Hogyan lehetne gazdaságilag fenntartható mezőgazdasági biztosítási modellt kidolgozni? Mekkora jelentőséggel bír ebben a kérdéskörben az állam szerepe? A többi között ezek a kérdések foglalkoztatták a Zlatiboron megtartott 7. Biztosítási napok résztvevőit. Az agrárbiztosítási témát boncolgató panelbeszélgetés lényegét összefoglalva a moderátor szerepét vállaló Milo Marković, a Dunav biztosítótársaság végrehajtó bizottsági tagja mindenekelőtt azt tartotta fontosnak leszögezni, hogy az agrárágazatot már egy egész évtizede sújtja a mind kifejezettebb klímaváltozás, évről évre ismétlődnek a jégverések, újabban a vidékünkön nem tapasztalt szupercellás zivatarok is, ezért az államnak és a biztosítóházaknak közösen kell bekapcsolódniuk a kárenyhítésbe. Mit lehet tenni az ellen, hogy többnyire csak azok biztosítják a termést, akik már korábban kárt szenvedtek az időjárási szélsőségek miatt?
– Az egyik megoldás az lehet, hogy országos szinten kiegyenlítjük a biztosítási támogatást, tehát hagyjunk fel azzal a gyakorlattal, hogy bizonyos vidékeken 40, másutt 70 százalékos a díjtámogatás. Az egyenlő állami segítséggel ösztönözhetnénk a termelőket a minél tömegesebb biztosításra. Térségünkben tanúi lehetünk jó gyakorlati példáknak, és mindegyik modellnél az állam a rendszer fenntarthatóságának legfontosabb tényezője. Többnyire olyan megoldásokról van szó, melyek köz-magán biztosítási poolok létrehozását jelentik. (A biztosítások területén a pooling jelentése állományegyesítés, azaz amikor több biztosító cég a hasonló szerződésekkel létesített ügyfélkörét egy nagy állománnyá egyesíti. Ilyenkor az egyes biztosítótársaságok egy közös kasszába dobják a díjakból származó bevételt, és ebből a közös kasszából fizetik az esetleges károkat.) Követhetnénk az egyes országok jól bevált módszereit, így pl. a panelvita résztvevői kiemelték a spanyol modellt, valamint a szintén jó eredményeket felmutató török vagy magyarországi megoldást. És ne csak a múltat figyeljük, hanem előre is kell tekintenünk, fel kell készülnünk az egyre fenyegetőbb klímaváltozásokra, s ebben nagy segítségünkre lehet a korszerű technológia” – nyilatkozta a B92 portálnak Marković. Kiemelte, lassan százhúsz éve lesz annak, hogy 1905-ben felvetődött az ötlet, hogy kötelezővé kellene tenni a jégkárbiztosítást, de ez azóta sem valósult meg, miközben mind gyakrabban pusztítanak árvizek vagy tizedelik meg a termést szélsőségesen aszályos évek. Mindennek ellenére Szerbiában a mezőgazdasági területeknek még ma is csak a 12 százalékát biztosítják.
– Ha olyanok is rászánnák magukat a biztosításra, akik eddig sohasem tették, akkor lecsökkenthetnénk a biztosítási díjat, s ez az állam számára is nagyobb biztonságot jelentene, a biztosítóházaknak eredményesebb munkát szavatolna, nem utolsósorban pedig maguk a földművesek, konyhakertészek, gyümölcstermesztők éreznék nagyobb biztonságban a munkájuk gyümölcsét – mondta Marković.
Nyitókép: Illusztráció (Pixabay)
