Decemberben az ünnepek közepette, én és a családom megnéztünk egy Mikulás-filmet. Lefekvéskor ezen gondolkodtam és erről is álmodtam.
Hirtelen egy hatalmas csodaszép épület előtt találtam magam, Lappföldön. Fölöttébb hideg volt ott, ezért bementem. Rengeteg kis emberkével találkoztam, akiket manóknak hívtak. Sok szép ajándék volt ott, amiket a pöttömke emberkék készítettek. Odasétáltam hozzájuk és pár percig beszélgettünk. Nagyon kedvesek voltak. A főmanó körülvezetett az óriási épületben. Azért volt főmanó, mert ő volt a legmagasabb és ő osztogatta ki a parancsokat a többieknek.
A fogalmazást Nagy Magdolna újságíró véleményezte. |
Kedves Lóránt! |
Álomfejtő nem vagyok, de a leírtakból mégis arra következtetek, hogy számodra legszebb ajándék az utazás. Lappföld, majd a Mikulás teljes útvonala! Valóban impozáns, még elképzelni is jó, nemhogy látomásszerűen megálmodni. |
Szóval szépen működik a fantáziád, a tollad is jól fog, ha így folytatod, bizonyosan sokra viheted. De... (Ugye, minden dicséret után kell jönnie egy-két kijózanító gondolatnak!?) Véleményezésünknek nem lenne sok értelme, ha csak azt sorolnánk fel, ami tetszik, amit jónak látunk. Azt is meg kell mondani, ami helytelen, vagy pontatlan, hogy abból valamennyien tanuljunk. A népi megfigyelés szerint jó pap is holtáig tanul. Hát akkor a diák? |
Tehát ha lehet, kerüljük el a szóismétlést. Fogalmazásodban a rakni szó igen gyakran előfordult, de mire beszerkesztettük, kicsit kevesebb lett belőle, mert helyette a dugni, tenni, készíteni igéket alkalmaztuk. Meghagytuk ugyanakkor a Nekem nagyon tetszett zárómondatot, hiszen nem helytelen. Mégis túl gyakran használják a fiatal fogalmazók. Fejlődésük során egyszer csak rádöbbennek, hogy másként is kifejezhetik elragadtatásukat, sőt néha nem is kell, hisz arról szólt az egész fogalmazás. Így volt a te esetedben is. De, erre már rájöttél, ugye? |
Amikor már azt hittem, hogy az építmény összes zegét-zugát bejártuk, az egyik manó elvezetett a lappföldi Mikuláshoz. A Mikulás elárulta, hogy ez az ő gyára, ahol ajándékokat készítenek a gyermekeknek. Megmutatta a jó és rossz gyermekek listáját. Elbeszélgettünk, majd tett egy komoly felajánlást, miszerint, ha besegítek a meglepetések elkészítésébe, akkor elmehetek vele szétosztani őket a világ összes tájára. Úgy is lett. Részt vettem a munkában, majd az egész meglepetés kész lett. Örömmel időt szántam arra, hogy segítsek berakni az ajándékokat a szánba. Meseszépek voltak a szán és a rénszarvasok a hatalmas agancsukkal. Pár perc múlva a Mikulás is elfoglalta helyét. Elindultunk. Szépen, lassan repülni kezdtek a szarvasok. Mindenhol voltunk, de nekem a legjobban az tetszett, mikor Angliában jártunk. Zoknikba dugtuk az ajándékokat. A zoknik a kandallóra voltak felakasztva. Egy asztalon tejet és süteményt is hagytak. A Mikulás megette, megitta mindazt, ami ki volt készítve. Az egész világot bejártuk, majd visszamentünk a gyárba. Valamiben ott megbotlottam, és beütöttem a fejemet, felébredtem.
Élethű álom volt. Nekem nagyon tetszett.
