Csak jégeső ne legyen

Kiváló gazdálkodásáról, európai szintű termelési eredményeiről ismert a moravicai Mezőgazdasági Ipari Kombinát. A hektáronkénti 12 tonnás kukorica vagy 7 tonnán felüli búzatermés, a 70 tonna körüli cukorrépa-hozam (melyek előfeltétele a bőtermő fajta megválasztása, az alkalmazott agrotechnika és az időjárás) még kedvezőtlen árak mellett is biztos nyereséget szavatol. Ha csak egyik karika is hiányzik a láncból (sokszor a kényszer terhe alatt leginkább a ráfordításon, az agrotechnikán takarékoskodnak), aligha számíthat a földműves gazdag termésre. Az optimálisnak nem nevezhető időjárás, a szerény tavaszi csapadékmennyiség ellenére jó állapotban volt a növényállomány, s a búza hektáronkénti közel 7 tonnás átlaghozama jó bevezetőnek tűnt ehhez az esztendőhöz is. S mint már olyan sokszor megtörtént, Szerbia, illetve Vajdaság sok körzetében ezúttal sem volt idő örülni a jól végzett munka gyümölcsének, hiszen közbeszólt az időjárás. A moravicai határban alig fejeződött be az aratás, jégverés tarolta le, jobbik esetben csak károsította a hosszantartó aszály ellenére is szépen fejlődő kapásnövényeket.

-Július második felében van a legnagyobb szüksége a növényzetnek a csapadékra, illetve talajnedvességre meg a levegő kedvező páratartalmára, hiszen ekkor van a kukorica megtermékenyülésének ideje, a cukorrépa esetében a gyökérképződés, de az esőfelhők helyett jégfelhők érték el a falu határát, s a mogyoró meg dió nagyságú jég pillanatok alatt megsemmisítette az addig befektetett munkát. A kombinát földterületéből mintegy 1000 hektáron okozott kárt a jég, de úgy, hogy legalább 350 hektáron teljesen tönkretette a növényzetet, s a kisgazdaságok parcelláit is legalább 1000 hektáron károsította – mondja Sétáló János a kombinát növénytermesztési ágazatvezetője, miközben a cukorrépa kilyuggatott meg letördelt lombozatából próbáljuk kideríteni, hogy milyen mértékben heveri ki az elemi csapást a növényzet, a jég verte kukoricatáblákon maradt-e ép cső. – Agrármérnöki pályafutásom során nem láttam ilyen siralmas jégvert cukorrépa- meg kukoricatáblákat, mint alig két héttel ezelőtt. A kukoricaföldön mintha úthenger ment volna végig, fekszik a szár, nincs azon növényt éltető lombozat. A répával bevetett parcelláinkon van olyan terület, amelyen a jégverés következtében teljesen eltűnt, megsemmisült a lombozat. Azonban nagyon rövid idő telt el, s a répa, a gyökér nedvesség meg cukortartalmát hasznosítva, máris újra hajt, így a magas cukortartalmú fajtáknál, illetve hibrideknél 3, a kevésbé cukor-dús répáknál 5 levélképződményt figyelhetünk meg, s bármilyen erőteljes is lesz a növekedés, legfeljebb fél termésre számíthatunk, szerény cukorfokkal. Azokon a parcellákon, amelyeken úgymond csak kicsipkézte és kilyuggatta a leveleket a jég, könnyebben „magához tér” a növény, de itt is 20-25 %-os terméscsökkenés várható. Érdekes jelenséget figyelhetünk meg a napraforgónál: bár a hatalmas leveleket meghasogatta, illetve leverte a jég, a tányér nem károsodott nagy mértékben, ugyanis azt nem ütötték át a jégdarabok, csak a tányér fonákja sérült, s akár 3,5 tonnás termésben is reménykedhetünk.

-A jég letarolta a kukorica lombozatát, földön fekszik a szár, s a csöveken úgymond „sebeket” látunk…

-Amennyiben ezek a jég ütötte sebek beszáradnak, némi hozamra számíthatunk, ugyanis a korai hibrideknél már a jégverés előtt megkezdődött a szemtelítődés, de nagyobb az esély, hogy a penészesedés kiterjed az egész csőre, így értéktelenné válik a kukorica.

