A régiónkban egyedülállóan létező és működő Regionális Szakmai Pedagógus-továbbképző Központ alig több mint egy hónappal ezelőtt költözhetett be új otthonába, mely az elmúlt fél évben készült el az önkormányzat és a svájci kormány anyagi hozzájárulásával. A központ, vagy ahogyan a köznép nevezi, a pedagógus-ház elsősorban a továbbképző programok számára ad helyet, amely a Tisza menti régió oktatási intézményeinek és azok dolgozóinak nyújt segítséget.
Az új épületben egyúttal helyet kapott a magyarkanizsai Pedagógusok Egyesülete és a főként pedagógusokból álló Cantilena kamarakórus is itt tartja próbáit.
A június elejei átadó ünnepség óta képzéseket is tartottak, de a nyári szünet után, augusztus második felétől már gőzerővel indul a munka. Varjú Potrebić Tatjana, a központ igazgatónője évek hosszú munkájával érte el, hogy intézményük tartalmas és színvonalas programokat kínáljon, és hogy egy funkcionális és egyben impozáns épületben tudjanak működni.
– A központ átadóját június elején tartottuk, és a következő héttől már összejöveteleket szerveztünk. Intézményünk otthona egy célszerű épület, amely megfelel az oktatási minisztérium minimális feltételeinek ahhoz, hogy képzéseket tudjunk tartani. Három tanterem és egy informatikai kabinet húsz számítógéppel felszerelve áll rendelkezésre. Ezenkívül klubhelyiség, teakonyha, irodahelyiségek és egy fordítókabin is helyet kapott az épületben, ami azért fontos, mert így a képzéseket szimultán fordításban két nyelven hallgathatják a részvevők. Svájc 2011-től programtámogatással járult hozzá a központ működéséhez, az elmúlt évben pedig az épület felépítését támogatta. Ezzel ők támogatottnak tekintik az oktatást. A jövőben a mi feladatunk, hogy más forrásokból biztosítsuk programjaink folytonosságát, ezért állandó jelleggel pályázunk.
A Regionális Szakmai Pedagógus-továbbképző Központ elsősorban az oktatásban dolgozó tanárok, pedagógusok, óvónők, tanítók képzését szervezi, de az igazgatónő kihangsúlyozta, hogy más szakterület keretein belüli továbbképzéseknek is otthont adnak.
– Jelenleg 14 akkreditált képzésünk van az elkövetkező két évre. Vannak gyerekeknek szóló foglalkozásaink, folytatódik és bővül a Szülők iskolája programunk, és a pedagógusoknak szervezzük a kötelező képzéseket. Az elmúlt években továbbképzéseken való részvétellel sikerült egy szakemberekből álló magot kialakítani, minden tantárgyat lefedve, így a községbeli óvónők, tanítók és tanárok át tudják adni a tudásukat, nem kell máshonnan jött előadókat hívnunk, ami azért is fontos, mert a helybeliek jobban ismerik azokat a problémákat és megoldásokat, amelyek a mi oktatási intézményeinkre jellemzőek, illetve beváltak. Szerbiában összesen 12 olyan intézmény van, mint a miénk, ebből Vajdaságban kettő, de mi vagyunk az egyetlenek, akik itt ebben a térségben a magyar pedagógusokat fel tudjuk karolni. Velük együtt egy hálót képezünk, követjük a továbbképző-programokat, átadjuk tapasztalatainkat és szűrjük is, hogy mi az, ami színvonalas és hasznos. Az egyik pedagógus meg is jegyezte, hogy ma, amikor az adminisztrációs munkában fulladoznak a pedagógusok, legalább ezzel nem kell foglalkozniuk, ezért vagyunk mi, hogy megfelelő programokat biztosítsunk a számukra.
A központ minden évben egy kiadványt is készít az előző év képzéseinek tapasztalatából, s az hozzáférhető a pedagógusok számára is. Az igazgatónő elmondása szerint örülne, ha a továbbképzéseken való részvétel nem volna kötelező, mint ahogyan erre kényszeríti a pedagógusokat a pontgyűjtő akció, hanem azt szeretné, ha ennek fontossága tudatosodna minden érintettben.
– A legnagyobb probléma az, hogy nehezen fogadják el az emberek a változást. Én lennék a legboldogabb, ha nem a továbbképzéseken szerezhető pontok miatt jönnének a tanárok, hanem mert jól érzik itt magukat, és fontosnak tartják, hogy kövessék a változásokat, az új módszereket. Nem lehet minden továbbképzésen újat mondani, de legalább eljönnek, és megerősítést kapnak arra vonatkozóan, amit már eddig bevezettek, sőt az is hasznos, ha egy-egy módszert, helyzetet megvitatnak. A mi generációnk még mozdulatlanul ült, amikor a tanár 45 percen keresztül vázlatot írt a táblára, ez ma már elképzelhetetlen, a gyerekek három percig sem tudnak egy helyben ülni, ha nem kötik le a figyelmüket. Aztán mindenféle megnevezést rájuk ragasztanak, hogy hiperaktívak, de ahelyett, hogy ezen bosszankodunk, fontosabb, hogy megoldást keressünk. Az oktatási reform beindítását mindig fentről várják, de a változások alulról indulnak, ha előbb a kis közösségen belül vezetik be az újításokat. Intézményünk eredményessége pedig annak köszönhető, hogy jó viszonyt ápolunk a környező iskolákkal, óvodákkal, és olyan tartalmat kínálunk, amely segíti a munkájukat.
