December havának 4. napján születtem. Születésem nem járt nagy riadalommal, lévén, hogy negyedik gyermekként, két fiú és egy lány után érkeztem 1998 már fentebb említett napján. Eközben odakint csend és béke honolt, míg én teli torokból adtam az egész szabadkai kórház tudtára a jövetelem. Sokáig viszont nem élvezhettem önkényuralmamat a „rokonok kedvence” listán, mivel szűk másfél év után új rivális érkezett a húgom személyében.
Talán ebből a féltékenységből adódóan lehetett a későbbiekben olyan sok veszekedés közöttünk. Meglepő módon a nézeteltérések ellenére is vele ápoltam a legmélyebb családi viszonyt a testvéreim közül. Az óvodát ötévesen kezdtem el a csantavéri Bóbita óvodában, bár arra nem emlékszem, hogy akkor is ez volt-e a neve, csupán az maradt meg bennem, hogy nem az volt az óvó nénim, akit akartam. Magából a kis ovislétből szintén kevés maradt meg bennem. Emlékszem, hogy sokat játszottam az utánfutós kis traktorokkal, sokat zavarócskáztam, egyszer hazavittek az oviból, mert fülgyulladásom volt, egyszer pedig átszaladtam a zebrán a piroson. Talán ez már nem tűnik olyan szörnyű bűnnek, de akkor igen nagy bűntudatom volt miatta. A nagy ovit már a dušanovói óvodában fejeztem be. Ide már egyedül jártam, mivel nagyon közel volt hozzánk, másrészt pedig már igazán nagy gyerek voltam, aki egyedül is el mert menni az oviba. Vidáman bicikliztem a zöld színű csodajárgányomon, amelyen piros bojtos üléshuzat volt. Amikor elindultam az első osztályba, Néphősök volt az iskola neve, de harmadik elemiben Hunyadi Jánossá keresztelték át. Zélity Edit tanító néni négy éven át törődött velünk, ötödiktől viszont már Hatala Zoltán tanár úr vette át a helyét. Szegény oszink hajának jó része kihullott, annyi galibát okoztunk neki. Mondjuk ki kerek-perec, nem tartoztunk az eminens diákok közé. Ez most nyolcadik elején se változott. Persze amit és akit hibáztatni lehet, azok a hormonok. Talán idővel ez megváltozik, bár nem valószínű, hogy mostanában fog bekövetkezni.
Szeretnék közép- majd főiskola után olyan munkát találni, amit majd szeretek. Hiszen a mondás is úgy tartja „találj egy olyan munkát, amit nagyon szeretsz, és soha életedben nem kell dolgoznod”.
