Ifjabb Gulyás János, Orom: A kukorica nagy részét már szeptember derekán betakarítottuk, holdanként mindössze 700 kg a szemtermés, míg jó években a 7 tonnán felüli hozam a megszokott. Csöves állapotban is tárolunk kukoricát, de a 8 öles górénak, amibe alig fér be 8 hold termése, most egyik sarka telt meg 5 holdról. A csapadékhiányhoz trópusi hőség párosult, meg sem termékenyült a június végén még sokat ígérő kukorica
A terménybetakarítást követően gyorsan összegezheti a gazda a terméseredményeket. Az alacsony kukorica- meg szójahozam (bármilyen jó ára is van most a gabonának) az önköltségi árat sem fedi. Nem nehéz kiszámítani, ha egy hektár kukorica termelési költsége több mint 60 000 dinár, s nagyon sok gazdaságon még 1 tonna szemtermést sem takarítottak be, így ha csak 30 dináros kilogrammonkénti árat veszünk alapul, milyen veszteséget okozott az aszály gazdáinknak, összességében mezőgazdaságunknak. Attól függetlenül, hogy a bőtermő (mindenek előtt külföldi) hibrid kukoricák termesztésével egyre nagyobb teret hódít a szemes állapotban történő betakarítás, a földműves akkor elégedett, akkor érzi magát biztonságban, ha aranyló csövekkel teli a góré. Bár Vajdaság egyes körzeteiben kevésbé kifejezett az aszálykár, az idén (általánosságban szólva) nem lesz gond a termés tárolása.
– Családi gazdaságunkon 75 hektárt művelünk, ehhez a földterülethez népes állatállomány is párosul, s a kukorica nagy részét már szeptember derekán betakarítottuk, holdanként mindössze 700 kg a szemtermés, míg jó években a 7 tonnán felüli hozam a megszokott. Csöves állapotban is tárolunk kukoricát, de a 8 öles górénak, amibe alig fér be 8 hold termése, most egyik sarka telt meg 5 holdról leszedett kukoricával – mondja az oromi ifjabb Gulyás János gazda, s a terméskiesés kizárólagos okát a szélsőséges időjárásban nevezi meg. – A csapadékhiányhoz trópusi hőség párosult, meg sem termékenyült a június végén még sokat ígérő kukorica. Ritka jelenséget figyelhettünk meg a növényzeten, csak meg ne ismétlődjön, tudniillik, hogy a nedvességhiányt az alsó levelek elszáradása jelzi, de most a felső levelek is száradni kezdtek, egyszerűen megsemmisült a hímpor. Tehát hiába tartottuk be a termesztési technológiát, alkalmaztuk a teljes agrotechnikát, a tápanyag-utánpótlásban a szerves trágyához bőségesen adagoltunk műtrágyát, gyommentesek voltak a parcelláink, a mi munkánk ezúttal kevésnek bizonyult a jó termés eléréséhez. Talán, ha kisebb lett volna a tőállomány, vagyis a tőtávolság növelésével nem lett volna ilyen kifejezett az aszálykár, de hiszen a szakmai összejöveteleken, a gazdaképzőkön is, mint a nagy hozam alapföltételét a magas tőszám fontosságát hangsúlyozzák a szakemberek, de az idei év intő példaként szolgál, hogy a természet törvényeit sem hagyhatjuk figyelmen kívül.
– A termesztési technológiában forradalmi változások következtek be. A kukoricát valamikor 110 centiméteres (!) tőtávolságra és bokorra ültettük, de akkor nem hibrideket, hanem fajtákat termesztettünk, a legszebb csövekbőlválogattunk vetőmagnak. Sokan hitetlenkedve fogadták, illetve alkalmazták a 35 cm-es tőtávolságot, most meg ennek a fele az elfogadott. Az ilyen sűrű vetésben leáll a légmozgás, még a levegő hőmérséklete is magasabb, mint a parcella szélén, nem kell csodálkozni a rossz megtermékenyülésen – teszi hozzá idősb Gulyás János, azt is megerősítve, hogy mindig voltak a gazdák életét megkeserítő aszályos évek. – Az 1950-es évek elején olyan kevés kukorica termett, hogy az állattenyésztő gazdák az év végén lemorzsoltak, kupacokba öntözték a termést, ahány hónap az újig, annyi kupac, így visszafogott takarmányozással tartották fenn az állatállományt. Most talán jobb helyzetben vagyunk, mert nagyobb földterületet művelünk, így még gyönge termés esetén is valamivel több kukoricát takarítunk be, tehát ha szűkösen is, de lesz elegendő alaptakarmány.
Idősb Gulyás János ahhoz a gazdanemzedékhez tartozik, amely lovas igával művelte a földet. A terménybetakarítással párhuzamosan akkor is meg kellett tenni az előkészületeket a búzavetéshez. Hogyan lehetett megfelelő magágyat készíteni a kemény talajban?
– Csak elvétve fordult elő, hogy nem lehetett lovas ekével szántani. A kétvasú ekét három jó ló húzta, de ha a föld mégis „kivetette” az ekét, a szövetkezetnek jól fölszerelt gépállomása volt, az ötvenes években nem hiányzott a traktor sem, így szükség esetén megtárcsázták a földet, amit már könnyebb volt szántani, a szántást esetleg fogasoltuk, majd vetettünk. Abban az időben nem hiányzott a gazdaságokról az állatállomány, az istállótrágyával terített termőföldnek jobb volt a szerkezete is, mint napjainkban. Műtrágyázással egy ideig még fenn lehet tartani a talaj termőképességét, de egyre csökken a humusztartalom, romlik a talajszerkezet, s szakemberektől hallom, hogy egyes mikroelemekből sincs már elegendő. Szóval a műtrágyázásnak, meg ezeknek a jó hibrideknek köszönhetően optimális években bő termést takarítunk be, de a termény minősége már nem olyan jó. Különben, ha jól emlékszem, 1969-ben vettük az első traktort, a kis Fergussont, ami napjainkban is jól szolgál, ezzel végezzük a könnyebb munkákat, ha van egyáltalán könnyű munka a mezőgazdaságban, mint pl. a vetés, a kemizálás, a lucernakaszálás...
