is, csak legyen rávaló. Jó kiegészítője lehet a takarmánynak a csemegekukorica feldolgozásakor keletkezett konzervipari hulladék meg a sörgyártás melléktermékeként jelentkező maláta, de szinte képtelenség hozzájutni, ezenkívül megvan az ára is.
– Határjárás közben láthattuk, hogy egyes kukoricával bevetett parcellákon a szélső sorokban még találunk csöveket, de beljebb haladva a táblán alig akad csőképződmény, sok a meddő szár...
– A tábla szélén húzódó sorok még a rekkenő hőségben is könnyebben megtermékenyültek, bár ha megbontjuk a csövet, a kukoricaszemekből láthatjuk, hogy az hiányos volt. Most nem segített a teljes agrotechnika alkalmazása, az optimális tápanyag-ellátottság sem. Ha magas a levegő hőmérséklete, ha nincs elegendő talajnedvesség, a növény nem tudja felvenni a gyökérzónában található tápanyagot sem. Részben alkalmazom a konzervációs talajművelést, a szántást követően cambridge-hengerrel tömörítem a talajt, s zárom a barázdát, így megőrizhető a szegényes nedvesség, de ez nem volt elegendő ahhoz, hogy kifejlődjön a növényállomány. Mivel öntözésre nincs lehetőség, kizárólag az esőtől függ, hogy feltöltődik-e a talaj nedvességháztartása, ez pedig nem következett be, hiszen júliusban mindössze 16 mm esőt kaptunk, azt is több alkalommal néhány milliméteres, egy-egy bő harmattal felérő mennyiségekben.
– A kukoricavetés küszöbén sokat beszélünk az aszálytűrő hibridekről, de most szinte nincs is különbség kukorica és kukorica között, szomorú képet fest az egész határ, az éréscsoport sem meghatározó...
– Minden növény fejlődéséhez és terméshozó képességének kibontakozásához elegendő nedvesség és kedvező hőmérséklet szükséges, ebben az évben mindkét tényező elmaradt, s meggyőződésem szerint nem is beszélhetünk aszálytűrő képességről. A növényzetet ért hőstressz csak tetézte a gondot. Azt hiszem, hogy az ismétlődő aszályos évek figyelmeztetnek: el kell gondolkozni a szakemberek tanácsán, hogy a takarmánycirok is vetésszerkezetbe kerüljön, meg a téli és tavaszi nedvesség jobb kihasználása érdekében növelni kell a kalászos gabona vetésterületét. A búza mellett a triticale és az árpa is kiváló alaptakarmányként hasznosítható, a rozs meg akár zöldtakarmányként, majd szénaként is felhasználható. Csakhogy a monokultúrás termelés terjedésével szembe kell nézni a növényi kártevők és betegségek terjedésével is, a gyomirtásban jelentkező gondokkal, hiszen az azonos szerekkel történő kemizálás hozzájárulhat az ellenálló populációk kialakulásához. Azt hiszem, hogy az idei, az elemi csapással felérő aszály után a szakmának kell kimondania a végső szót, merre is haladjunk a növénytermesztésben. A téli gazdaképzőkön értékes információkhoz juthatunk, hasznos útmutatót kaphatunk az eredményes munkához.
A lucernát is megviselte a szárazság. Az alig 25-30 cm magas (vagy inkább alacsony) növényzet virágzik
– Amikor az aszálykárokról esik szó, első helyen említjük a legnagyobb területen termesztett haszonnövényünket, a kukoricát, melynek esetében több mint 50 százalékos terméskiesésre kell számítani, pedig a szója várható terméshozama ennél is lesújtóbb, hiszen 70 százalékkal terem kevesebb a tervezettnél...
– A tejtermelésben, a takarmányozásban nélkülözhetetlen a szálastakarmány, így a lucernaszéna is. Nyolc holdon termesztek lucernát, de erről a területről annyi szénát gyűjtöttünk be, mint kedvező években egy hold termése. Az áprilisi fagy következtében nehezen indult fejlődésnek a növényzet, s május végén történt meg az első kaszálás. Azóta csak sínylődik ez a takarmánynövény is. Alig éri el a 25-30 cm magasságot, már virágzik, erővel magot akar teremni, így küzd a fajfenntartásért. A parcellákon foltok jelentek meg, s előbb rágcsálók kártételére gondoltam, de látom, hogy egyszerűen kiszárad még a hároméves telepítés is, aminek pedig most kellene adnia a legjobb termést. Attól tartok, hogy ki kell szántani az ugyancsak megritkult állományt. Összességében nem lesz könnyű feladat, olcsó még kevésbé, napról napra elegendő és jó minőségű takarmányt tenni az állatok elé...
– Ez megmutatkozik már napjainkban is a tejtermelésen?
– Mintegy 10 százalékos csökkenést jegyzünk, de ez nem a visszafogottabb takarmányozás következménye, hanem a rekkenő hőségé. Hiába szellős az istálló, szabadon is mozoghatnak az állatok, a hőség elveszi az étvágyat, nem hasznosul kellően a takarmány. Mindaddig, amíg gazdasági erőnk megengedi, elegendő abraktakarmányt kapnak a fejőstehenek is meg a növendékállatok is. Nyereségre nem számíthatunk egy ideig, hiszen a tejért kapott pénzt vissza kell forgatni a takarmányba. Most 20 fejőstehenet tartunk, nagy tejhozamú holstein és szimentáli fajta képezi a törzsállományt, s legalább ennyi növendékállat is található a karámokban. A gondok ellenére is úgy érzem, hogy az állattenyésztő, a tejtermelő gazda könnyebben átvészeli majd az évet, mint aki csak növénytermesztésre alapoz, hiszen a növénytermesztők többségének nem lesz mit felkínálni, értékesíteni, ezzel szemben a tejtermelők bevétele rendszeresnek mondható, a tej áráról ne essék szó, a hústermelők is pénzhez juthatnak egy-egy vágóállat értékesítésével.
– Rohamosan közeledik az új gazdasági év kezdete, a búzavetéssel az újabb nagy befektetési ciklus, s a pénztelenség miatt kérdés, hogy miként, miből megalapozni a termelést?
– Önerőből ezt egyetlen gazda sem lesz képes megtenni! Előbb azonban az adósságot kellene valamiből törleszteni, hiszen termelőtársaimhoz hasonlóan jómagam is vetőmagot, műtrágyát, növényvédő szereket szereztem be az idei termés terhére, de hogyan törleszteni az adósságot, ha nincs termés?! Remélhetőleg az új szaktárca megértőbb lesz a gazdákkal és a mezőgazdaság gondjaival szemben, mint az előző. Nem azt várjuk, hogy ingyen biztosítsanak számunkra vetőmagot műtrágyát, hanem méltányos kamat mellett legalább két évi törlesztésre. Az utóbbi tíz évben már a harmadik évben semmisíti meg az aszály a munkánkat, s valahány alkalommal erőszakkal kellett kikényszeríteni a szaktárca megértését, vagy mondjam inkább: belátását, a támogatást, s így volt ez a területalapú támogatás megtartásával is, aminek kifizetése egyre késik. Egyetlen gazda sem híve az erőszaknak, a termőföldön érezzük magunkat igazán jól, s csak azt kérjük a szaktárcától, hogy biztosítsa az alapföltételt a munkánkhoz – hangsúlyozza meggyőződéssel Horák Ferenc ómoravicai gazda.
