Kiskoromban sok érdekes élményben volt részem. A legelső, amire emlékszem, hároméves koromban történt.
A TESCO-ban voltunk bevásárolni. Megálltunk egy pillanatra. A következő percben már láttam kimenni a szüleimet az üzletből. Megijedtem. Hamarosan odajött hozzám egy eladónő. Felajánlotta, hogy megkeresi az anyukámat. Mivel két kocsival jöttünk, apukám azt hitte, hogy a nagyszüleimmel vagyok, de mivel ott sem voltam, visszament ahhoz a pénztárhoz, ahol fizettek. Ott találtak megszeppenve.
Bölcsibe nem jártam, mert nem volt szükség rá. Amikor anyukám és apukám dolgoztak, a nagymamám jött vigyázni a bátyámra meg rám. Emlékszem, egyszer egy szerb néni jött, és nem értettem mit beszél, de jól elvoltunk egymással.
Óvodás koromban két évig játszottam társaimmal. Az elején leültem egy székre, és elkezdtem sírni. Mindenki vígasztalt, de nem tágítottam, míg végül egy pár nap múlva abbahagytam. Minden karácsonykor és év végén előadást készítettünk.
Elsőben minden nap nagy örömmel jöttem iskolába. Nem volt még olyan sok tanulnivaló. Könnyebb volt, és szerettem is az iskolát.
Másodikban nagy örömmel vártuk a kirándulást. Meg is érkezett az a nap. Az egy hét alatt, amit szülői felügyelet nélkül tölthettünk, összekovácsolt bennünket. Hazatérésünkkor mindenki azon ámult, hogy milyen nagyon lebarnultunk. Nem is csoda, mert hát hat órát a szabadban tölteni nem kevés.
Harmadikban és negyedikben már jobban szembesültünk az iskola nehézségeivel.
Harmadikban nem rendeztünk bulit a szülinapomra, mert akkor született a kisöcsém. Nem is bántam, majd emlegetni fogjuk neki, hogy pont töknapokkor született.
Negyedikben ismét elmentünk kirándulni. Szomorú voltam, mert ismét levágatták a hajamat rövidre. Iskolanapra egy tánccal készültünk. Eleinte az volt a tervünk, hogy eljátsszuk a Hófehérkét és a hét törpét, de mivel arra már nem volt idő, nem lehetett. Ezt azért sajnálom, mert a fekete hajam miatt én lettem volna Hófehérke.
Ötödikben felsős lettem. Megismertem a tanárokat. Kicsit nehéznek bizonyult a felsősök élete. Minden nap volt valamilyen kötelezettségem. A barátnőimmel sem mehettem sehova. A nyár kárpótolt. Sokat pihentem és sokat szórakoztam.
Most lám, itt vagyok a hatodik osztályban, és írom ezt a fogalmazást. Ez esélyt adott, hogy visszaemlékezzek a múltra. Remélem, hogy a jövőben is még sok ilyen szép élményem lesz, mint amennyi eddig történt, a rossz napokat azonban, ha lehet csökkenteni szeretném.
