Tojásfestés a múzeumban

Igazi húsvétváró hangulat volt szerdán a Szabadkai Városi Múzeumban. Akik akarták, azok kipróbálhatták magukat, magasabb szintre emelhették tojásfestő ügyességüket, hiszen a méhviaszos festésbe kóstolhattak bele. Ebben Vas Krisztina foglalkozásvezető volt a segítségükre.

– Az egyik legalapvetőbb hagyományos módszer a berzselés, amihez növényeket használtak, de az írókázás is egy régi technika. Úgy gondoltuk, ezúttal ezt mutatjuk be.

Amit egyébként tanítok, az a gömöri tojásírás, más néven gombostűfejes tojásírás, de ezzel másik alkalommal foglalkozunk. Régen a kemence szélén melegítették meg a viaszt, de ezt itt, a múzeumban nem tehetjük meg. Nem csinálhatunk mindent úgy, mint régen, ezért gyertyával melegítjük fel a viaszt az írókában. Úgy gondolom, hogy a tojásfestés nagyon szép szokás, és azt látom, hogy az emberek egyre jobban becsülik a hagyományos módszerekkel készült tojásokat. Tudni kell viszont, hogy ez hosszadalmas folyamat, és sok türelmet igényel, de mindenképpen megéri – emelte ki Vas Krisztina.

A méhviasszal írott hímes tojások mintakincsének sok motívuma mutat vissza a kereszténység előtti eredetére. A hímes tojások díszei eredetileg a tojás termékenységvarázsló, gyógyító, bajelhárító szerepét erősítő mágikus ábrák voltak. A díszítés alapja a geometrikus tojásdíszítés volt, a viaszlevonásos technikánál alapvetően jellemző volt a tojásfelület mértani felosztása. A tojásfestés hagyományának a régmúltba való visszanyúlására mutatott rá Horváth Andor, a múzeum néprajzszakos gyakornoka is.

– A tojásfestés sokat változott az idők során, és már a kereszténység előtt is létezett. Az első színes tojásokat pirosra festették, de több népnél is nagy jelentőséggel bírtak. A piros tojás szinte mindenhol a születés, az újjászületés, a megújulás szimbóluma volt, a felkelő Napot, az új kezdetet jelentette. Jósló szerepe is volt, reménységet sugallt, és babonákat is kötöttek hozzá. Úgy tartották, hogy aki húsvéti tojást eszik, annak szerencséje lesz vagy jó egészségnek örvend – hallottuk Horváth Andortól.

Dr. Ninkov K. Olga, a múzeum megbízott igazgatója a műhelymunkák hasznosságára és a tojásfestési szokás éltetésének a fontosságára világított rá.

– Régen sokat használták az írókás technikát, de ma már egyre ritkábban. Ugyanakkor nagyon látványos az eredmény, az emberek a csodájára járnak, kisebbek és nagyobbak is készíthetnek ilyen tojást, ezért úgy gondoltuk, hogy tojásfestő műhelymunkára invitáljuk az érdeklődőket. Nem mellékesen ez a foglalkozás kötődik az állandó néprajzi kiállításunkhoz is, amit szeptemberben nyitottunk meg, így egyben a tárlatunkra is felhívjuk a figyelmet.

A tojásfestés egyfajta vizuális kommunikáció. A hímes tojások nem csupán dekorációk, sok mindent jelképeznek is. Ráadásul mindegyik festett tojás másmilyen, tükrözi azt, aki készítette, és azt is, akinek jár. Ezek a tojások ugyanis általában valakiknek készülnek.

Először tartunk tojásfestő műhelymunkát, sajnos nincs hozzá nagyobb termünk, mert több jelentkező is volt. Az interneten is találhatunk tojásfestő módszereket, de mégis más élőben, műhelymunka során elsajátítani ezeket, amikor az emberek együtt vannak, és közben beszélgetnek. A tojásfestés különböző korú, vallású, népcsoportú embereket képes összehozni. Legutóbb selyemfestő foglalkozást tartottunk, az iránt is nagy volt az érdeklődés – mondta dr. Ninkov K. Olga.