Többen észlelték vidékünkön, hogy a paradicsom érésekor sötét színű, kerek (pöttyös) rovarok lepték el a termést. A leírás és a befogott pédányok alapján a rovart sikerült azonosítani, és kiderült, hogy a vándorpoloska – Nezara viridula lárváiról van szó, melyek az érésben lévő paradicsombogyókon találhatók, belőle táplálkoznak
A nemzetközi irodalom szerint a Nezara viridula az egyik legfontosabb poloskakártevő a világon. Majdnem minden kontinensen jelen van, de elsősorban a szubtrópusi-mediterrán éghajlati viszonyok között jellemző a megjelenése. Újabban a fajt nem a kártétele, hanem az egyre növekvő elterjedési területe miatt említik egyre gyakrabban. Néhány kutató összefüggést vél felfedezni a faj intenzív térhódítása és a globális felmelegedés között.
Nemcsak a paradicsomon, számos más növényfajon is jelen vannak a különböző fejlődési alakjai (leggyakrabban lárvák). A vándorpoloska rendkívül polifág, soktápnövényű faj, mely a takarmány-, dísz- és zöldségnövények egész sorát károsítja. Világszerte a legnagyobb károkat paradicsomon, gyapoton, szóján, gabonaféléken, babon és a lóbabon okozza.
A vándorpoloska rendszertanilag a címerespoloskák (Pentatomidae) családjába tartozik.
Felismerése nem túl egyszerű, mert az egyes lárvastádiumok között erőteljes színbeli különbség van. Tojás, 5 lárvastádium és a kifejlett poloska – ez a fejlődési ciklusa, bábállapot nincs. Az áttelelt nőstény (egyes tudósok szerint nem nálunk telel át) áprilisban jön elő, majd párosodik, és különféle gyomnövények felső leveleinek fonákjára helyezi el hordó alakú, 1 mm nagyságú petéit 30–130-as csomókba. A kelő fiatal lárvák a petecsomót nem hagyják el, vöröses színűek, és még nem táplálkoznak. A károsítást a 3-4 nap múlva kifejlődő második lárvastádium kezdi, mely kerek testű – feje, tora lábai feketék, csak a tor szélein vannak vörös foltok. A kifejlett poloskák vállasak, fakózöld színűek, és jól repülnek.
Károsítás
A vándorpoloskák a növények minden részét károsítják, de előnyben részesítik a fiatal hajtásokat és a képződő termést. A poloskákra jellemző szúró-szívó szájszervvel szívják a növényi nedveket. Kárképük: A poloskák a termésképződés után vonulnak rá az érésben lévő paradicsomokra. Táplálkozásuk következménye, hogy a terméseken besüllyedő, fakó foltok alakulnak ki a szúrás helye körül, a szövet megkeményszik és besötétül, ami a paradicsom minőségét és piaci értékét rontja. A poloskák olyan baktériumokat és gombákat is terjeszthetnek, amelyek a bogyók későbbi rothadását okozhatják.
Védekezés
Nagyon nehéz az irtásuk, a nálunk regisztrált szerek előírt dózisai nem elég hatásosak. Különböző csoportú rovarölők használhatóak: piretroidok, foszforsavészterek és a neonikotinoidok. Az élelmezési várakozási idővel van a legtöbb gond, mivel éréskor károsít.
Több országban, ahol jelentkezik, biológiai módszerekkel védekeznek ellene. Vannak olyan paraziták, amelyek a lárvát és a felnőtt egyedet is parazitálják (Trichopoda pennipes – fürkészlégy), vagy a tojásokat parazitálják (Trissolcus basalis – fürkészdarázs).
Vegyszermentes technológiaként Kaliforniában alkalmazzák a „csalinövényeket”. A paradicsom mellé a vándorpoloska által kedvelt pillangós növényeket lóbabot vagy babot vetnek. A csalinövényt még azelőtt szükséges a területről eltávolítani, mielőtt azon a lárvák szárnyas poloskává válnak, és letelepednek a megvédendő paradicsomra. A tengerentúlon már szükségszerű a vándorpoloska elleni kémiai (peszticides) védelem.
A rovarölők közül használhatók (mintaparcellás kisérletek tapasztalatai alapján):
Actelic (pirimifosz-metil) étkezési várakozási idő 7 nap, Talstar(bifentrin) é. v. i. 7 nap, Mospilan (acetamiprid) é. v. i. 14 nap.
Néhány szerző szerint a Decis 2,5 EC (deltametrin) nagyobb dózisa jól gyérítette a poloskákat.
A témát tudományos, internetes és a kollégáktól (tapasztalatból) merített forrásokból állítottuk össze olvasói kérésre.
