Sosem tudjuk meg, hogyan alakultak volna a trendek a világgazdaságban, ha nem bontakozott volna ki az ukrán válság. Az ellátási láncok zavarait azt megelőzően a járványhelyzet, illetve a pandémia kivédését célzó lezárások okozták. De a még régebbi gyökerű pénzbőségnek is minden logika szerint végül inflációhoz kellett vezetnie.
A kínálat és kereslet árakra gyakorolt hatásai mellett azonban egyértelmű, hogy az inflációt az egyének fejében és a kollektív tudatunkban kialakuló pszichózis is gerjeszti. A meglévő számos bizonytalansági tényező pedig odahat, hogy a jeles szakemberek, az átlagembernél sokkal több információval rendelkező elemzők sem tudják, mi jöhet még. Az látszik biztosnak, hogy minden bizonytalan. Azt is látjuk viszont, hogy a dolgok felgyorsultak minden szinten, és ennek egyik jó oldala, hogy a kínálati oldalon is gyorsan tudnak sok esetben alkalmazkodni.
A TREND TOVÁBB FOKOZÓDHAT
A gyors alkalmazkodókészség miatt az optimistább elemzések szerint a drágulás végére még várni kell ugyan, de akár már az év vége előtt lassulhat a pénzromlás üteme. Az áremelkedés csúcsát a hazai körülmények között is talán még ebben az évben elérjük, és utána talán majd következhet egy konszolidációs időszak. Valójában akár már a nyáron is jöhet egy olyan időszak, amikor viszonylag mérséklődik a pénzromlás üteme, majd pedig a tél beköszönte előtt akár megint minden drágulhat majd.
A folytatódó áremelkedés valójában abban gyökerezik – a pszichózison kívül –, hogy az input anyagok, valamint az energiahordozók ára olyan mértékben emelkedett, amit nem lehet a hatékonyság oldaláról kezelni. Lesújtóan hangzik, de több szektorba is még csak most szivárog át erőteljesebben a folyamat. Így aztán vannak olyan termékek, amelyek alapanyagainak drágulása csak a jövőben fog megjelenni az árakban kifejezhetően is. A tejtermékek, hústermékek ára tovább emelkedhet.
Vannak ugyanis olyan alapanyagok, például a műtrágyafélék és egyes takarmányok, amelyeknek az ára rövid idő alatt két-háromszorosára emelkedett. Vannak persze olyan ágazatok is, ahol egyértelműnek látszik, hogy a piaci túlkereslet okozza az árak emelkedését.
EMELKEDHET AZ ÉHEZŐK SZÁMA
Zavarokat okoz, hogy az ukrán–orosz konfliktus miatt a tengeri útvonalak egy része nem járható. A szárazföldön történő szállítás pedig mindössze töredékét tudja kiváltani a tengeri szállítmányoknak. Az áru tehát létezik, de a szűk garat miatt nem jut el a világgazdaság „vérkeringésébe”. Hiába van még állítólag raktáron a tavalyi ukrán termés, ha nem képesek azt eljuttatni a célpiacokra. Afrikában mutatkozik meg ennek a hiánya és ez akár a migrációra is felhajtó erőt fejthet ki. A másik oldalon Európában is gondok lehetnek, ami oda hathat, hogy a migráció szempontjából az öreg kontinens kevésbé lehet majd vonzó.
Európa ugyanakkor azokból a termékekből, amelyekből eddig exportőr volt, importra szorulhat majd. Ilyen a gabona. Ha ehhez hozzávesszük még, hogy jelentősen csökkenhet is az ukrán gabonatermelés, akkor megmutatkozik, hogy mennyire súlyossá válhat a helyzet, ha Európában is csökken a termelés. Az ukrajnai háború a globális élelmiszerárak robbanásszerű emelkedését váltotta ki.
A számadatok talán nem is igazolnák az áremelkedés mértékét. Az Oroszország által elindított invázió előtt Ukrajna a globális búzaexport mintegy 10 százalékát fedte le, a napraforgóolajnál több mint 50, a repceolajnál 5, a kukoricánál pedig 15 százalékot tett ki ez a mutatószám. Figyelembe kell azonban venni, hogy vannak alternatívák is, tehát a napraforgóolaj helyett máshol, más növényekből nyert olaj is használható.
Az élelmiszer azonban drágul, a mezőgazdaságban a tőke lassan fordul meg. Nem lehet úgy megnövelni a hatékonyságot, hogy majd évente háromszor vagy négyszer aratunk, mert a termelést döntően befolyásoló éghajlati tényezők ezt nem teszik lehetővé. Áprilisban az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) élelmiszerár-indexe 30 százalékkal volt magasabb az előző év azonos időszakához képest. Sokatmondó számadat azonban, hogy 62 százalékkal haladta meg a 2020-as átlagos értéket.
A trend tehát nem az ukrán válsággal magyarázható csupán. Az idei termést fenyegető veszélyek pedig azt jelentik, hogy akár további áremelkedésekkel is számolni lehet. A növekvő élelmiszerárak világszerte érzékenyen érintik a fogyasztókat. A szegény országok különösen sérülékenyek ebből a szempontból. Miután az ott élők a jövedelmük jelentős részét már most is élelmiszerre fordítják, a társadalmi elégedetlenség csak fokozódhat a jövőben.
A háborúval kapcsolatos hirtelen áremelkedésen túl a háború által kiváltott egyéb hatások is jelentkeznek. Ősszel és a télen a termés esetleges kiesésének hatására már nyilvánvalóvá válik a világpiacokon a kínálati oldal gyengesége. Félő, hogy a válság egy új kritikus szakaszába lép majd. Az esetlegesen kiújuló éhségtüntetések pedig a globális békét és stabilitást fenyegető kockázatként jelenhetnek meg.