-Amikor elemi csapás éri a gazdaságot, esetünkben a jégverés, fölvetődik a jégelhárító rendszer hatékonyságának kérdése és a termőterületek biztosításának fontossága is…

-Nem a mezőgazdasági mérnökök dolga, hogy a jégelhárítás kérdéseivel foglalkozzunk, mi a minél több, a minél jobb termés érdekében fáradozunk, de az elgondolkodtató, hogy bár Szerbiában kiépült a jégvédelmi-jégelhárító rendszer, minden évben több ezer hektár termését veri el a jég. Sovány vigasz számunkra a szaktárca bevallása, miszerint nem rendelkezünk a hatékony védekezéshez elegendő rakétával. A termőföldek biztosítása egyre inkább követelmény, hiszen ismétlődnek az elemi csapások. Kárunk egy részét megtéríti ugyan a biztosító, de nemzetgazdasági szempont alapján nem térül meg a kár, s még egy gondunk lesz: a kombinát parcelláin termelt kukoricát exportáljuk, márpedig kivitelre csak kifogástalan minőségű termény kerülhet, így a jégvert parcellákról begyűjtendő termést külön kell választanunk, tárolnunk. S egy kis számadást is végezhetünk: ha 500 hektár termése nem jut el a külpiacra, az 8 tonnás átlagtermés esetén is 4000 tonna kiesést jelent a kivitelben, ennek ellenértéke pedig megközelítőleg annyi, amennyit a kormány utólag jóváhagyott jégelhárító rakéták vásárlására – hangsúlyozza Sétáló János.

A moravicaitól alig néhány kilométerre húzódik a bajmoki határ, s bár a vihar- meg jégfelhők elkerülték a körzetet, a növényzet számára fontos csapadék, az eső is késve, szinte az utolsó pillanatban érkezett.

-Beigazolódni látszik a régi paraszti bölcsesség, hogy csak akkor számíthatunk jó kukoricatermésre, ha megáznak az aratók. Zökkenőmentes volt a kalászos gabonás betakarítása, a holdankénti 3,5-4 tonnás terméssel is elégedett lehetek, de mivel egy hónapig nem volt eső, ráadásul magas hőmérséklet kísérte az aratást meg az utána következő időszakot, ez bizony meglátszik a kukoricákon! Tavaly augusztus derekán betakarítottuk a korai hibrideket, 20-án meg is kaptuk az átadott terményért járó pénzt, de, bár az alsó levelek már elszáradtak, szeptember elseje előtt aligha kezdődik meg a törés és rekordtermésre sem számíthatunk – erősíti meg a határjárást követően a bajmoki Cindel Antal. Azt is hozzáteszi, hogy a megfelelő agrotechnika alkalmazásával némileg ellensúlyozható a szélsőséges időjárás, ez esetben a szárazság negatív hatása, hiszen a szerves trágyával bőségesen terített szántókon, ahol megfelelő időben történt a talajművelés is, üdébb a növényzet, bár a megtermékenyülés, a trópusi hőség következtében nem volt tökéletes. – A bőtermő fajta megválasztása és az alkalmazott agrotechnika a gazdán múlik, de az időjárás alakulására nem hathatunk ki. De ez nem is olyan egyértelmű, mert ha több tanya lenne, a dűlőutak mentén ott látnánk a fasorokat, kedvezőbb lenne a mikroklíma. Főleg ilyen aszályos években hangsúlyozzák agrárpolitikánk alakítói, hogy hasznosítsuk a növénytermesztésben a vizet. Hiába akarnék öntözni, környékünkön csatorna sincs, tehát kutakat kellene fúratni. Talán még ezt a költséget is vállalnánk, ha termőföldjeink egy tagban lennének. De így, hogy fölaprózott parcellákon gazdálkodunk, leginkább az eget kémleljük…

-Gazdaságát a változatos vetésszerkezet, a gazdag állatállomány, a sertéstenyésztés jellemzi, de itt van az organikus termelés is. A növénytermesztésben viszonylag kedvezőtlen időjárás, a rekordtermés elmaradása kihat-e a terményárakra, ami esetleg ismét a szakadék szélére sodorhatja a hús- meg tejtermelőket?

