Néhány héttel ezelőtt indítottak újabb támadást a tartományi hatalmi többség ellen. Arról hallottunk, hogy a vezetőség működésképtelen, hogy a koalíciós pártok közötti viszonyrendszer újraírásra szorul, és hogy a tartományi kormányfő nem látja el megfelelően teendőit, ezért az egész hatalmi többség átalakítására lenne szükség a problémák áthidalásához. Ehhez hasonló támadás már korábban is érte a vajdasági vezetőséget, bő egy évvel ezelőtt még sokak által második joghurtforradalomnak jósolt, aztán következmények nélkül lezajlott egyszerű tiltakozásként véget ért nagygyűlést is tartottak Újvidéken a Tartományi Kormány épülete előtt.
A héten vált teljesen világossá, mennyire egyszerű végkifejletre törekedtek az átalakítással kapcsolatos játszmák (Fotó: Ótos András)
Akkor és azóta, mostanáig, mindenekelőtt a köztársasági választási eredmények következtében diadalittasnak számító Szerb Haladó Párt követelte állandó jelleggel a változásokat, Bojan Pajtić lemondását, egy új hatalmi többség kialakítását. Mostanra fordult a helyzet: a koalíción belülről érkeztek az ütések, a Vajdasági Szociáldemokrata Ligának jutott eszébe, hogy elégedetlen a koalícióval, a pártnak adott funkciók számával, Pajtić politikájával, s sürgetni kezdte a hatalom újraszervezését. Lehet, hogy az elején senki sem vette túl komolyan az utóbbi időben egyébként is meglehetősen ellentmondásos nyilatkozatokat tevő vajdasági párt felbátorodását, így tenni kellett valamit: a liga úgy döntött, bebizonyítja, kellő ereje van ahhoz, hogy akár egy másik többséget is kialakítson maga körül, ha már a jelenlegi nem veszi komolyan elégedetlenségtől és makacs indulatoktól hangos kijelentéseit.
Valahogyan így történt a vajdasági választási rendszer a módosítása. Az eddig érvényben lévő vegyes rendszer helyett ezentúl az egyszerűbb, köztársasági szinten is érvényes részarányos, azaz pártlistás rendszert fogják a tartományban is alkalmazni. Most már talán hiábavaló lenne arról vitát nyitni, melyik rendszernek mik az előnyei és hátrányai, egy tényt azonban mindenképp érdemes leszögezni: az elmaradottabb vajdasági térségek, melyek fejlődéséért autonómiapárti szervezetként a ligának mindenképp harcolnia kellene, semmi jót sem kapnak majd a Nenad Čanak által javasolt és a képviselőházi ellenzék által támogatott módosítással. Igaz, hogy az eddigi rendszer lehetővé tette, hogy a kétfordulós szavazás révén támogatottságához képest nagyobb részesedést kapjon a mandátumokból az éppen legnépszerűbbnek számító párt, de nem elhanyagolható az sem, hogy ennek a rendszernek a segítségével olyan községek is biztos helyet tudhattak maguknak a parlamentben, melyek a jövőben valószínűleg soha nem fognak egyetlen képviselőt se delegálni oda. Egyértelműen a pártérdekeket szolgálta tehát az elfogadott módosítás. A liga a javaslat támogatásához könnyen megszerezhette a kis pártok támogatását (a Szerb Radikális Párt, a Szerbiai Demokrata Párt, az Új Demokrata Párt, a Harmadik Szerbia azonnal segítségére sietett), ezeknek ugyanis csak rontotta az esélyeit a kétfordulós egyéni listás rendszer. Továbbra is kérdés azonban, hogy a haladók, túl azon, hogy igyekeznek minden olyan kezdeményezés mögé odaállni, amelyik megingathatja a tartományi hatalmi koalíciót, miért tartották pártjuk számára jobbnak az újítást, amikor szinte biztos, hogy jelöltjeik a következő választások során taroltak volna mindenütt, elég lett volna Aleksandar Vučić képét odapingálni a reklámokra az egyéni indulók képe mögé, s valószínűleg a DP két évvel ezelőtti sikerénél is nagyobbat könyvelhettek volna el.
Az egész történetből ma már inkább csak annyi fontos, hogy a liga megmutatta „mit tud”, odaállította az elképzelés mögé az ellenzéket, s egy új – jóllehet ideiglenes – többséget kialakítva elfogadtatta a képviselőházzal a választási szabályok módosítását. A Demokrata Párt és a Vajdasági Magyar Szövetség nem szavaztak arra, jórészt a fent említett negatív következményekre meg az egész eljárás elkapkodottságára hivatkozva.
