A FÉLŐS FÜRDŐZŐ
Általában a nők közül kerül ki, mert a férfiak ennyi ember előtt restellnék bevallani víziszonyukat. Ennél jobb módszerük van. Behúzódnak a fák lombjai alá, a hűvösben kártyáznak, vagy éppen az árnyas büféteraszon szorongatják a sörösüveg nyakát. Hazaérve viszont nagy prüszkölve lezuhanyoznak langyos vízzel és nagy hangon dicsérik, hogy milyen nagyszerűt úsztak az olimpiai méretű medencében.
A félős fürdőző nő egészen más. Ő közhírré teszi azt, hogy fél. Nem azért fél, mert fél, hanem azért fél, hogy mindenki lássa, ő nem akárki, ő fél, még önszántából sem megy a vízbe csak úgy félés nélkül. Félelmét igyekszik minél látványosabb kecsességgel közhírré tenni. A zuhanyozó alá először csak bal kezének kisujját dugja és aprókat sikkant, amikor ráhullik a vízpermet. Majd körülnéz, és amikor látja, hogy senki sem figyelt fel rá, egy újabb már valamivel erősebb sikoly kíséretében az egész karját a vízsugár alá teszi. Ezt követően fokozatos sikoly rituálé közepette teljes testtel bevonul a zuhany alá. A fejét, azt nem teszi be a vízsugárba, hanem gangos gúnár módjára kitartja, hisz fején féltő gonddal készült strandfrizura díszeleg.
Külön élvezet a félős fürdőző vízbemenetele. Kecsesen elring a medence szélén vagy a vízparton, majd óvatosan felemeli az egyik lábát, és a víz fölé tartja, úgy, hogy éppen csak érintse a víztükröt, majd egy kicsit beleengedi, sikkant és kortól függően aprókat szökdel. Ilyenkor jobban kifejezésre jut mindaz, amit a két számmal kisebb bikini takarásából kibuggyan.
A félős fürdőzőnek, ha fiatalabb korosztályba tartozik, rendszerint egész udvartartása van fiatal, deli, izmos vagy éppen enyhén pocakosodó bátor fürdőzők közül. Ezek sóvár tekintettel kísérik minden mozdulatát és látszik rajtuk, hogy szemükkel máris kísérnék abba a zuhanyzó fülkébe, amelyre rá van írva: NŐKNEK.
Ha a félős fürdőző a középkorosztályba tartozik, már nincs ekkora sikere. Sikkantásaira esetleg csak a fa hűvösében szunyókáló férj figyel oda és bosszúsan dörmögi: – Mit hőbörögsz?! Menj a vízbe, nem olvadsz el, vagy pedig maradj a fenekeden a szárazon!
A BÁTOR FÜRDŐZŐ
Ellentétben a félős fürdőzővel, a bátor fürdőző rendszerint a férfiak táborából kerül ki. Kortól függően változik a termete, testalkata, de rendszerint a szabóságilag, válltöméssel fejlesztett férfiak sorába tartozik. Pocakját behúzza, horpadt felső testét felfújva sétál végig a strandon. Ez a séta csak addig tarthat, ameddig kibírja behúzott pocakkal, felszívott, kidüllesztett mellel. A kezeit a testétől kissé eltartva lazán lógatja, amivel azt a benyomást szeretné kelteni, hogy a nagyfene muszkliktól nem zárhatja szorosan a teste mellé. A víz előtt néhány vitorlázó mozgást tesz kezeivel, majd aprókat szökdécsel. Ha észreveszi, hogy bárki nézi, néhányszor le is guggol, de ötnél nem többször, mert hatodjára már nem is tudna felállni. Ezt követően szétnéz és szakszerű mozdulattal lehajol, vizet mer a tenyerével, amivel először nyakon löttyinti magát, majd néhány marokkal egyéb testrészeit fröcsköli be. A hideg vízre alig észrevehetően megborzong. Nem egészen ilyennek képzelte, de az összhatás miatt hősiesen tűr.
Ezt a műveletet leginkább sekély vízben vagy az úszni nem tudók medencéje szélén végzi, és a végén halált megvető bátorsággal gázol az alig térdig érő vízbe. A mély vízbe nem azért nem megy, mert fél, hanem csak azért, mert nem tud úszni. Valószínűleg a nagy bátorságától nem tanult meg.
A VAKMERŐ FÜRDŐZŐ
Rendszerint olyan helyen fürdik, ahol öles felíratok jelzik: FÜRDENI TILOS! A strandra való vonulást rendszerint hármasugrásokkal kezdi. Átvonul a békésen napozók között, majd a vízhez érve remekbe szabott hasast ugrik a sekélybe, aminek következtében vagy kerámiakockákat ver fel, vagy iszapot kavar fel. Mindez nem veszi el vakmerőségét, mindenkit összefröcsköl, beúszik a labdázgatók közé, felbukkan a langyosban traccspartizó hölgyek között. Halált megvető bátorsággal veti be magát a játszótérre, és a tízéves korig fenntartott játékszereken külön műsort produkál. Mindezt addig csinálja, amíg rá nem szólnak, ilyenkor megsértődve elvonul.
A MÉLTATLANKODÓ STRANDOLÓ
Mindkét nemből kikerülhet. Méltatlankodását már a jegyváltásnál kezdi, azért, mert szerinte a belépőjegy drága és csak egy papírdarabkát kap pénzéért, nem pedig rubinköves toronyórát láncostól. Méltatlankodik azért, mert nincs szabad kabin, azért is mert van, de számára szűk, mert ő hozzászokott ahhoz, hogy odahaza táncteremben vetkőzik. Később azért eszi a mérget, mert hét ágra süt a nap, vagy éppen azért, mert borús az idő. Aztán dühíti, hogy a víz éppen nedves. Felmérgesíti, ha mellette lángost majszolnak, az is, ha ő nem kap lángost. Méltatlankodik, ha szól a hangosanbeszélő. Tajtékzik, ha a hangszórók némák, mert a strandvezetés éppen az ő pénzén kíván takarékoskodni, holott tudvalevő, hogy a hangosanbeszélő üzemeltetésének költsége bele van kalkulálva a belépőjegy árába. Sokat méltatlankodik a többi vendég kinézete, viselkedése matt. Megbotránkoztatja a fiúk hosszú haja, a lányok zsebkendőnyi bikinije, X-né termete, Y úr pocakja. A méltatlankodó strandoló rendszerint a vízbe sem megy bele, mert ő nem fürdeni jár a strandra, hanem méltatlankodni, megbotránkozni.
A FÜRDŐZŐ FÜRDŐZŐ
Ezekből van mégis a legtöbb, ezért nem is érdemes figyelmet szentelni nekik.
