A színház, a zene és a család között egyensúlyozva

Az Újvidéki Színház társulatának színésznője, László Judit, a Darányitelepi Társalgó vendégeként mesélt gyerekkoráról, pályafutásáról, és arról, hogyan találja meg az egyensúlyt a színház, a zene és a család között. A kötetlen beszélgetésben a közönség is részt vehetett, kérdéseivel színesebbé téve az estet.

Judit szívesen emlékezik vissza gyermekkorára, nagyszülei csókai udvarára.

– Góréból, pincéből, nyári estékből állnak a legszebb emlékeim – mesélte. A családi hagyományokat ma is ápolja, és igyekszik ugyanazt a szeretetet átadni gyermekeinek, amelyből ő is kapott bőven.

Bár szülei, László Sándor és Banka Lívia is színészek, Juditot eleinte óvták a színháztól.

– Egyszer elvittek egy előadásra, és amikor megláttam anyukát a színpadon, fölkiálltottam: „Szia, anya, itt vagyok!” Utána nem vittek többször – mesélte.

A színészi világ varázsa mégis magával ragadta, és középiskolás korában elhatározta, hogy ő is színpadon akar állni.

Apja eleinte ellenezte döntését, sőt, az Akadémián is szigorúan kezelte:

– Az Akadémián és a színházban nem vagy a lányom – emlékezett vissza apja szavaira. A kemény két év után azonban kitartása meghozta gyümölcsét, és ma már apja is büszke rá.

Az Akadémián töltött időben a Tanyaszínház volt a legnagyobb kihívás, és egyben a legnagyobb örömforrás is.

– Ott minden megtörténhet: macskát dobnak a színpadra vagy ellopják a táskád előadás közben – árulta el. Ezek a tapasztalatok megtanították arra, hogy ne lepje meg semmi, és hogy legyen felkészülve bármilyen helyzetre.

Később a Zentai Magyar Kamaraszínházban kezdte pályafutását, majd az Újvidéki Színházhoz került, amely mindig is az álomszínháza volt. – Itt érzem magam otthon – hangsúlyozta.

Judit nemcsak színésznő, hanem énekesnő is. A Garden Party zenekar tagjaként lakodalmakban és koncerteken lép fel, és imád a színpadon énekelni.

– A zene és a színház kiegészíti egymást. Az egyik nélkül nem tudnám elképzelni a másikat – vallja.

Bár anyjával már többször is játszott együtt, apjával közösen még nem állt a színpadon. A családi kapcsolatukat a nyílt kommunikáció jellemzi:

– Ha nem volt jó az előadás, megmondják. Ez fáj, de épít – mondta.

A beszélgetés zárórészében kiderült, hogy Judit a mindennapi életben is kamatoztatja színészi tehetségét, különösen a gyerekekkel való foglalkozásban.

– A gyereknevelésben különösen jól jön, hogy a hangomat mindenfélének tudom kölcsönözni – mesélte nevetve.