Az 1970-es és 1980-as években Csantavér sertéstenyésztéséről volt ismert, ugyanis a kisgazdaságokról több tízezer hízott sertés került a húsfeldolgozó üzemekbe, tisztes megélhetést szavatolt az ágazat. A tejtermelés, bár az is jelentős volt, hosszú éveken keresztül a sertéstenyésztés árnyékába kényszerült, de az utóbbi húsz évben már kiváló tenyészállománya meg a magas szintű tartástechnológia és termelés révén a tejágazat tölt be vezető szerepet. Balassa Miklósék családi gazdaságán, a szó legszorosabb értelmében véve is igazi tejgyár üzemel: a mintegy 150 bő tejhozamú vörös és fekete holstein tejelő marha napi termelése megközelíti a 3000 litert, így nem nehéz kiszámítani, hogy éves szinten több mint 1 millió liter extra minőségű nyerstej kerül a szabadkai feldolgozóüzembe. Nem túlozunk, amikor azt állítjuk, hogy a Balassa-farm tájaink egyik legkorszerűbb szarvasmarha farmja, az alkalmazott termeléstechnológiát, így az eredményeket illetően is, eleget tesz a legszigorúbb európai mércéknek. Erőssége a gazdaságnak, hogy a növénytermesztést teljes egészében az állattenyésztésnek rendelték alá, hiszen így tanulta a gazda az édesapjától, Balassa Istvántól, illetve nagyapjától, aki vagy száz évvel ezelőtt helyezte le a tanyai gazdálkodás azóta sok vihart megélt alapkövét.
Az eredményes, a környezetközpontú gazdálkodásban semmi egyebet nem kell/kellene tenni, mint az ősi parasztlogikát követve alapozni meg a kisgazdaságot, vagyis ahány hektár termőföld, annyi számosállat, így könnyen egyensúlyba kerülhetne a növénytermesztés és az állattenyésztés, mint volt is az az 1970-es évek derekáig, amikor a követendő példaként kikiáltott mezőgazdasági birtokokon egy tollvonással különválasztották a két ágazatot. A kisgazdaságokon nem az említett rossz példa, hanem az ismétlődő áringadozások és áraránytalanságok, de nem utolsó sorban a feldolgozók mostoha viszonyulása járult hozzá az állatállomány folyamatos zsugorodásához, amit minőségi romlás is tetézett. Ez persze nem általánosítható, mert azokon a családi vállalkozásként működő farmokon, ahol az állattenyésztés (lényegtelen, hogy sertéstenyésztés vagy tejtermelés) a vezető ágazat, különleges figyelmet szentelnek a törzsállománynak és a tartástechnológiának. Így van ez a Balassa-farmon is, ahol a takarmánybázis alapjául szolgáló 350 hektárnyi termőföldre 350 szarvasmarha jut, s az állomány egyre szaporodik.
– Azt jól megtanultam a szüleimtől, hogy a mezőgazdaság, így a tanyai gazdaság is elképzelhetetlen állatállomány nélkül. Mindig volt a tanyán 5-6 fejőstehén, de a szakosítottnak nevezhető termelés 1986-ban 25 fejőstehénnel kezdődött, ekkor kaptuk a szabadkai tejüzemtől a hűtőtartályt is. A növénytermesztők azt hangozatják, hogy 20-30 hektár termőföld termése nem nyújt kényelmes megélhetést, ugyanígy az állattenyésztésben is a farmi modell a fejlődés és fejlesztés követendő útja. Huszonöt évvel ezelőtt a tejtermelést mint munkahelyet választotta a család. Ötévenként átlagosan harminccal növekszik az állomány, célunk, hogy 200 fejőstehenet állítsunk termelésbe, a napi tejmennyiség pedig megközelítse az 5000 liter nyerstejet. Ennek céljából épült meg a pihenőboxos istálló – mondja Balassa Miklós, miközben gyorsan utánaszámolunk, hogy egy kisváros évi tejfogyasztását oldja meg a példás farm. Még akkor is, ha állandó bizonytalanság kíséri a munkát, amit a tej értékesítési árán keresztül többször is tapasztaltak az évek során. – Azért dolgozunk, hogy emberhez méltó életszínvonalat biztosítsunk a családnak. Figyelmen kívül hagyjuk a mezőgazdaság munkahely-teremtő erejét, pedig ha a mezőgazdaság valóban a gazdaságpolitika gyújtópontjában állna, enyhíthetnénk a foglalkoztatási gondokon. Állattenyésztési szakmérnök fiunk, Tamás sem csak arra épített, hogy az oklevél megszerzése után várja az íróasztal a nagyüzemben, hanem a családi gazdaságon kamatoztatja tudását. Jónak tartom, hogy egyre több előretekintő gazda mezőgazdasági középiskolába irányítja gyermekét, s a tanulmányok befejeztével biztos munkahely várja a családi birtokon.
