Pénteken a zentai zsidó temetőben emlékeztek meg az egykoron a városban élő zsidók haláltáborokba való deportálásának 81. évfordulójáról. A megemlékezésen Burány Hajnalka, Zenta község polgármestere és Szabados Róbert, a Szabadkai Zsidó Hitközség vezetője szólt az egybegyűltekhez, az elhunytakért pedig Kovács Róbert, a Szabadkai Zsidó Hitközség előimádkozója mondott imát.
Az eseményt megtisztelte jelenlétével Hugyik Richárd, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke is.
Burány Hajnalka megemlékező beszédében úgy fogalmazott, hogy nem csupán egy történelmi tragédiára emlékezünk, hanem emberekre, szomszédokra, ismerősökre, férfiakra, nőkre és gyermekekre.
– Emberekre, akiknek ugyanúgy voltak álmaik, terveik, félelmeik, mint nekünk. Akik szerettek és szerettek volna tovább élni, akiknek élete, munkája és létezése Zenta várost gazdagította egészen addig a napig, amíg vonatokra kényszerítették őket. A holokauszt áldozatainak száma egyszerűen felfoghatatlan. Ezek nem pusztán statisztikai adatok, mindegyik mögött egy-egy emberi élet, egy-egy sors állt. Egy történet, mely erőszakkal és értelmetlenül szakadt félbe. A mi feladatunk az emlékezés, mert az idő telik, de az emlékezés felelőssége nem kophat. Ha mi nem beszélünk róluk, akkor ugyan ki tenné meg? Ha mi nem őrizzük meg nevüket, arcukat, történetüket, akkor könnyen válnak ők is kartotékadattá, ahogyan egykoron József Attila figyelmeztetett bennünket, és mi ezt nem akarhatjuk. Szembenézni a múlttal nem gyengeség, hanem bátorság. Egy közösség érettsége abban is megmutatkozik, hogyan emlékezik a múlt sötét fejezeteire, és abban is, hogy hajlandó-e tanulni belőle. A múlt hibái nem válhatnak a jövő bűneivé. Nekünk, mai zentaiaknak az a kötelességünk, hogy őszintén beszéljünk a történtekről, és továbbadjuk az igazságot gyermekeinknek, unokáinknak. Nem a bűntudatot, hanem az együttérzést, az emberséget és a tanulságot – mondta Burány Hajnalka.
Kovács Róbert úgy fogalmazott, a megemlékezés mindig fontos, és az elhunytak addig élnek, amíg van róluk megemlékező.
– Zentán és az összes európai városban, ahol a holokauszt során haláltáborba hurcolták a zsidókat, és megszűntek a zsidó közösségek, nagy űr maradt utánuk. Az utánuk fennmaradt városok emlékeznek rájuk, és ez egy nagyon szép tradíció. Zsidó szempontból nagy hagyománya van az emlékezéskultúrának, de ez más közösségekben is fontos szerepet tölt be. A múlt hibáiból tanulni kell, de sajnos az ember nem igazán tanulékony – mondta Kovács Róbert.
Hugyik Richárd rámutatott arra, hogy a Magyar Nemzeti Tanács és a zentai közösség számára rendkívül fontos megemlékezni a 81 éve deportált zsidókról.
– A délvidéki, zentai és magyarországi zsidóság fontos kulturális, gazdasági és társadalmi szerepet töltött be ezen a tájon. A 18. századtól aktív és kreatív alkotórészei voltak a zentai közösségnek, és a 19. század folyamán Zenta város kiépítéséhez, gazdasági felvirágzásához, az ipar megtelepítéséhez és a kulturális felemelkedéshez a szerb, a magyar és a zsidó közösség egyaránt hozzájárult. A zsidóság különösen a magyar anyanyelvi kultúra erősítéséhez járult hozzá. Igyekeztek betagolódni ebbe a társadalomba, és szívvel-lélekkel részt venni benne. Azért tragikus ennek a története, mert a második világháborúban ezt a magyar kultúrát törték ketté. Kötelességünk minden évben megemlékezni ezekről az emberekről, a zsidó testvéreinkről, a zentai lakosságról – fogalmazott Hugyik Richárd.
Nyitókép: A Szabadkai Zsidó Hitközség tagjai koszorúztak (Gergely Árpád felvétele)
