A horgosi Szalma családot nagy szerencsétlenség érte a hétvégén, a vasárnap esti vihar idején becsapott házukba a villám, ennek következtében ledőlt a kémény, beszakítva a fürdőszoba mennyezetét. A család igen rossz anyagi körülmények között él, ezért a nyilvánossághoz fordultak segítségért.
Szalma Richárd és felesége, Kazi Nikoletta négy éve házasok, egy kétéves kislányuk van, Regina, és éppen második gyermeküket várják szeptemberre. A húszas éveik elején járó párnak éppen életük legszebb éveit kellene élniük, ám Richárd mindössze húszezer dinárt keres, s ebből kellene megélniük. S ehhez jött most a természeti csapásból eredő nem várt kiadás.
– Vasárnap este csapott be a villám a kéménybe, a téglák letúrták a cserepet, és a mennyezetet is beszakították. Azt sem tudtuk, mihez kezdjünk a hajnalig tartó, szakadó esőben – mondja Nikoletta.
Richárd édesanyja, a szemben lakó Szalma Teréz a szomszédokkal együtt hallotta a becsapódást, de akkor még nem tudta, hogy mi történt.
– Másnap átjöttek a fiamék, azzal, hogy anya, rossz dolog történt. Mivel Regina nem volt velük, rögtön arra gondoltam, hogy talán vele történt valami – teszi hozzá Teréz, de a kislány szerencsére mit sem vett észre a történtekből, a csattanásra sem riadt fel álmából.
A család kilátástalan helyzetében az interneten fordult segítségért, és egy horgosi, szegényeket támogató csoport, melynek vezetője Kalmár Eszter, segített rajtuk.
– Két horogfát, 100 cserepet és valamennyi téglát kaptunk azonnal, de még a szállítás is külön procedúra volt, hiszen nekünk nincs járművünk – meséli a fiatal családfő.
Segélykérésükre a magyarkanizsai önkormányzat is reagált, ők tízezer dinárt adományoztak a családnak. A tetőt nagyjából sikerült helyrehozni, azonban a Szalma család összes problémája ezzel még nem oldódott meg. Mint kiderült, a kémény újraépítéséhez új téglákra, és egyéb anyagokra, cementre, mészre és deszkára lenne szükségük.
– Hálásak vagyunk az eddigi segítségért, különösen most, hogy két hónapon belül megérkezik a kicsi, és már azon is gondolkodnunk kell, hogy télen mivel fűtünk majd – mondja Nikoletta, aki a kérdésemre elismeri, hogy még a tűzrevalóról sem tudtak gondoskodni. A beszélgetés során egyre mélyebbre ásunk, és kiderül, hogy rosszabb a helyzet, mint az elsőre tűnik. A családnak Terézék segítsége nélkül – akik nyulakat nevelnek saját részre, és egy nyugdíjból tengődnek – nem mindig telne húsra.
– Biztatják a mai fiatalokat, hogy vállaljanak gyerekeket, legalább hármat, de aki ezt mondja, álljon elém, és mondja meg, hogyan lehet húszezer dináros fizetésből kifizetni a számlákat és ennivalót tenni az asztalra – fakad ki utóbb Teréz. Richárd egy magánvállalkozónál favágással foglalkozik, Nikoletta pedig varrónőnek tanult, munkája nincs, a picik mellett pedig egyelőre nem is tudna munkát keresni, ám ha nem lenne gyermeke, akkor sem biztos, hogy sikerülne elhelyezkednie.
– Szegény fiúba szerettem bele, de ha újra választhatnék, akkor sem döntenék másképp. Az a fontos, hogy tudunk egymásra támaszkodni, szeretetben élünk. Nagyon hálásak vagyunk a segítségért, amit kapunk – fűzi hozzá Nikoletta.
Amikor megkérdezem őket, mire volna legnagyobb szükségük, akkor szerényen azt felelik, hogy az új tégla a legfontosabb, másodsorban pedig az élelmiszer, illetve, hogy Nikinek beázik a téli cipője, és Richárdnak sem ártana egy új lábbeli a munkához. Azok, akik adománnyal segítenének a családon, megtehetik a 160-5800100289940-09-es számlaszámon, illetve felvehetik velük a kapcsolatot a Facebook közösségi oldalon.
