Az év elején a világgazdaság kilátásaival kapcsolatban talán még volt ok némi derűlátásra, annak ellenére, hogy bizonyos kedvezőtlen folyamatok a háborús fenyegetéstől függetlenül is felerősödtek. A pandémia leszálló ága azt eredményezte, hogy a gazdaság a legtöbb nemzetállamban növekedési pályára állt. Elemzők sokasága vélte úgy, hogy az infláció felgyorsulása csak ideiglenes, az év közepe táján tetőzni fog, majd megszelídül. Az elmúlt negyedévben azonban sok minden „elromlott”. A Nemzetközi Valutaalap is csökkentette globális növekedési előrejelzését az idei, de a következő évre is.
Az ukrajnai orosz invázió, vagy ahogyan az oroszok nevezik, a különleges hadművelet nyomán inkább a pszichózis, mintsem a valódi áruhiány vezetett oda, hogy a világpiacon az olaj ára hordónként 120–140 dollárra emelkedett. Némi ingadozással most 120 dollár körül látszik megállapodni, miközben egy évvel ezelőtt még 60 dollár körül alakult. Azonban az építőipari nyersanyagok ára, a mezőgazdaságban meghatározó tényezőként számon tartott műtrágyaárak drasztikusan megsokszorozódtak. Az élelmiszerárak ahhoz képest csak alig emelkedtek, de a lakosság ezt érzékeli a legjobban, hiszen nálunk például a családok átlagban a legtöbb pénzt még mindig élelemre költik. Sajnos a jelenlegi perspektívából nézve nem zárható ki, hogy az élelmiszerárak emelkedése is felgyorsul.
A HÁBORÚ CSAK „RÁSEGÍT"
Egyértelmű, hogy nem a háború az egyetlen inflációt növelő tényező, sem globális, sem hazai szinten. A bezárások, korlátozások megszüntetése, a világjárványból való kilábalás a gazdasági aktivitás élénkülését hozta, a kereslet ebből eredő növekedése pedig felpörgette az inflációt. Valójában azért, mert korábban a világ jegybankjai jobb híján pénzbőséggel próbálták a gazdaságra egyébként jellemző ciklikus mozgások kedvezőtlen hatásait tompítani. Már-már úgy tűnt, ez a fajta tüneti kezelés komolyabb mellékhatások nélkül szinte korlátlan ideig alkalmazható.
A klasszikus gazdasági elmélet szerint azonban a pénzbőség egy idő után, amikor a reálgazdasági folyamatok már nem tudják tartani a tempót, inflációba csap át. Az egyéb fejlemények, az ellátási láncok szakadozása és sérülése a gyártási költségek növekedését eredményezik. Ezzel egy időben a világ fejlett részében a feszessé váló és beszűkülő munkaerőpiacok bérnyomást eredményeznek, ami azt jelenti, hogy a munkaerő is egyre drágább. A növekvő bérek többletpénzként jelennek meg a keresleti oldalon, ami megint csak az inflációt generálhatja. A következő időszak növekedési kilátásait számos más tényező is rontja.
NEM VÁRHATÓ GYORS FORDULAT
A 19. század végén, majd a 20. század elején a világkereskedelem bővülése egyben az impériumok közötti ádáz harcoknak is megágyazott. A dominanciáért, a világ erőforrásaiért folytatott harc két világháborút eredményezett. A világgazdasági együttműködés rendszerének összeomlása százmilliók szenvedését hozta el, milliók pedig az életükkel fizettek a különböző ideológiák kibékíthetetlenségéből eredő harcok során. A fejekben mindez különféleképpen csapódik le ugyan, de a domináns pszichózis oda vezet, hogy a reális, valós dolgok iránt megnő a kereslet. A csak a virtuális világban létező kriptopénzek hanyatlását is ez okozza, de ez a folyamat akár a visszájára is fordulhat.
Menetrendszerűen számos gazdasági ciklus lezajlott az elmúlt évtizedekben is. A sokkhatások ilyen nagy száma és egybeesése azonban szinte példátlan történelmünkben. A nyersanyagok árának emelkedése, az inflációt leszorító alapkamat emelés „megtépázza” a pénzügyi piacokat. A robbanásszerűen emelkedő energia- és nyersanyagárak hatására a háztartások vásárlói paritáson mérve csökkenő elkölthető forrásokkal számolhatnak. A mostani helyzet is végül győzteseket és veszteseket hoz létre. Az olaj, gáz és egyéb nyersanyagok termelői most éppen javában profitálnak a magasabb árakból, a fogyasztó országok ugyanakkor magasabb importköltségekkel számolhatnak. Az Oroszországgal szembeni szankciók súlyos gazdasági áldozatokkal járnak azok számára is, akik a szankciókat bevezetik.
Azt hihettük korábban, hogy a szabadkereskedelem elterjedése megállíthatatlan. Az utóbbi 8-10 évben viszont ellenkező hatásokat kiváltó folyamatok indulnak be. A globális gazdasági együttműködés szellemét a feszültségek és konfliktusok új korszaka válthatja fel. A feszültségek pedig a jelek szerint elmélyülhetnek, s ez összességében mindenkinek csak károkat okozhat.
