– Az idén hatvan éve, hogy megalakult a Forum Nyomda. 1957-ben olyan politikai döntés született, hogy egy külön nyomdát létesítenek, addig ugyanis a Magyar Szót, valamint a szerb nyelven megjelenő Dnevnik napilapot egy helyen nyomtatták. Ennek a döntésnek technikai alapja volt. Abban az időben az ólomtechnológia megkövetelte a specifikus betűtípusok, a latin, valamint a cirill írásmód betűinek nyomtatását. Idővel kapta a Forum Nyomda nevet, amely több szervezeti egységből álló cég lett. Elmondhatjuk, hogy a 90-es évekig meghatározó szervezetté nőtte ki magát – kezdte a beszélgetést Berta Zoltán, a Forum Nyomda igazgatója.
Berta Zoltán tanulóként kezdte pályafutását. Középiskolás éveiben nyomdásztechnikusként heti két alkalommal járt a nyomdába, a főiskola elvégzése után pedig gyakornokként kezdett el itt dolgozni. Harminc éve van a cégben, amelynek műszaki igazgatója is volt, 2007 óta pedig a nyomda vezetője. Az évforduló alkalmából kerestük fel, és a múltról, a jelenről, valamint a jövőre vonatkozó tervekről kérdeztük.
Ótos András felvétele
Az elmúlt hat évtizedben mi volt a csúcspont?
– A munkatársaim elmondása szerint az aranykor a '60-as és a '80-as évek közé tehető. A valamikori Nagy-Jugoszláviában a második legjelentősebb és legszínvonalasabb nyomdának számított, hiszen a korszerű fejlesztési vívmányokat folyamatosan követni kellett. Az analóg technológia megjelenésének köszönhetően lehetőség nyílt különféle könyvek nyomtatására is. Ezután a nyomda már nemcsak az anyalapot és annak mellékleteit szolgálta, hanem fontos volt a Forum Könyvkiadó Intézet számára is.
– Korszerű svájci ívnyomógépekkel szerelték fel, aminek köszönhetően gyönyörű monográfiák, könyvek készültek abban az időszakban. A 80-as években a cégben működött a szórakoztató könyvek kiadója, a Marketprint, a maga képregényeivel és regénynyomtatványaival, ilyen például a Talpraesett Tom vagy az Asterix. Ezek Kopeczky László magyar fordításával jelentek meg. Már abban az időben kifejezetten fontos volt a minőséges színbontás. Magyarországon ezek a kiadványok nem jelentek meg, úgyhogy igen nagy volt az érdeklődés. Az említett Marketprint az Adriai-tengerre óriási mennyiségű szórakoztató kiadványt szállított, ezért több százezres példányszámban nyomtatták őket. Ezek iránt még ma is nagy a kereslet.
Miben rejlik a nyomda különlegessége?
– A folyamatos fejlődésnek köszönhetően a belgrádi pénzverde mellett itt kezdték nyomtatni a postabélyegeket is. Ezek különleges termékeknek számítanak, amelyekre igen büszkék vagyunk. A pénz kidolgozása után ez a nyomdászati létra második fokán helyezkedik el. A bélyegek nyomtatását kizárólag a gyakorlatban lehet elsajátítani. Abban az időben a bélyegeket kamionokkal szállították. Gondoljunk csak bele, mekkora mennyiségű bélyegről beszélünk. Az elvárások nagyok, mégis amióta a postabélyegeket nyomjuk, egyetlen egy panasz sem érkezett. A minikönyveink története is rendkívüli. A minikönyv-múzeumot Bada István létesítette valamikor a 80-as évek derekán, és tematika szerint rendezte be. Felfedezhetők benne a valamikori nagy Jugoszláviához, a szocialista korszakhoz, Magyarországhoz, a sporthoz köthető, továbbá nemzetközi kiadványok is. Bada István gyűjteményét a Forumnak ajándékozta. Mindenkinek csak ajánlani tudom, ha Újvidéken jár, tekintse meg a Magyar Szó épületében a földszinten található Bada–Forum Minikönyv Múzeumot. Számos gyöngyszemet fedezhetünk itt fel. Különlegességnek számít, hogy azok a katonák,
akik részt vettek az első világháborúban, magukkal vittek egy-egy minikönyvet. A múzeumban látható minikönyvről tehát elmondhatjuk, hogy megjárta az első világháborút.
Berta Zoltán nyomdaigazgató (Ótos András felvétele)
Jelenleg hol tart a nyomda a piacon?
– A 90-es évek történései a nyomda életére is hatással voltak, ez piacvesztéssel járt. A nehézségek ellenére mégis talpon maradtunk. A 90-es évek derekától a Forum-ház a szabad sajtó fellegvára volt. Az akkori vezetők, Fehér Kálmán és Bordás Győző bevállalták az ellenzéki sajtó nyomtatását, erre Belgrádban sem volt példa. Akkoriban a Magyar Szó mellett itt nyomtatták a Naša borba, a Danas és a Blic lapokat. Egy pillanatban tehát négy napilap készült itt. Ezt talán a nyomda dicső korának nevezhetjük. 2001 decemberében hatalmas tűz ütött ki, gyakorlatilag a nyomda teljes ívnyomó részlege leégett, szerencsére a rotációs gép érintetlen maradt. Ez egy vízválasztó pillanat volt. Akkor a magyar nemzeti közösség vezetői fontosnak tartották, hogy a Forum-házban továbbra is működjön a nyomda, amit szinte a semmiből építettünk újjá ma a magyar kormány hathatós támogatásával. Jelenleg Vajdaság legrégebbi nyomdájáról beszélünk. Az anyalap, annak mellékletei, továbbá a Hét Nap mellett itt nyomtatjuk a Dnevnik napilapot. A postabélyegek továbbra is csúcsminőségű termékeinknek számítanak. Emellett a Forum Könyvkiadó Intézet, valamint a különböző nemzeti kisebbségek kiadványait, gyermeklapjait nyomtatjuk. Az említett Marketprint szórakoztató könyvei is itt készülnek.
Milyen jövőbeli tervek elé néznek?
– Úgy érzem, ismét történelmi pillanat előtt állunk, hiszen több évtizedes álmunk teljesül. Terveink között szerepel, hogy egy tető alá hozzuk a nyomda részlegeit, ugyanis most két helyszínen zajlik a termelés. Ez már önmagában nagy kihívás, és különféle nehézségekkel jár. A tervek szerint mindez jövőre megtörténik. Ez a VMSZ, valamint az MNT elnöke közbenjárásának és Magyarország támogatásának
köszönhető. A lehetőséggel mindenképpen élni fogunk. Folyamatosan azon dolgozunk, hogy előkészítsük a helyszínt, és minél jobban felkészüljünk. Ez mindannyiunk közös feladata, és az itt dolgozó munkatársakon múlik. A legnagyobb kihívás a napilap nyomtatása. A rendszer biztonságos üzemeltetése alapfeltételnek számít. Problémák adódhatnak, mégis mindenre kell, hogy legyen megfelelő válaszunk. Mindeközben a munkatársak továbbra is lelkesen és odaadóan végzik a munkájukat. Éppen ezért a szakemberek képzése a jövőben is fő szempontnak számít majd. Az említett költözködés után a hangsúlyt továbbra is az utánpótlás nevelésére helyezzük.
