Tavaly év végén, az évközi infláció még 7,6 százalékos volt. Januárban 6,4, majd februárban 5,6 százalékos volt a pénzromlás üteme éves szinten. Márciusban a februári szinthez képest az árak átlagosan mindössze 0,3 százalékkal emelkedtek, ami azt mutatja, hogy szelídülni látszik az infláció. Ezt mutatja az is, hogy Szerbiában az évközi infláció az idén márciusban 5 százalék volt. A főbb termékeket és szolgáltatásokat tekintve márciusban az előző hónaphoz képest a legnagyobb áremelkedést a tömegkommunikáció területén jegyezték, 2,9 százalékkal emelkedtek az árak. Több mobilszolgáltató is drágított, elsősorban ez befolyásolta a statisztikákat.
Az inflációtól idegenkedünk. Különösen félnek azok, akik átélték a 90-es évek elején a hiperinflációs időszakot. Egyébként is általában mindenki fejében a szó hallatán olyan gondolatok fogalmazódnak meg, hogy baj van, elértéktelenedik a pénzünk. A gazdaság egészét tekintve ugyanakkor a mérsékelt infláció akár még hasznos is tud lenni.
MINDENKI MÁSKÉPP CSINÁLJA
A statisztikák átlagokról szólnak, de valójában az infláció mértékét mindenki másként érzékeli. A nyugdíjasokat például általában érzékenyebben érint a gyógyszerek árának növekedése, hiszen ők bevételeik egy részét a statisztikák szerint arra költik. A fiatalabbak többet költenek élelmiszerre, ruhára, lábbelire. De mindenkinek valójában megvan az egyéni fogyasztói kosara. Könnyebben észrevesszük, jobban érint bennünket azon termékek árának emelkedése, melyeket sűrűn vásárolunk. Az egyik ember inflációja soha nem lesz azonos egy másikéval, sem pedig a hivatalosan kimutatott inflációval. Persze, ezt nem is lehet elvárni a hivatalos inflációs adatoktól, ugyanakkor léteznek olyan kimutatások, melyek a lakosság egyes rétegeinek átlagát ölelik fel.
A hivatalos infláció mutatószáma mindig egy országos adat, mely egy jó kiindulási és egyben összehasonlítási alap. Személyre szabottan viszont sosem lehet pontos. Bizonyos termékek sokkal magasabb arányban szerepelnek a különböző társadalmi rétegek fogyasztói kosarában. A kisebb jövedelműek arányosan többet költenek például élelmiszerre, a magasabb keresetűek viszont úgynevezett luxuscikkeket is vásárolnak. A jegybank által kitűzött inflációs terv akkor valósulhat meg, ha a pénzromlás mértéke a jövő év közepére 4,5 százalékra esik vissza, 2024 végén pedig már csak 3 százalékos lesz, ami megfelel az Európai Unió által elvárt szintnek, valamint az euró-övezethez történő csatlakozás feltételének, az úgynevezett maastrichti-kritériumnak. Annak egyébként jelenleg a tagállamok többsége sem felelne meg. A kritériumokra érdemes odafigyelni, de meg kell jegyezni, hogy meghozataluk idején egészen más volt a helyzet a világgazdaságban.
A tavalyi év során fokozatosan nőtt az infláció, de novemberben, majd decemberben már stagnált. Sokan még mindig félreértik a dolgokat, hiszen amikor arról beszélünk, hogy csökken az infláció, az nem azt jelenti, hogy olcsóbb lesz minden. Az csupán azt jelenti, hogy a drágulás üteme mérséklődik. Amikor az árak összességükben is csökkennek, akkor deflációról beszélhetünk, ami egy nem kívánatos folyamat, mert végül a bérek, a bevételek csökkenését is magával hozza. Az árak növekedési üteme csökkent tehát, és fontos azt is megjegyezni, hogy ugyanilyen mozgások voltak tapasztalhatók az Európai Unióban, országunk legnagyobb külkereskedelmi partnereinél is.
A DEFLÁCIÓ SEM JÓ
Amikor olcsóbb lesz valami, annak örülni szoktunk. Valóban, miért is ne lehetne örülni annak, ha csökkennek az árak. Amikor azonban folyamatosan csökkenni kezdenek az árak, megint egy dilemmával állunk szemben. Ilyenkor az a fő kérdés, hogy tudatos vásárlóként érdemes elkölteni a pénzünket, hiszen megtörténhet, hogy egy idő után olcsóbb, majd még olcsóbb lesz. Ha egy ember gondolkodna így, az semmit sem jelentene. De ha az emberek tömegesen elkezdenek kivárni, az nagyon rossz hatást gyakorolna a gazdaságra. A vállalatok nem tudnák eladni a már legyártott termékeiket. Emiatt még tovább csökkentenék az árakat, rövidesen munkaerő-leépítésbe kezdenének, illetve akit nem bocsájtanának el, annak csökkentenék a juttatásait.
Ahogyan mind többen válnának munkanélkülivé, egyre többen lennének, akik nem tudnak vásárolni, mert nem kapnak fizetést. A különböző termékek iránt tovább csökkenne a kereslet, ami tovább növelné a bajt. Egy nem kívánatos spirál kialakulásához vezetne a defláció is. A deflációnak tehát az a veszélye, hogy a gazdaság belekerül egy ördögi körbe. Mivel csökken a vásárlás és a befektetés mértéke, a vállalatok kevesebb profitot realizálnak, sok közülük csődbe is megy. Ezáltal tovább csökken a gazdaságba bekerülő termékek és szolgáltatások mennyisége, csökkennek a részvényárak is. Leépítések és tömeges elbocsájtások hatására nő a munkanélküliek száma. A munkanélküliek visszafogják költekezésüket, hiszen nincsenek, vagy apadóban vannak bevételeik. Mind kevesebb pénz jutna vissza a gazdaságba, a vállalatok és az állam ilyenkor egyaránt kevesebb pénzből lenne kénytelen gazdálkodni.
Nyitókép: Illusztráció (Pixabay)