– Az elmúlt 25 év során mind a törzsállományt, mind az objektumokat illetően látványos fejlesztés történt a farmon, jószerivel önerőből…
– Hiába kínálja bank a kedvezőnek mondott hitelt, a vérbeli parasztember egyik erőssége, hogy nem adósodik el a gyors előrelépés érdekében, hanem a maga erejéből gazdálkodja ki a többet, a jobbat. Így voltunk mi is, azzal, hogy némi támogatást kaptunk a tejüzemtől. Az elmúlt két évben, vagyis 2008 és 2010 között a tej alacsony felvásárlási árának következtében esély sem volt a fejlesztésre. Ennek az egy évvel ezelőtt bekövetkezett tejhiány lett a következménye. Jellemző a kereskedelmi szaktárca rövidlátására, hogy akkor sem állt a gazdák mellé, inkább behozatallal próbálta a még kitartó és reménykedő tejtermelőket megsemmisíteni. A veszteséggel küzdő kistermelő fölszámolta az állományt, inkább pénzzé tette a drága gabonát, lucernát, de egy ilyen, több száz egyedet számláló állománytól nem lehet csak úgy megválni, hiszen két és fél évtizedes munkánk eredményét semmisítettük volna meg. Most elfogadható az extra minőségű nyerstej ára, de a drága takarmány és a termelési költségek növekedése újra csak a jövedelmezőség határa felé szorít bennünket. A szaktárca most különböző kedvezményeket kínál az állattenyésztőknek, elsősorban a tejtermelőknek, de máról holnapra nem növelhető a törzsállomány, így a termelés sem, ahhoz legalább 3 évre van szükség! Csak növelésről beszélünk, de azt a kérdést senki sem veti föl, hogy rendelkezünk-e megfelelő genetikával, a meglévő eléggé heterogén alapállományból mennyi utód biztosítható. Ha ehhez hozzáadjuk a kivitel szorgalmazását is, nem lesz egyszerű a szarvasmarha-ágazat talpra állítása.
– A gazdák érdekvédelmi szervezetének hatékonyságától is függ, milyen irányba hajlik el mezőgazdaságunk, esetünkben a tejtermelés…
– A tejtermelők társulásának köszönhetően a tejhiányt követően engedékenyebbek lettek a feldolgozók, az agrártárca most nemcsak a leszállított tej utáni prémiumot növelte meg, hanem a fejőstehenek után járó támogatást is. Az a legnagyobb gond ebben az ágazatban, hogy külön úton jár a termelő, a feldolgozó és a kereskedelem. A fejlett mezőgazdaságú országokban járva arról tájékozódtam, hogy amikor a farmer gondokkal küzd, a szövetkezet meg az érdekvédelmi szervezet indítványára egy asztalhoz ül a szaktárca, a feldolgozó, a kereskedelem és a farmerek képviselője, és együttesen találnak megoldást a gondokra. Nálunk is alkalmazni kellene az ilyen egyébként működőképes modellt. Ne feledjük, hogy mezőgazdaságunk még mindig a kisgazdaságokra alapozódik, s nem lenne szabad lebecsülni a kistermelőt, mert több a kistermelő, mint a korszerű nagy farm, s ha ők csökkentik a termelést vagy megszüntetik, azt érzi meg igazán a piac.
– Miklós gazda szívesen beszél az irigylésre méltó állományról, annak ellátásáról…
– A korszerű termelési és elhelyezési technológiák, nem azt mondom, hogy leegyszerűsítik, hanem inkább megkönnyítik a gazda munkáját. Gazdaságunkon számítógép irányítja a takarmányozást, a fejést, de még az állatok aljának tisztán tartását is. Most 150 fejőstehén kapott helyet a pihenőboxos istállóban, ahol teljes a kényelem, hiszen még egy automata, számítógép vezérlésű vakarót is beállítottunk! A szellős, világos istállóból (ahol még a trágyaszag sem érzik!) automata rendszer szállítja a hígtrágyát a 2200 köbméteres tárolóba, a mélyalomból származó szerves trágya pedig az ún. trágyakezelő platóra kerül, ugyanis a növendék állatokat és a hízóbikákat mélyalmon tartjuk. Gazdaságunknak ehhez a szegmentumához jelentős külföldi támogatást kaptunk, így terveinkbe iktattuk a biogáz előállítását is. Régen elmúlt az az időszak, amikor a borjú hetekig, illetve hónapokig együtt volt az anyával, szopott. Amint megszületnek, nyomban egy külön épületbe, az egyedi ketreces borjúnevelőbe kerülnek, tehát az anya a tejtermelésre fordíthatja minden energiáját. A borjú a születést követő 2–4 órán belül megkapja az ellenálló képességet szavatoló föcstejet, s kb. 3 hónapig a tej a fő tápláléka, ezután kerülnek csoportos tartásra, a szelekciós program követésével.
– Nemrég még különválasztva került az állatok elé az abrak, a silótakarmány és a széna, de napjainkban már állandó minőségű keverék formájában…
– Az összes alaptakarmányt termőföldjeinken termeljük meg, s a siló, amiből évente 2000 tonnányit készítünk és a 360 tonna szenázs képezi az alaptakarmányt. Csak szenázsból naponta egy tonna fogy! Minden összetevő, az abrakkal együtt a nagy keverő tartálykocsiba kerül, amelyben tökéletes keverék készül, s így kerül az állatok elé. Nincs reggeli és esti etetés, a takarmány állandóan a tehenek előtt áll. Fontos, hogy a fejést követően ne feküdjenek le, hogy bezáródjanak a tőgy tejcsatornái, így elkerülhető az esetleges fertőzés. A zárt rendszerű fejőházban is a számítógépé a főszerep, ugyanis amikor a tehén oda kerül, a nyakörvre erősített mikrocsip alapján a számítógép szám szerint regisztrálja, s egy tucat követelményt ellenőriz: többek között kijelzi, ha nem tiszta vagy beteg a tőgy, ha folyat a tehén, ezenkívül regisztrálja az egyedtől kifejt tej mennyiségét és minőségét is. Az állategészségügyi előírások és követelmények szigorú betartásával nincs minőségi ingadozás, de jó lenne, ha végre működésbe lépne az évekkel ezelőtt beígért független laboratórium, s ezzel is éreznénk, hogy a termelő nincs többé kiszolgáltatva a feldolgozó kénye-kedvének – vallja Balassa Miklós csantavéri gazda.
