A korábbi években augusztusban javában tartott az őszibarackszüret az észak-bácskai homokvidék gyümölcsöseiben, mintegy bevezetőként a rendszerint bőséges almaszüretnek. Csöndesek most a gyümölcsösök, hiszen előbb a téli fagyok károsítottak, majd az április eleji fagy a virágzásban lévő fák várható termését semmisítette meg. Attól függetlenül, hogy őszibarackot, körtét elvétve találunk a gyümölcsfákon, legfeljebb 10–20 százalékos almatermésre számíthat a gazda, a költséges agrotechnikai műveleteket, a növényvédelmet ebben az évben sem mellőzhette, de még az öntözést sem (persze ahol erre adott a lehetőség), hiszen valamennyivel a jövő évi termelést alapozza meg.
– Annak ellenére, hogy a homokvidéki gyümölcstermelők gazdag szakmai ismeretekkel és értékes tapasztalatokkal rendelkeznek, munkánkat, az eredményes termelést a tanácsadó szolgálat szakemberei is segítik, utasításuk szerint történik az esetleges kemizálás, a tápfenntartás. Az igaz ugyan, hogy az idei szerénynek sem nevezhető terméssel nem sok tápanyagot viszünk ki a talajból, de a homok nemigen köti meg a fennmaradó makro- és mikroelemeket, a vizet még kevésbé, évről évre pótolni kell a hiányt – mondja a hajdújárási Kovács Ottó, miközben körüljárjuk a szemre kifogástalan állapotban lévő alma- és őszibarack-ültetvényét. A gyümölcsfák buja lombozata legalábbis azt sejteti, hogy bőséges termést rejtegetnek, de az őszibarackfák zömén mutatóban sincs termés, az almafák ágai sem roskadoznak a teher alatt. – A szántóföldi haszonnövény-termelőket ért aszálykárhoz hasonlíthatnám a gyümölcsösöket ért fagykárt. Május végén, július elején milyen ígéretes volt a kukorica, a szója, de a magas hőmérséklet és a csapadékhiány megtette a magáét, míg itt a homokvidéken, amikor április 9-én és 10-én –9 fokot mértünk a teljes virágzásban lévő gyümölcsösökben, s a megbarnult bibéket láttam, tudtam, hogy nem lesz termés. Nem emlékszem olyan évre, hogy a kár valaha is olyan méretű lett volna, mint az idei, pedig volt erre már jégverés, az éppen érő termés nagy részét lerázó vihar meg fagy is. Az előző években még szeptember derekán is szüreteltük az őszibarackot, a téli alma szedése pedig szinte az első fagyokig eltartott, de az idén nagyon rövid és csöndes lesz a szüret.
– Bár bevételre nem számíthat, a költséges agrotechnikai teendőket nem mellőzheti. Hetek óta éjjel-nappal üzemelnek az öntözőberendezések is...
– Kereken két hónappal ezelőtt, a szakemberek tanácsára kezdődött az öntözés, s amint végig ér a parcellán a vízágyú, már fordítjuk is vissza. A felforrósodott homoknak is nagy a kipárolgása, de a lombozaton keresztül is egyaránt veszik a nedvesség a növényből, a talajból, ezt kell pótolni. A vízhiány jelei a lombozat sárgulásán és a levelek hullásán mutatkoznak meg, ezt kellett megelőzni. Bizonyos számítások szerint a kijuttatott víznek legalább 20 százaléka elpárolog, mielőtt a növényre vagy a talajra jutna, de ettől függetlenül hűti a levegőt és élteti a fákat. Vidékünkön is, különösen a szuperintenzív telepítéseken kötelezően ott találjuk a csöpögtető öntözőrendszert, egyre inkább foglalkoztat a gondolat, hogy kihúzzuk a fasorokba a műanyag csöveket. Mivel csatorna nincs a közelben, egyedül fúrt kutakból nyerhető víz. Költséges az öntözés, de arra kell gondolni, hogy amennyiben a fák nem kapnak elegendő vizet, még ha nem is száradnak ki, de a legyengült élő szervezet nem lesz képes termőrügyeket fejleszteni, tehát még optimális évjárat esetén is eleve terméscsökkenéssel kell számolnunk. Aztán van még egy fontos agrotechnikai művelet, a sorok gyommentesen tartása, hiszen a gyomnövények is tápanyagot meg nedvességet vonnak ki a talajból. Kizárólag mechanikai úton történik a gyomirtás, felesleges vegyszerrel terhelni a talajt, a környezetet. Az öntözésnél még el kell mondanom, hogy némileg csökkenti a költséget, hogy nem drága gázolajat használunk az üzemeltetéshez, hanem villanyáramot. Azt ne kérdezze tőlem, hogy mekkora lesz a számla, csak a fák éljék túl a rekkenő hőséget!
– Almatermelő gazdáktól többször is hallottam, hogy a kórokozók meg a kártevők megfékezése 20-25 alkalommal történő kemizálással érhető el, s nyomban az a kérdés vetődik fel, hogy a gyümölcs mennyi szermaradványt tartalmaz. Az idén csökken-e a kemizálások száma?
