Egy szép őszi napon elhatároztam, hogy tanítás után a parkba megyek.
A parkban a fák sárgultak, barnultak. Jól esett a friss levegő. Egyszer csak egy doboz jelent meg előttem.
– Hát ez meg mi? – csodálkoztam. Mivel kíváncsi voltam, kinyitottam. És lám, valami furcsa régi rádióféleség volt benne sok-sok csavarral. Gyorsan kivettem a dobozból. Megcsavartam valamennyi csavarát, és a lábaim elkezdtek csillogni. Aztán eltűntek. Utána már a többi testrészem is eltűnt. Egyszer csak szállni kezdtem. Észrevettem, hogy emelkedek föl a felhőkbe. Becsuktam a szemem és próbáltam arra gondolni, hogy az ágyamban vagyok. Mikor kinyitottam a szemem, egy sivatagos tájon találtam magamat. Érdekes volt, mert sivatagban nem jártam még. Fölálltam, és amikor léptem volna fölugrottam, mint egy labda, és újból leestem.
– Hol vagyok? – csodálkoztam. Megváltozott a táj, most körülöttem hegyek voltak és három-négy fa. Ez már csakis azt jelenthette, hogy nem a Földön vagyok, hanem valami más bolygón. Megfordultam, körülnéztem. Előttem tengert vettem észre. Ez már kezd bonyolult lenni, gondoltam. A tenger átlátszó volt és egy cápát pillantottam meg. A cápa közeledett felém.
– Bú! – a cápa megijesztett, de amikor ránéztem, cápafiút láttam.
– Szia! – dadogtam és fölemeltem a kezemet. – Én Va-va-len-ti-ti-na vagyok, és te? – kérdeztem. A cápafiú fekete hajú, zöld szemű és szürke testű volt és felém közeledett.
– Nekem nincs nevem – mondta mély hangon. Rám nézett, körbejárt és közben megszimatolt is. Egy fekete sárkány közeledett, és kezdett volna tüzet fújni, de a cápafiú ráugrott és lenyugtatta.
– Ez meg most már tényleg mi volt?! – kérdeztem.
– Te a Sárkányföldön vagy – mondta röviden a cápasrác. Kinyújtotta a kezét.
– Ó, bocsi! – és kezet fogtam vele. Ő megfogta a kezemet és feldobott a sárkányra.
– Hova megyünk? – kérdezte félénken.
– Majd meglátod! – mondta. Felrepültünk a piros felhőkbe és ott két fekete sárkány állt.
– Nyunyinyu? – szólalt meg az egyik sárkány. A másik sárkány a háta mögé tüzet fújt és kinyílt előttünk egy kapu. Mikor bementünk éppen sárkányok vettek körül egy nagyon furcsa sárkányt: egyszarvú, kakaslábú, nagy szárnyas lávasárkány volt.
– Ez a sárkányok királya! – suttogta cápasrác.
– Hajolj le! – mondta halkan.
– Szóval te a Földről vagy? – szólt hozzám a sárkánykirály.
– Igen! – mondtam. Elmondtam a sárkánykirálynak, hogy jutottam el a Sárkányföldre.
– Nem „ez” hozott téged ide? – a sárkánykirály a kezében azt a rádiószerűséget tartotta.
– Igen!!! – feleltem.
– Akkor szerintem jobb lenne, ha hazamennél, mivel már biztosan keresnek – javasolta a cápafiú.
– Akkor sziasztok – válaszoltam. Megcsavartam a csavarokat a rádión és azonnal eltűntem.
– Jaj! – mondtam, mikor leestem a parkban a fűre. Gyorsan fölpattantam és hazarohantam.
Nagyon fáradtan mindjárt az ágyba bújtam. Éjszaka is a Sárkányföldről álmodtam.