Egymás nélkül soha – Nenad Čanak és Boris Tadić (Fotó: Ótos András)
A tartományi kormány átalakítására vonatkozó találgatások, ötletek, elképzelések burjánzani kezdtek a képviselőház szóban forgó ülését követően. A jelenlegi hatalom személy- és tisztségcserék melletti megőrzésére, annak kibővítésére, teljes átalakítására, egy összpárti egységkormány kialakítására is érkeztek javaslatok. Általában mindegyik tartományi parlamentben helyet foglaló politikai pártnak megvoltak a maga elképzelései arra vonatkozóan, mi az, ami elfogadható a számára, és mi az, ami nem. A Demokrata Párt eleve kizárta a haladókkal, radikálisokkal való együttműködés lehetőségét, s tulajdonképpen nyitottnak bizonyult minden egyéb változtatással kapcsolatban. Őrizni kívánta pozícióját. A Vajdasági Magyar Szövetség az egységkormány megteremtésében gondolkodott, mindenekelőtt arra a reálisnak tűnő jövőképre támaszkodva, mely előrevetíti a rendkívüli választások lehetőségét, vagy a hatalmi váltást a demokraták és a haladók között. A párt így egy működőképes kormány létrehozásában gondolkodott erre az átmeneti időszakra. Az ellenzék, köztük a Szerb Haladó Párt is a jelenlegi helyzet sürgős változtatására törekedett, s kész volt tárgyalni e pártok hatalmi többségbe való bekapcsolásának minden formájáról. Valahogy úgy tűnik, hogy éppen csak a lavina elindítójának, Vajdasági Szociáldemokrata Ligának nem volt pontos, s hangsúlyozni kell, hivatalos elképzelése arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne megoldani az előidézett problémákat. Korábban annak a hívei voltak, hogy Pajtićnak távoznia kell, s az ellenzéket is be kell vonni a kormányba, vagy kiírni a választásokat. Később már azt lehetett hallani, hogy mégis a jelenlegi hatalmi többséggel folytatnák az együttműködést, s mindent meg kell tenni a rendkívüli választások elkerülése érdekében. Hogy tulajdonképpen mennyire egyszerű végkifejletre ment ki a játék, az a héten vált teljesen világossá.
A VSZL megerősítette az idei köztársasági választások előtt kötött koalícióját a Boris Tadić által vezetett Új Demokrata Párttal. A tartományi parlamentben időközben már függetlenítette magát öt képviselő a demokratáktól, s létrehozta az „újak” frakcióját. A koalíciós szerződés megerősítésének lényege voltaképpen abban áll, hogy a két szervezet nagy ígéretet tett: egymás nélkül soha. Vonatkozik ez a tartomány, a köztársaság és a helyi önkormányzatok szintjére is. Mivel azonban most véletlenül épp a tartomány volt soron, így hát ezen a szinten kellett maradéktalan hűséget tanúsítaniuk egymás iránt a szövetségeseknek. A parlament csütörtöki ülésére már világossá vált, hogy a liga által elindított átalakítással kapcsolatos párbeszéd egyetlen lényegi változást kíván eredményezni: bevezetni, jobban mondva visszavezetni a hatalmi többségbe az időközben elkóborolt demokratákat.
A politikailag korrektnek ugyan nem nevezhető, taktikailag viszont sikeresnek ígérkező lépés növelte az új demokraták és partnereik átmeneti politikai értékét, mellyel el lehet érni a következő hetek tárgyalásain egy-két olyan funkciót a kormányban, melyből távoznak demokrata káderek. A mezőgazdasági titkári funkció éppen ilyen.
Ha végül július 2-án, a kormányátalakítással foglalkozó parlamenti ülésen valóban a jelenleg valószínűsíthető konstrukció győzedelmeskedik, az a vajdasági polgár számára egyet jelent: tovább kell hallgatnia az ellenzék választásokra vonatkozó követeléseit. A nyár nyugodtnak ígérkezik, de ősszel újra beindul majd a hatalomért folytatott harc. Folytatódni fog a képviselők átcsalogatásának a folyamata, mely elsősorban a demokrata frakciót tizedelte meg az utóbbi hónapokban: a választások utáni 59 képviselőhelyükből mára a parlament weboldala szerint 52, a sajtó szerint 48 maradt a legkülönfélébb átigazolások révén. Ilyen körülmények között pedig nem lehet fejlesztésekkel, életszínvonal-javítással, gazdaságserkentéssel foglalkozni. Akármennyi huzavona, átalakítás, megegyezés lesz is, félő, hogy a végső megoldást majd a vajdasági polgár számára legköltségesebbnek számító választások jelentik.
