Azok az anyák, akik gyermeküket testükre erősítve hordozzák, azt mondják, a babahordozás egy páratlan lehetőség, amelytől több évtizede elfordultunk, napjainkra azonban ismét egyre többen élnek vele. A világ legtermészetesebb dolgáról van szó, hiszen a baba úgy születik, hogy teste-lelke a hordozást várja. A szakemberek szerint a hordozott baba boldogabb és kiegyensúlyozottabb. Ez pedig hatványozottan fontossá válik napjainkban, amikor azt látjuk, gyermekeink valamiért egyre agresszívabbak, egyre nehezebben kezelhetőek. Nemcsak az a kérdés, hogy miként fokozzuk a szülők gyermekvállalási kedvét, hanem az is, hogy milyen módon nyújthatunk az apróságoknak minőségi gondoskodást, nevelést.
Karikás és rugalmas kendő, kötős és csatos kenguru, babaerszény – a hordozás hívei számos lehetőség közül választhatnak. Egyértelmű, hogy a hordozásnak gyakorlati előnyei is vannak: ha magunkra kötjük gyermekünket, szinte mindenféle házimunkát elvégezhetünk, embert próbáló mutatványok nélkül utazhatunk tömegközlekedési eszközökön, és nem kell egy testépítőt is megszégyenítő izomzatunknak lennie ahhoz, hogy egy tizenkét-emeletes, lift nélküli lakótömb legfelső emeletéről közlekedjünk gyermekünkkel. Ugyanakkor mégsem ez a szempont a hordozás mellett szóló legfontosabb érv.
Ricz Dencs Tünde mentálhigiénés szakember, a szabadkai Exspecto Mentálhigiéné Alapítvány munkatársa lapunknak nyilatkozva emlékeztetett, hogy már dédnagyanyáink is batyut kötöttek a hátukra, és úgy mentek gyerekükkel dolgozni a szántóföldre. Korábban inkább a háton és a csípőn való hordozás volt a népszerű, az előhordozás újabb történet. Ez a módszer nem csak az ember sajátja, a hozzánk legközelebb álló majomfajták is hordozzák kicsinyeiket.
– Az egyik velünk született reflex a fogóreflex. Az újszülött azonnal tud kapaszkodni, és nagy kerek szemekkel nézni, azaz kötődni. Az embergyerek úgy van megalkotva, hogy a születést követően rendkívül képes kötődni és kapaszkodni édesanyjába. Mindez előfeltételezi a hordozást. Ha arról kérdezik a szakembereket, hogy a hordozás természetességének ellenére miért feledkeztünk el erről néhány évtized erejéig, sokan Benjamin Spock amerikai pszichológusra hivatkoznak, aki nevelési könyveiben azt hirdette, hagyjuk a kisbabákat sírni, ne reagáljunk azon nyomban a baba szükségleteire. A szóban forgó elv kialakulását a nők egyenjogúsági törekvése előzte meg. Az volt az elvárás, hogy a nők is minél inkább bekapcsolódjanak a munkába. Az anyák minél előbb vissza kívántak térni munkahelyükre. Ennek a tendenciának a mentén szükség volt egy olyan nevelési elvre, amely szerint a babákat nem kell az anyához való kötődésre szoktatni. Tedd másik szobába aludni, ha sír, ne vedd fel, szóltak a tanácsok. Két generáció nőtt így fel. Kutatásokkal lenne érdemes kimutatni, hogy ennek a nevelési elvnek milyen következményei lettek. A baba, akit hosszan sírni hagynak, előbb vagy utóbb megnyugszik. Ugyanakkor milyen üzenetet kap a kisbaba? Hogy ez a világ egy olyan hely, amit felesleges megszólítani, mert úgysem érkezik válasz a kérésre. Ha valaki már kisbabaként ezt tanulja meg, akkor felnőttként sem fog segítséget kérni, vagy valamilyen módon integrálódni egy-egy folyamatba vagy közösségbe. Ennek a lélekre nézve káros tendenciának próbálja elejét venni a régi tendencia felelevenítése. A szakemberek ma már azt vallják, hogy azok a babák, akiknek életük legalább első, de akár második életévében minden szükségletüket kielégítik, sokkal magabiztosabbak lesznek mozgásukban és értelmi, érzelmi fejlődésükben. Ebben a történetben fontos szerepet játszik a hordozás. Persze nem csak a kendőre, az eszközre gondolok. Ha a baba már néhány napos korától kezdve rendszeresen puszi-távolságban van édesanyjától, az mindkettőjük számára megkönnyíti az egymásra hangolódást. Az édesanya sokkal egyszerűbben érzi meg gyermeke szükségleteit, és sokkal gyorsabban tud ezekre reagálni – részletezte a szakember.
Ma már kutatások is alátámasztják, hogy a hordozott babák kevesebbet sírnak, hiszen erre nincsen okuk, édesanyjuk már azelőtt reagál szükségletükre, mielőtt az túlságosan naggyá válna. A korai hasfájás vagy nem is jelentkezik a hordozott babáknál, vagy sokkal egyszerűbben orvosolható. Ha a babát édesanyja előre köti, az igen szoros testkontaktust ad, és az anya a mozgásával masszírozza a baba pocakját, valamint melegíti azt, magyarázta Ricz Dencs Tünde.
A babák izomzata és mozgáskészsége szintén hamarább fejlődik ki, gyorsabban elkezdenek mászni, ha már egészen pici koruktól kezdve hordozták őket. Ez egyrészt a terpeszüléssel, másrészt pedig a folyamatos mozgással magyarázható.
Az anya ugyanakkor magabiztosságot kap a hordozással. Ha az anya hamar ráhangolódik a babára, és érzi szükségleteit, azzal hihetetlen mértékű magabiztosságot kap, hangsúlyozta a szakember, hozzátéve: „Nincs annál fontosabb, mint elhinni magunkról, hogy jó anyák vagyunk, hiszen ha meg tudjuk élni, hogy jó anyák vagyunk, azzal valóban eléggé jó anyává válunk.”
Azzal kapcsolatban, hogy a XXI. század asszonya miért görcsöl egyre többet, miért kérdőjelezi meg folyamatosan azt, hogy helyesen gondoskodik-e gyermekéről, Ricz Dencs Tünde kifejtette, hogy ez a hihetetlen mennyiségű információáradattal magyarázható.
– Egyszerűen elárasztanak bennünket a hírek, hogy mi mindent kell csinálnia egy jó anyának. Ez pedig valóban bizonytalanná tehet bennünket. Az a fajta ösztönösség, amellyel dédnagyanyáink talán még rendelkeztek, napjainkban kevésbé jellemző, kivéve a természeti népeket. Az anyákat és a leendő anyákat ismét meg kell tanítani az ösztönösségre, hogy a gyerek szükségleteire figyeljenek, a külvilágból érkező információáradatot pedig kapcsolják ki – fogalmazott a szakember.