-Augusztus elején kilogrammonként 150 dinárt fizetnek a hízott sertésért, ami magasnak tűnik, de a 22-23 dináros kukoricaár mellett alig fedi a termelési költséget! Mivel a búzáért alig 18 dinárt fizetnek, nagy részét betároltuk, talán jobb ára is lesz, de egy része takarmányba kerül. Meggyőződésem szerint az időjárás alakulása, a bő vagy a sovány termés alakítja a legkevésbé az árakat. Ha a gabonakereskedők számítást találnak a kivitelben, egymást túllicitálják, csakhogy megkaparintsák a szükséges pl. kukoricamennyiséget, persze a külföldi terménytőzsdék árképzése is befolyásolja a hazai árakat. Most azért drága nálunk a kukorica, mert egyszerűen nincs, de egy hónap múlva, amikor megkezdődik a betakarítás, zuhanhat az ár, mint az a búza esetében is megtörtént. Kiszámíthatatlan a terménypiac, de ezt már az agrárpolitika hiányára írhatjuk.

-Az organikus gazdálkodást, némi túlzással, mezőgazdaságunk jövőjeként emlegetik, de ez az ágazat sem mentes a konvencionális termelést sújtó gondoktól…

-Közel 5 hektáron alapoztuk meg az organikus termelést, be is jegyeztettük a területet, folyamatos ellenőrzés alatt áll a terület, de ha kizárnánk a konvencionális termelést, az organikus termelésből meg termékek értékéből nehezen tarthatnánk fenn a gazdaságot, nem hogy fejlesztésre gondoljunk! A termékek értékesítése jelenti a legnagyobb gondot, hiszen a hazai piacon nem kapok érte többet, mint a hagyományos módszerrel előállított terményért. Az igaz ugyan, hogy külön támogatás jár az organikus termelés alá vont területekre, de a kifizetés késik, itt sem kerülünk előnybe. A vetésszerkezetben minden évben ott van a paradicsom is. Tavaly, ahogy mondani szoktuk, arannyal fizettek érte, mert nem volt elegendő, pontosabban volt elegendő, csakhogy fölszippantotta a kivitel, most meg nem tudunk mit kezdeni vele, kilogrammonként 10 dinárt sem kapunk érte. Szántsam le? Akkor meg minek termeltem? Jövőre talán jobb ára lesz, éppen ezért kell folyamatosan termelni.

-A kisgazdaságok távlatát a feldolgozás is jelentheti…

-Ez így van, de arról nem sok szó esik, hogy milyen beruházást, egészségügyi előírásoknak megfelelő objektumot igényel a legkisebb feldolgozóüzem is, arról nem beszélve, hogy ha a gazda feldolgozás felé hajlik, egyre kevesebb ideje marad a termelésre, vagy pedig munkásokat kell alkalmaznia a vállalkozáshoz. Előnyünkre szolgál, hogy bejegyzett gazdaságot vezetünk, az őstermelő megjelenhet terményével a zöldpiacon, bár megkérdőjelezhető, hogy mi vagyunk-e ott többségben vagy sem. Szép reményeket fűzök az 1,5 hektáros birsalma-ültetvényhez, aminek termését késztermék formájában tervezzük étékesíteni. Véleményem szerint mezőgazdaságunkat nem kellene ízekre szedni és azt hangoztatni, hogy ennek vagy annak az ágazatnak van igazi távlata, hanem szerves egészként szemlélni azt, amelyben egyik ágazat kiegészíti a másikat. Ha a szerveződésben is elmozdulnánk a holtpontról, szilárdabb alapokra építkezhetne a kisgazdaság – vallja Cindel Antal gazda.