Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Ennek az embernek se háza nem volt, se felesége, nem volt semmije. Napokon át gondolkodott, hogy mit kezdjen az életével. Egyszer olyan döntést hozott, hogy elmegy világgá.
Ment, mendegélt és egy nagy erdőbe ért, ebben a szép nagy erdőben hallott valamit, mintha valaki segítséget kért volna. Egy kismadár volt. Eltörött a szárnya szegénynek és nem tudott repülni. A szegény ember odament és segített a kismadárnak. A kismadár így felelt:
– Köszönöm, hogy segítettél és elvittél az édesanyámhoz. Ezért a jó cselekedetért kapsz tőlem egy ajándékot, de ezt az ajándékot csak akkor nyisd ki, ha bajban vagy!
A szegény ember megfogadta a tanácsot és tovább ment, mendegélt. Látja, hogy egy medve egy kövön ül és a mancsát nézegeti. Odamegy a szegény ember és kérdi:
– Mi a bánatod medve?
– Egy tüske a mancsomba szorult és nagyon fáj.
– Segítek neked medve koma, csak add ide a mancsod!
A szegény ember segített, a medve is egy ajándékot adott neki és a medve is ugyanazt a tanácsot adta. A szegény ember egyszer csak kiért az erdő szélére. Ott egy szegény leányt talált. A szegény leány búsan font. Odamegy a szegény ember és kérdi tőle:
– Mit csinálsz, szegény leány?
– Fonok.
– Nekem te nagyon tetszel, szeretném ha a feleségem lennél!
– Én szívesen leszek a feleséged!
Összeházasodtak, az ajándékot elajándékozták egy árvaháznak és boldogan éltek míg meg nem haltak!
