Az ördög és a parasztlegény meséje jutott eszembe elsőre a horgosi szövetkezet ügye kapcsán, ahol az ördög megpróbálja kijátszani a gazdát, hogy osztozzon vele azon, amit megtermel. A népmesében a gazda jogi viták helyett furfanggal intézi el az ügyet, hogy kit illet meg a föld, és ami rajta vagy benne megterem. Itt azonban szó nincs osztozkodásról, a kérdés az, hogy jogosan használják-e a martonosiak a horgosiak által alapított egykori Horgosi Földműves-szövetkezet földjeit.
Az egykori tagjai szerint nem. 2013 májusábana horgosiak egy csoportja, közösen próbáltak meg pert indítani azért, hogy az igazukat bizonyítsák, de akkor a szabadkai bíróság alaptalannak ítélte a beadványukat. Ekkor fellebbeztek a Belgrádi Fellebbviteli Bíróságon, az elismerte, hogy jogilag megalapozott a perindítás. Itt kezdődött a jogi játszma, amely ma sem fejeződött még be.
EGY KÜLÖNÖSEN BONYOLULT ÜGY
Milorad Bakalić, a szövetkezet egykori igazgatóbizottsági tagja társaival, név szerint Mojzes Petarral és Tóth Róberttel együtt vaskos iratkötetet tesznek az asztalra, évek óta gyűjtik a hivatalos dokumentumokat, mellyel véleményük szerint igazukat bizonyíthatják. Elmondásuk alapján, nagyon leegyszerűsítve adott egy 450 hektárnyi földterülettel rendelkező, kistermelőket összefogó szövetkezet, amely az évek során 2011-re ötszázezer dináros adósságot halmozott fel. Az akkori igazgatónő, a zentai származású Tóth Irén segítségért fordul a községhez, s végül martonosi befektetők pénzével rendezik a szövetkezet adósságát. Az ügy onnantól válik igazán izgalmassá, hogy rövid időn belül, még 2011 szeptemberében 40 martonosi, aki egyben a martonosi Paprika ZZ szövetkezet tagja, hirtelen betagosodott a horgosiba is, és ott részarányukkal jelentős többségre tettek szert. A Horgosi Földműves-szövetkezetet átkeresztelték Zöldségtermelők Szövetkezetére, és egy martonosiakból álló vezetőséggel jegyeztették be. Időközben több horgosi termelő is jelezte betagosodási szándékát írásban, azt azonban visszautasították.
– A dokumentumokból látszik, hogy miután a martonosiak beléptek, a horgosi tagokat nem vették fel a szövetkezetbe. A hivatalos indok az volt, hogy a szövetkezet revízió alatt áll, ezért nem vehetnek fel új tagokat. Majd miután elvégzik az ellenőrzést, egyik termelő újból megpróbálkozott, akkor pedig azt kapta válaszul, hogy az eddigi betagosodási díj megnövekedett, s jelezze, hogy így is a szövetkezet tagja kíván-e maradni – mesélik a tagok. S a dokumentumokból az tűnik ki, hogy a kilencvenes években mindössze ezer dinár volt ez az összeg, a martonosiak tizennégyezer dinárt adtak be, ám a tagosodásra vonatkozó kérelemre érkezett válaszlevél azt tartalmazta, hogy az ellenőrzés utáni bizottsági gyűlésen úgy határoztak, ezentúl negyvenötezer dinárt kell fizetnie annak, aki a tagja kíván lenni a szövetkezetnek. A tagok szerint már önmagában ez is gyanús, ám ezzel még nem ér véget a történet.
– A szövetkezetben 2011 előtt 10 évig nem volt revízió, holott erre, úgy tudom, gyakrabban kellene sort keríteni. A revíziót végző asszony jelentését megszereztük, amelyben jelzi, hogy több szabálytalanságot is észlelt, s köztük azt is leírja, hogy egy személy két szövetkezetnek nem lehet a tagja, és hivatkozik arra a törvényre, amely ezt kimondja – teszi hozzá Bakali, a martonosiak ugyanis, akik betagosodtak, dokumentummal igazolják, hogy mindannyian a martonosi szövetkezetnek a tagjai. A további beszélgetésből kiderül, hogy az ügy jóval szerteágazóbb, elpanaszolják, hogy tagokként nem lettek kellően tájékoztatva sosem az eseményekről, nem értik azt sem, hogyan adósodhatott el egy szövetkezet, amely ekkora földterülettel rendelkezik, és magánbefektető helyett miért nem a községi költségvetésből támogatták a szövetkezetet. S közben olyan hajmeresztő pénzügyi visszaélésekről számolnak be, amelyre ugyan nincs bizonyítékuk, de mélyen hisznek annak igazában.
