Bizonyos fejlemények arra utalnak, hogy a korszerű technológiák gyors terjedése a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban megoldást hozhat a világunkban még mindig súlyos gondnak számító éhínség felszámolására. Másik oldalon vannak olyan trendek, folyamatok, amelyek már annyira kívánatos forgatókönyvek részei lehetnek. Bolygónk népessége 1974 óta megduplázódott, ma már 8 milliárd ember él a bolygón. Bár a népességnövekedés lelassult, a trendek előrevetítése szerint a jelenlegi ütemben 12-15 éven belül elérhetjük a 9 milliárdot. Ennyi éhes szájat pedig nem lesz egyszerű jóllakatni. Valójában még az sem látszik egyértelműen, hogy az élelmiszer-termelés mely szegmense támaszkodik továbbra is a klasszikus értelemben vett földművelésre és állattenyésztésre, és milyen jövője van a laboratóriumi élelmiszer-előállításnak, ami műhúsok, műferhéjék, egyéb komponensek előállításának forradalmát jelenti. De sok esetben már a növénytermesztés, állattenyésztés is szinte hermetikusan zárt, laboratóriuminak is tekinthető körülmények között zajlik. Jó ideig még valószínűleg megférnek majd a különféle termelési módok egymás mellett, bár – lévén szó stratégiai ágazatról – a versenyhelyzet produkálhat majd meglepetéseket. Mindkét szegmens esetében a digitalizálás, a mesterséges intelligencia felhasználása jelenti a jövőt. A korszerű technológiát már most többféleképpen is használják az agrárium területén. Önvezető traktorok, drónok, műholdról vezérelhető kombájnok, terményellenőrző robotok és autonóm permetezőgépek segítik a munkát. A beltéri termesztéssel foglalkozó cégek szintén mesterséges intelligenciát és számítógépes vezérlést használnak.
Jobbat, minőségibbet
Ma már normális törekvésként fogható fel, hogy szeretnénk egészségesebben étkezni, olcsó, de jó minőségű élelmiszereket beszerezni. Globális szempontból azonban a növekvő népesség miatt mind több élelemre lenne szükség. Ennek a jövőbeni kielégítésében fontos szerepet játszhat az automatizálás, a robotika, az agrárium gépesítése. Egy rugalmasabb, kifinomultabb élelmiszer-ökoszisztémát kellene megalkotni. Az élelmiszeriparra és a mezőgazdaságra nemcsak az éghajlatváltozással és a természeti veszélyek fokozódásával járó negatív hatások, hanem az egyre növekvő népesség következtében fellépő élelmiszerek iránti fokozódó kereslet is jelentős nyomást helyez. A mezőgazdaság termelékenységének fenntartható javítása jelentheti a választ a klímaváltozással járó kihívásokra, valamint az élelmiszerek iránti növekvő kereslet kielégítésére.
A robbanásszerű népességnövekedés globális jelenség, miközben szűkebb pátriánkban, illetve egész Európában is éppen ellentétes folyamatok zajlanak. Mind több embert kell jóllakatni, és ehhez megfelelő mennyiségű és szintén megfelelő minőségű élelmiszert kell megtermelni. Jeles szakemberek, kutatásokkal, felmérésekkel alátámasztott véleménye, hogy bolygónk még mindig el tudná tartani a lakosságot, tehát, racionális hozzáállással senkinek sem kellene éheznie.
Átalakulóban minden
Nem kis nyomás nehezedik most a gazdálkodókra, hiszen nagyon sok új tudás birtokában kellene lenniük. A mezőgazdaságban évek óta munkaerőhiány van. Nemcsak nálunk, de világszerte ez a helyzet. A gazdáknak nem csupán kevesebb erőforrásból kell dolgozniuk, de munkaerőre is korlátozott formában támaszkodhatnak. A sikeres mezőgazdasági termelés talán még soha nem függött ennyire a technológiától. A mesterséges intelligencia azonban a rengeteg egyéb felhasználási területe mellett forradalmasíthatja az élelmiszer-termelést, de a termékek forgalmazását és a fogyasztás módját is.
Mivel a mesterséges intelligencia elvégzi a munka monoton részét, a dolgozók több gondolkodást igénylő, komplexebb feladatokra fordíthatják az energiájukat. Ez nem csak a termelékenységet növeli, az emberi erőforrásokat is sokkal hatékonyabban használhatjuk fel.
A világ éhezése tartós és összetett probléma, amely emberek millióit érinti szerte a világon. A technológia és a mezőgazdaság fejlődése ellenére továbbra is ijesztő a kihívás, hogy a bolygó minden emberét megfelelő táplálékkal kell ellátni. A világ éhínségének felszámolására irányuló közösségi alapú megközelítés azonban ígéretes megoldást kínál. Ha a helyi erőforrásokat, a tudást és együttműködést használjuk fel az élelmezés-bizonytalanság gyökereinek kezelésére, talán sikerülhet mindenkit jóllakatni.
Az ENSZ adatai szerint mintegy 690 millió ember, vagyis a világ népességének majdnem 9 százaléka szenved krónikus alultápláltságtól. Az okok sokrétűek, beleértve a szegénységet, a konfliktusokat, az éghajlatváltozást és nem utolsósorban a nem megfelelő élelmiszerelosztási rendszereket.
Természetesen régiónként eltérő problémák vannak, így nincs univerzális megoldás sem. Azonban a cél világszerte ugyanaz: egy olyan világ megteremtése, ahol senkinek nem okoz gondot, hogy tápláló élelemhez jusson, miközben biztosítva van, hogy az élelmiszer előállítása nem megy a környezetvédelem rovására.
Nyitókép: Illusztráció/Pixabay
