Tényként kell elfogadni, hogy az előttünk álló évtizedekben az évi nagyvizek szintje egyre magasabb lesz, míg az aszályok következtében fellépő kisvizek egyre gyakoribb jelenséggé válnak. Nem bocsátkozunk nagy teret igénylő részletezésbe, csupán hármat mondunk: hidrológiai, morfológiai és antropogén tényezők. Tehát vízhozamok, mederváltozások és emberi beavatkozás.
Az elmúlt néhány évben számos olyan jelenségre figyelhettünk fel, amelyre korábban nem volt példa. A félreértések kiküszöbölése végett iktassuk ki a „csak a legidősebbek emlékeznek”, vagy a „legidősebbek sem láttak” kaptafára készült körülírásokat. Mert olyan jelenségeknek voltunk szemtanúi, amelyek korábban vízpartjainkon nem fordultak elő. (A vízparti önbeiktatott szaktekintélyek ellenvéleménye vitatható józanul látásuk miatt elhanyagolandó.)
Elsőként a Dráva – mondjuk így – teljesítménye érdemel említést. Ez a folyó 2012. november 6-án új vízhozamrekorddal (3200 köbméter másodpecenként) az 1965 évi egyéni csúcsát 500 köbméterrel szárnyalta túl. Ekkor a Duna vízhozama Budapestnél mindössze 1760 volt. Amikor a Dráva Gombos felett a Dunába szakadt, egyedülálló esetként a mellékfolyó vízhozama kétszer akkora volt mint a főfolyóé.
Az elmúlt néhány évben a Tisza mentén is új éltékek jelentek meg a legnagyobb víz (LNV – a hivatalos adatgyűjtés kezdete óta az adott vízmérőn mért legmagasabb érték) számoszlopában. A szegedi vízmérő fennállása óta először olvastak le róla ezer feletti értéket. A Tisza vízszintje ekkor több mint két méterrel volt magasabb a történelmi leckeként gyakran emlegetett 1879. évi árvíz vízszintjénél. Az új legnagyobb víz szintje 1009, míg az árvizet eredményező „csak” 806 centiméter volt. Ugyanakkor a múló évben történt, hogy a Tiszán a mindenkori legalacsonyabb vízhozamot jegyezték, amely bőven alulmúlta az 1993. évi addigi legalacsonyabbat; a szelvényen mindössze 70 köbméter folyt át másodpercenként. Nem árt tudni, hogy a legnagyobb eddigi meghaladta a 4700-at. Ennyire szélsőséges vízjárással hasonló méretű más folyó Európában nem dicsekedhet.
A Duna sem maradt le csúcsok és egyedülálló jelenségek tekintetében az elmúlt néhány évben. 2006-ban például a Vaskapu és Zuhatagok területén kialakított tározótóba vízhozamcsúccsal érkezett, a folyam ekkor 15 000 köbméter vizet szállított másodpercenként. A korábbi csúcs 1981-ből származott és 14 800 köbmétert tett ki. A miheztartás végett mondjuk, hogy a Vaskapu I. vízierőmű ekkora vízhozamot képtelen értékesíteni. Maximális befogadóképessége 800 köbméter turbinánként, amelyekből 12 van.
2011-ben mérték a leghosszabban tartó májusi kisvizet a Dunán a hivatalos adatmérések kezdete óta. Ez jellemezte a folyó Ingolstadt és Újvidék közötti több mint 1000 kilométeres szakaszát. A vízszint mindössze 1,5 méterrel volt magasabb a mindenkori legkisebbnél. Márpedig a szélsőséges kisvizekre sohasem májusban szokott sor kerülni, ez ugyanis a nagyvizek időszakának számít.
A 2010/2011. évi tél folyamán a vízgyűjtőterületen hullot rengeteg csapadék ellenére mégis elmaradt a tavaszi áradás. A legnagyobb vízmennyiséget adó vízgyűjtő terület hatalmas hozadéka ellenére sem alakult ki tavaszi, de még nyár eleji árhullám sem. Egyedülálló esetnek számít, hogy az Alpok területén keletkező hóvízkészlet jelentős része már télidőben – akár a nótabeli Maros vize – elfolyt csendesen. Ennek következtében az újvidéki vízmérőn egész télen át +300 feletti értékeket mértek, amelyek több mint két méterrel meghaladták az időszakos átlagot.
A rákövetkező évben a Duna ismét csintalankodott, és az Alpok területén kialakult minden idők egyik legnagyobb hóvízkészletét számottevő tavaszi árhullám kialakulása nélkül szállította keresztül tájainkon. Magyarázat: a vízgyűjtőterületen a hóolvadás időszakában három héten keresztül cseppnyi csapadék sem hullott.
A szakemberek megállapították, hogy az utóbbi nyolcvan évben az újvidéki vízmércén nyert értékek alapján az évi nagyvizek átlaga 120 centiméterrel lett magasabb. Hidrológia, morfológia és antropogén tényezők. Irányzat, hogy a nagyvizek egyre gyakoribbak, a kisvizek egyre kifejezettebbek lesznek. Van/volt még. De tekintettel arra, hogy a maják által kilátásba helyezett világvégét már átvészeltük, talán a vizeket is valahogy – megússzuk.