– Attól függetlenül, hogy irányított növényvédelmet alkalmazunk, tehát kizárólag a szakmérnök tanácsa alapján permetezünk az előírt vegyszerrel és meghatározott koncentrációval, nem hiszem, hogy 20 alá sikerül szorítani a kemizálások számát. Az esős májusban többször is kellett permetezni a különböző gombabetegségek megjelenésének megelőzésére, de az ilyen száraz idő nem kedvez a kórokozók terjedésének, csak a lisztharmat károsíthat. Annál nagyobb figyelmet követel a kártevők elleni védekezés. Az aknázó moly, az almamoly, de az atkák közül a vörös pók is károsíthat. Szóval akkor sem pihennek a permetezőgépek, amikor nincs termés, amit védeni kell. Attól pedig nem kell tartani, hogy a megengedettnél több szermaradvány halmozódik fel a gyümölcsben, hiszen nem kilogrammra mérik már a különböző növényvédő szereket, hanem grammra, s kevés kivétellel környezetbarát szerekről van szó, ezeknek gyors a lebomlási idejük.
– A korábbi években a gyümölcsösökben járva megfigyelhettük, hogy az almafák alatti talajt sokszor szőnyegként borította be a hulló alma. Most mintha felsöpörték volna a fa alját...
– A gyümölcsfa tulajdonsága, hogy főleg aszályos évben úgy igyekszik fenntartani magát, hogy „lerúgja” a termés egy részét, ám az ágakon maradó gyümölcs nagyobb, minőségesebb lesz. Az idén nincs olyan terhelése a fának, hogy igyekezzen szabadulni a gyümölcstől.
– Az észak-bácskai homokvidéken termett alma nagy része évek óta a külföldi, mindenekelőtt az orosz piacra kerül, s a kivitel rendszerint már augusztus derekán megkezdődik. Van-e érdeklődés a szegényes termés iránt, megjelentek-e már a gyümölcskereskedők?
– Szerény mennyiségű gyümölcs kerül az idén külföldre, bár már keresik az almát, pl. az ízvilágban és küllemben is hasonló mutsut, részben az arany deliseszt (golden delicious). Kevesen tudják, hogy a hatalmas termésű mutsut Japánban nemesítették a golden delicious és az Indo fajta keresztezésével, s az orosz piacon a legkeresettebb fajta. Fölvetődik a kérdés, hogy érdemes-e már most leszüretelni a még zöld almát, hiszen még csak ezután növekszik erélyesen, súlyosbodik. A 60 dináros értékesítési ár kedvezőnek tűnik, de ha a termés mennyiségét vesszük alapul, nem fedi a termelési költséget sem. Elgondolkodtató az alma sokak szerint magas ára, de nézzünk csak szét a bevásárlóközpontok gyümölcspultjain, de még a gyümölcspiacon is, ahol 110–130 dinár a tetszetős alma, de ízben, zamatban mesze elmarad a homokvidéken megtermett gyümölcs mögött. Annyi bizonyos, hogy az őszi almából könnyen betároljuk az összi termést, félig sem telnek meg a hűtőkamrák.
A gyümölcstermelő tehát az idén nem számíthat nyereségre, s növénytermesztő társához hasonlóan kérdésessé válhat az új termelési ciklus megalapozása?
– Több mint egy hónapja beszélünk róla, hogy elemi csapássá kellene nyilvánítani az aszályt, de a nyilatkozatokon, kijelentéseken felül, hogy a szakemberek felmérik a károkat, a szaktárca és a kormány nem hagyja cserben a termelőket, mindeddig nem történt érdemi lépés, sőt a területalapú támogatás kifizetése is egyre késik, s egész biztos, hogy sokan meglepődnek, amikor számlájukra érkezik a pénz, s hektáronként az nem 12 500 dinár lesz, hanem a gázolaj és a termelési előleg levonásával megfeleződik az összeg, tehát ismét üres marad a zsebünk.
– Talán az lenne a legcélszerűbb, ha kedvező kamat, jelentős kamattámogatás mellett juthatnánk hitelhez, s azt legalább egyéves türelmi idővel 2-3 évig törlesztenénk. A Tartományi Mezőgazdaság-fejlesztési Alap a hitelek átütemezésével elsőnek sietett a gazdák segítségére, jó lenne, ha a bankok is megszívlelnék a példát.
– A homokvidéket a szőlő tette ismertté, majd az alma öregbítette a hírnevet. Tanúi vagyunk egyfajta szerkezetváltásnak is...
– Az nem az aszályos évek következménye, hiszen az utóbbi tíz évben ez már a harmadik, hanem gazdasági kérdés. A szűk piacon nem könnyű megfelelő áron túladni a kiváló minőségű almán, körtén, őszibarackon stb., így a szerkezetváltás kényszerből történik, a szabadföldi zöldségnövény-termesztés felfelé ívelőben van, az új gyümölcsültetvényeken köztesvetésként zöldséget, sárgarépát termesztenek, de szép számban vannak virágkertészek is, akik persze nem a homokot használják termőtalajként, mert abban meg sem maradna a virág, hanem tápföldet. Azt vallom, hogy a gyümölcsös legyen gyümölcsös, a zöldségültetvény pedig zöldségültetvény. Ha jó minőségű, piacképes árut tudunk előállítani, márpedig ehhez értünk, ha egy napon nemcsak a mezőgazdasági termékek behozatala, hanem kivitele is liberalizálódik, a külföldi piacon is megálljuk a helyünket – vallja meggyőződéssel Kovács Ottó hajdújárási gyümölcstermelő.
