Minden mindennel összefügg, szépen igazolják ezt korunk történései is. Ennek tudatában nem nehéz összefüggéseket felfedezni az olyan események között, melyek első látásra egymástól függetlenül zajlanak. Világunkra az összetettség, az érzékeny egyensúlyok, a mély kölcsönhatások jellemzőek. A világgazdaságban, a politikában is megmutatkoznak időnként az egyébként rejtett kölcsönhatások. Gazdasági szankciók, fenyegető válságok, tőzsdei ingadozások, az energiaárak felfúvódása, majd összeomlása jellemezte a mögöttünk álló időszakot. Nem tudhatjuk, mi vár még ránk, de abban biztosak lehetünk, hogy eseményekben bővelkedik majd az év hátralévő része is. A globalizációnak köszönhetően az események felgyorsultak, esetenként követhetetlenné váltak. Gyorsan bekövetkezhet egy általános gazdasági élénkülés, de a hirtelen összeomlás is benne van a pakliban. Mindemellett napjainkban számos olyan gazdasági problémával néznek szembe az országok, melyek túlmutatnak a piac eseti kudarcain. Egészen mélyreható elemzésekre van szükség a valós problémák feltárása érdekében. A fősodrú média sem mindig járul hozzá, hogy az emberek a valóságot ismerjék meg. Az elméleti közgazdászok számára is a legnagyobb kihívásokat ez jelenti most, miközben azt is tudjuk, hogy a problémákra nem elméleti, hanem gyakorlati megoldásokra van szükség. Továbbra is gazdasági, azon belül pénzügyi válság sújtja a világ számos térségét. A változó, gyakran visszaeső keresletű környezet nem teszi lehetővé a korábbi teóriák hagyományos eszköztárának változatlan alkalmazását. Paradigmaváltásra van szükség, új megoldások, elvek, szabályozók bevetésére.
Mindig voltak vesztesek
A válságok nem csak a kapitalizmus jellemzői. A kapitalizmustól függetlenül, annak kialakulása előtt is az emberi történelem szerves részei voltak. Kultúránként azonban eltérő a válságok megítélése. Ebből eredően a hozzáállás is különböző. A jóléthez, a békés fejlődéshez szokott, posztmodern nyugati világ számára, melynek kollektív emlékezetében még ott él a harmincas évek, illetve a 2008-ban kitört válság és azt követő sok-sok rémisztő kellemetlenség. Egészen mást jelent a válság egy nyugat európai, kelet-európai vagy ázsiai átlagember számára.
A válság a legtöbb esetben valójában egy konjunktúraciklus mélypontja. A konjunktúraciklus pedig egy adott gazdaság kibocsátásának időszakosan ingadozó alakulása. Ilyenkor a lefelé menő ág végül létrehozza a felmenő ágat kiváltó okokat, és fordítva és érvényes ez az összefüggés. A ciklikus mozgás jelentkezésének területe szerint lehet: üzleti, pénzügyi, agrár- és ipari ciklusok. A ciklusok időtartama szerint megkülönböztethető: a Kitchin-ciklus, ami 10–40 hónapos ingadozás, a klasszikus konjunktúra ciklus, ami 8–10 évenként az újratermelés egészében jelentkezik, a Kuznets-ciklus, melynek 18–20 éves a periódusa, Kondratyev-féle hosszú ciklus (40–60 éves ciklus), valamint a szuperhosszú ciklusok, 50–200 éves hosszal. A ciklust kiváltó ok szerint van túltermelési, gazdaságpolitikai, monetáris, beruházási, tartós fogyasztási cikkek beszerzései által előidézett és politikai ciklusok.
Súlyponteltolódás
Több szakértő egybehangzó véleménye szerint a mostani világgazdasági helyzet gyökerei is a gazdasági ciklusok váltakozásában keresendőek. A kormányzatoknak ugyanakkor különféle eszközei vannak a gazdasági folyamatok irányítására. A költségvetési, ismertebb nevén a fiskális politika magában foglalja a kormányzati kiadások kontrollját. Az adók révén elvonnak a jövedelmekből, amit aztán újraosztanak. A monetáris politika fő eszköze pedig, hogy a jegybank szabályozza a pénzkínálatot, azáltal befolyásolja a kamatlábakat, azzal pedig a hitelfeltételeket, de az inflációra is hatni tudnak. Ott tartunk most, hogy a rendelkezésre álló technológiánk hatékony, a fejlődése szédületes, a felhalmozott tudásunk mérhetetlen. Mindezek ellenére időnként úgy fest, nem sok esélyünk van a komplex környezeti problémáink megoldására, ha a problémák gyökereit, az összefüggéseket és kölcsönhatásokat nem látjuk.
Ha csak lokális megoldásokon gondolkodunk, kérdés, mennyire látjuk a gondok lényegét, mennyire tudjuk a kockázatokat felmérni. A környezetünkre nem figyelő fejlődésnek az árát, úgy tűnik, mindannyian megfizetjük. Időnként szükséges a saját országunk világgazdasági helyzetének áttekintése, mert az segíthet, egyebek mellett, a jövőbeli lehetőségek feltérképezésében. A globális gazdaság erőegyensúlya az előrejelzések szerint drámaian megváltozik az elkövetkező évtizedekben. Vannak arra utaló jelek, hogy térségünk gazdasági súlyának növekedése a következő évtizedekben azzal együtt is folytatódhat, hogy Európa folyamatosan visszaszorul más régiókkal szemben.
Nyitókép: Illusztráció/Pixabay