Az évtizedek során a gazdaságon megváltozott a termesztéstechnológia, korszerű gépek sorakoznak egymás mellett, de ami a hagyományos paraszti gazdálkodásból megmaradt, az a növénytermesztés és az állattenyésztés szoros egysége. A kukorica jó hozama és eladhatósága, amit magas ár kísér, a terméssel igaz most nem lehet dicsekedni, nem ejti kísértésbe a gazdát, hogy egyoldalúan csak növénytermesztéssel foglalkozzon...
– Ha meg akarjuk őrizni termőföldjeink minőségét, márpedig minden gazdának ezt a célt kellene követnie, ahhoz szerves trágyára van szükség. A szármaradványok visszaforgatásával, a mikrobiológiai trágyák használatával is pótolható a terméssel kivett tápanyag egy része, illetve fenntartható a talajélet, de az idén sok olyan kukoricatarlót látunk, amelyről begyűjtötték a szármaradványokat, ott már nincs mit visszaforgatni a földbe, tehát tápanyag sem kerül vissza, így hamarosan megmutatkozik majd a szerves trágya hatása – hangsúlyozza ifjabb Gulyás János, majd hozzáfűzi: – Az állattenyésztés jövedelmezőségét vagy éppen a veszteséget nem lehet egyetlen ciklus eredményén keresztül szemlélni, adjuk össze 5 vagy 10 év hozadékát, s láthatjuk, hogy van eredménye a munkának. Ha most az aszály miatt mindössze 8-10 mázsa kukorica termett, és még a ráfordítás sem térült meg, akkor adja fel a gazda? Folyamatosan tartunk 5-6 anyakocát, a malacokat meghizlaljuk, s úgy értékesítjük, meg 25 növendékmarha, hízóbika is van az istállóban, kizárólag szimentáli fajta kerül hizlalásra, ezt keresik és meg is fizetik a feldolgozók vagy a kereskedők. Legutóbb 2,10 eurót fizettek kilogrammjáért, amit még a magas takarmányozási költségek ellenére is elfogadhatónak tartok.
Az mindenképpen előnyt jelent, hogy egyedül termelik meg az alaptakarmányt...
– A változatos vetésszerkezet az állattenyésztés szolgálatában áll, mert a kukoricán és búzán kívül árpa, takarmánycirok, vagyis proteincirok meg lucerna is helyet kap a vetésszerkezetben. Bár sokan a kukoricaszilázst tekintik a marhahizlalás és a tejtermelés alaptakarmányaként, nem alkalmazzuk, lucernaszéna és abraktakarmány kerül bőségesen az álltok elé. Amikor július végén láttuk, hogy egyes kukoricatáblákon alig van kötés, még a zöld lombozatú növényt rotációs kaszával lekaszáltuk, majd amikor megszáradt, mint a szénát bebáláztuk, s mondhatom, hogy nagyon szívesen fogyasztják a hízóbikák. Ezzel pótoljuk a lucernaszénát, amiből talán 30 százaléknyit takarítottunk be a szokásoshoz arányítva. Van még tavalyi termésű kukoricánk is, az sem kerül piacra, húson keresztül értékesítjük. Ahhoz, hogy az állatok szépen gyarapodjanak, jő minőségű abraktakarmányra is szükség van, amit vitaminok, ásványi adagok hozzáadásával egyedül állítunk elő. Nagyon fontos, hogy folyamatosan változatlan minőségű takarmány kerüljön a jászolba, s ennek eredményeként 13 hónapig tart a hizlalási ciklus.
– Az idén aligha lesz jövedelmező a növénytermesztés, így már az új gazdasági évet, a folyamatos termelés megfelelő szinten tartása céljából hathatós támogatással kellene kezdeni. Nem kételkedem szaktárca jóindulatában, de támogatási modellje csöppet sem kedvező. Jelképes mennyiségű műtrágyát meg búzavetőmagot kínáltak föl cserébe terményért. Ha az alapárat nézzük, ez a cserearány nem kedvező, hiszen a vetőmag kilogrammja a tőzsdén 40 dinár körül alakul, az árubúzáért meg 30 dinárt fizetnek, tehát 1:2 arányban 60 dinár a vetőmag! A gázolaj-támogatást, ami literenként mintegy 72 dinár, jelentősnek tartom, de tompítja értékét, hogy vásárláskor ki kell fizetnünk a teljes értéket, s ki tudja, mikor kapjuk meg a visszaigényelhető összeget. Súlyos helyzetben vannak a tejtermelők is, hiszen késik a tenyészállatok után járó támogatás meg a tejprémium is. Most lenne szükség a készpénzre, de a területalapú támogatást is egyre várjuk. Eljárunk a mezőgazdasági szakmai napokra, a gépbemutatókra, de csak tisztes távolságból figyeljük a korszerű gépeket, önerőből, különösen az ideihez hasonló év után nem is merünk gondolni vásárlásra. Bankhitelből? S ha jövőre sem lesz termés, miből törlesztjük a tartozást? Jó állapotban vannak a régebbi gépeink is, azokkal is lehet jó munkát végezni. Igaz, nem a legkorszerűbbnek mondott konzervációs művelést, egyébként is a szántásnak vagyok a híve, de azért egy kényelmes, nagy vonóerejű új traktort szívesen látnék a gazdaságunkon...
