Tizenötezren Triesztért

Szabadka utcái a történelem során nem egyszer voltak színterei nagy tüntetéseknek. Így volt ez például 1946. március 22-én, amikor több mint tizenötezer ember gyűlt össze a város főterén. A tüntetésre a trieszti válság miatt került sor. A válság Jugoszlávia és Olaszország Trieszt, Gorizia és Isztria körüli határvitája volt a II. világháború végét követő években.
1945. április 30-án Triesztben mintegy 3500 olasz önkéntes tartott tüntetéseket és kezdett el utcai harcokat a német megszállás ellen. A jugoszláv hadsereg Petar Drapšin vezette egységei másnap, május 1-jén bevonultak a városba. A németek azonban május 2-án nem nekik, hanem a Triesztbe szintén bevonuló brit csapatoknak adták meg maguknak. A britek aztán a többnemzetiségű város irányítását átadták a jugoszláv hadseregnek. A jugoszláv csapatok viszont 1945. június 12-én nemzetközi nyomásra kénytelenek voltak távozni Triesztből, de a területre továbbra is igényt tartottak. Így Jugoszlávia és Olaszország között területi vita alakult ki, sőt a válság a kezdődő hidegháború egyik konfliktuspontjává vált. Trieszt hovatartozásának kérdésében ugyanis a nagyhatalmak sem voltak közömbösek. Nagy-Britannia és az Egyesült Államok egy esetleges jugoszláv területgyarapodásban a kommunizmus további nyugati előretörését látták. A Szovjetunió pedig, hogy ne rontsa tovább kapcsolatait Nagy-Britanniával és az Egyesült Államokkal, nem állt a jugoszláv kormány mellé.

1946 tavaszán a Népfront számos vajdasági településen szervezett tüntetéseket, amelyben Trieszt Jugoszláviához csatolását követelték. Március 22-én Szabadkán tartottak tömegmegmozdulást. Erről a másnapi, március 23-ai Magyar Szóban a következő tudósítás jelent meg:
„Pénteken este hatalmas méretű tüntetést rendezett Szubotica város lakossága. Olyan óriási tömeg vonult fel, amilyen, eddig egyáltalán nem volt látható Szubotica utcáin. Több mint 15 ezer ember vett részt a tüntetésben és követelte Trieszt és Julijszka Krajina Jugoszláviához való visszacsatolását. A különböző körzetek, egyesületek, antifasiszta szervezetek és a diákság csillagos jugoszláv zászlók és vörös zászlók alatt nagy csoportokban meneteltek a város utcáin keresztül a városháza előtti főtér felé, miközben Tito marsalt éltették, az uj Jugoszláviát ünnepelték, Sztálin generalisszimuszt köszöntötték és jelszavakkal, amelyeket táblák is hirdettek, hangsúlyozták a gyűlés célját: Julijszka Krajina és Trieszt Jugoszláviához tartozik és Jugoszláviáé kell, hogy legyen. Triesztet, mint Jugoszlávia hetedik föderatív egységét emlegették és testvéri érzésüket fejezték ki Julijszka Krajina és Trieszt népe iránt. A városháza előtt összegyűlt csoportok közös menetté tömörültek, végig vonultak a Zombori úton és a Zágrebacska utcán keresztül a Vilsonov utcára jutva tértek vissza a városháza elé, ahol időközben ujabb nagy csoportok verődtek össze.
A hatalmas tömeg előtt több nagyhatású beszéd hangzott el, amelyek mind egyöntetűen azt a közösséget fejezték ki, amelyet Szubotica népe Trieszt és Julijszka Krajina népével vállal és azt az
akaratot, hogy ez az elszakított vidék Jugoszláviához tartozzék.”

A tömegtüntetésen egy határozatot is hoztak, amelynek szövegét napilapunk szintén ismertetett.
„Szubotica város polgárai nagy demonstratív gyűlésükről felháborodásukat fejezik ki a megszálló hatóságok polgári rendőrsége által a jugoszláv lakossággal szemben kifejteti terror miatt. Tiltakozik a skednyei és más helyeken történt visszataszító tettek ellen. Tiltakozik a megszálló hatóságoknak a szlovén lakossággal és az antifasiszta szervezetekkel szemben tanúsított ilyen politikája ellen. A megszálló hatóságok ilyen politikája következtében Julijszka Krajina és különösen Trieszt menedékhelye és gyülekezőhelye Tito Jugoszláviájának minden ellensége, az usztasa és csetnik gyilkosok, Anders és az olasz fasiszták számára. Trieszt uj békétlenség tűzfészkévé és a világ békét fenyegető veszély forrásává vált Triesztet és Julijszka Krajinát a Jugoszláv Hadsereg szabadította fel, amely harcokban e vidék harcosainak tízezrei áldozták életüket. Trieszten és Julijszka Krajináért harcoltak az olasz antifasiszták és Trieszt dolgozó népe is” – olvasható a határozat szövegében, amit a Magyar Szó közölt.

A válságot végül az 1947. február 10-én aláírt párizsi békeszerződés rendezte, amely létrehozta a Trieszti Szabad Területet. A területet két zónára osztották fel. Az „A” zóna, amely Triesztet és közvetlen környékét foglalta magába, brit és amerikai, míg a „B” zóna jugoszláv katonai ellenőrzés alá került. Az 1954. október 5-ei úgynevezett londoni memorandum alapján aztán az „A” zónát Olaszországhoz, a „B” zónát pedig Jugoszláviához csatolták. Ezzel a Trieszti Szabad Terület megszűnt létezni.