„Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz énbennem, ha meghal is, él.” János evangéliuma 11,25.
A húsvéti üzenet két drága vigasztalást tartalmaz számunkra. Először: Ő a mi életünk. Ez azt jelenti, hogy halottaiból dicsőségesen feltámadott, és országol a mennyekben. A mi Istenünk igazsággal teljes, mert nem engedte meg azt, hogy Jézus a sírban maradjon, mert Ő tökéletes és szent volt, és életét adta érettünk. Feltámasztotta Őt a halálból, és ezáltal zálogot adott nekünk, hogy az Ő ígéretei igazak. Ha a mi Megváltónk nem támadott volna fel, mivé lenne a mi reménységünk? Miképpen lehetnénk keresztyén hívők, akik az örök élet reménységében hiszünk? A mi hitünk alapja, hogy Jézus Krisztus szenvedett, meghalt, de ugyanakkor feltámadott érettünk, hogy mi e feltámadás hite által örök életet nyerhessünk. Mi meg vagyunk győződve arról, hogy a mi Urunk az Ő győzelmét a halál felett nékünk ajándékozta. Nemcsak a halált győzte le, hanem a bűnt is. Nagy szükségünk van erre a győzelemre, mert a mi emberi életünkben elhatalmasodott a bűnt. A váltságmű lényege, hogy Jézus helyettünk a kereszten kifizette a bűn zsoldját. Nagy árat fizetett érettünk, és így szabadított ki a bűn rabszolgaságából. Azért ünnepelünk szabadon, mert Ő az, aki megszabadított bennünket, és így életet adott, mégpedig örök életet.
A húsvéti üzenet másik nagy tanítása, hogy mi, mint keresztyének a szent keresztyén Anyaszentegyház tagjai, Krisztus életét hordozzuk önmagunkban. Krisztusnak dicsőséges és láthatatlan teste az Anyaszentegyház. Ez azt jelenti, hogy Ő nemcsak az Atya jobbján él és uralkodik, hanem él és uralkodik itt a földön is az emberi szívekben, a keresztyén gyülekezetekben. Ha Ő feltámadt és él a mi szívünkben, akkor elébünk tárul az ember földi életének teljes szépsége, öröme és boldogsága. A mi világunk azért van tele szomorkodó emberekkel, mert nem ismerték meg a feltámadott Krisztus erejét. Most, amikor a feltámadást ünnepeljük, fel kell, hogy tegyünk önmagunknak a kérdést: mennyire ismerjük a feltámadott Urat? Csakis a Jézus Krisztusba vetett hit hozhat békességet az egyháznak és a világnak egyaránt. Abban reménykedünk, és azért imádkozunk egyházunkban, hogy minél több embertársunk ismerje meg a feltámadott Urat, aki ezt ígérte: És ímé, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig (Máté 28:20). Erre a drága tapasztalatra szükségünk van, mert ma is velünk van Isten feltámadott Fia, aki keres és hív bennünket ezekben az ünnepi napokban is. Legyen mindnyájunk számára az Ő jelenléte áldás, ünnep- és hétköznapjainkban egyaránt. Szeressük a mi Urunkat, Istenünket, éljünk az Ő dicsőségére, felebarátaink javát szolgálva!
Istentől gazdagon megáldott húsvéti ünnepeket kívánok minden kedves Olvasónak!