MEGSZÓLAL A MÁSIK OLDAL
2011 őszén Tóth Irén helyét Danyi Viktor veszi át, aki jelenleg is a szövetkezet igazgatója. Ő egészen másképp látja az ügyet.
– Amikor 2011-ben átvettem a szövetkezetet, aza csőd szélén állt. Egyetlen vagyona 358 hektárnyi földterület volt. Az igaz, hogy korábban mintegy 450 hektár földterülettel rendelkezett a szövetkezet, de a különbséget az akkori igazgatóbizottsági tag, a már említett Milorad Bakali közreműködésével eladták. Amióta én vagyok a szövetkezet igazgatója, földterületekkel kapcsolatos változás nem történt.Visszamenőleg a szövetkezet 10 millió dináron felüli adósságot halmozott fel,az alkalmazottaknak összesenkilencvennégyés fél hónapnyi bérelszámolással volt elmaradva. Az igazgatónő a magyarkanizsai polgármesterhez fordult segítségért, aki a martonosi Paprika ZZ-t kereste fel, hogy vegyen bérbe a horgosi Földműves-szövetkezettől földterületet. A bérletét előre kifizetve a horgosi szövetkezet számláját felszabadíthatja,és arra kérte, hogy támogassa a jövőben is. Természetesen ezért cserébe a partner azt kérte, hogy legyen beleszólása a szövetkezet ügyeibe, ezért tagosodtak be a martonosiak a szövetkezetbe, és ezért kerültek ki közülük az igazgatóbizottság tagjai.
Danyi Viktor elmondja, hogy azóta sikerült minden adósságot rendezniük, a béreket kifizetniük, jelenleg most jutottak el oda, hogy végre hasznot termeljenek. Azt pedig cáfolta, hogy a szövetkezet kizárná a horgosiakat a szövetkezetből.
– A szövetkezetnek jelenleg több mint 70 tagja van. A tagfelvételt csupán a revizori ellenőrzés miatt kellett szüneteltetni. A továbbiakban az igazgatóbizottság bírálja el a tag felvételét, amennyiben az elfogadja a szövetkezet szabályait, és befizeti a tagdíjat, amely 800 kg búza ellenértéke volt, ezt legutóbb megemeltük huszonötezer dinárral. Az új tagok a szövetkezet anyagi helyzetének stabilizálódása után jelezték belépési szándékukat, és érdeklődésük természetesen érthető is.
Az ügy további legkényesebb pontja pedig az, hogy hogyan lehetnek két szövetkezetnek is tagjai a martonosiak.
– Mivel a horgosi szövetkezet alaptevékenysége eltér a martonosiétól, ezért nem jelentenek konkurenciát, és ez így törvényes. A szövetkezet most búzával, kukoricával és levélpetrezselyem termesztésével foglalkozik.
Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a martonosiak tagosodása után, 2013-ban változtatták meg a horgosi szövetkezet nevét Zöldségtermesztő Szövetkezetre, és ekkor változtatták meg az alaptevékenységet is, az igazgató azonban hozzátette azt is, hogy az alaptevékenységük korábban sem egyezett meg a martonosi szövetkezetével.
– A név és az alaptevékenység megváltoztatását a 2012-es revízió után javasolta a Szövetkezeti Szövetség, mert szerintük így kedvezőbb helyzetbe kerülünk a pályázási lehetőségek terén – tette hozzá az igazgató.
Az ügyben a szabadkai bíróság első fokon az alperes számára hozott kedvező ítéletet, de a felperesek, vagyis a tagok egy csoportja az idén áprilisban újfent a Belgrádi Fellebviteli Bírósághoz fordult, választ egyelőre még nem kaptak.
– Azt akarjuk, hogy a bírósági ítélettel töröljék az új szövetkezet bejegyzését, és állítsák vissza a régi állapotokat, a martonosiak ugyanis egy olyan szövetkezetbe tagosodtak, amelybe nem lett volna joguk, így az általuk hozott utólagos döntéseket is érvénytelennek kell nyilvánítani – mondta Bakalić.
