A közelmúltban változás állt be a szabadkai magyar főkonzulátus vezetőségében. A főkonzuli tisztséget a továbbiakban dr. Babity Jánostölti be. A szabadkai főkonzul nem most van először szerbiai kiküldetésen, 2008-ban konzulként került a szabadkai főkonzulátusra, 2010-től pedig vezetői konzuli minőségben tevékenykedett. Jelentős szerepet töltött be az egyszerűsített honosítási eljárással kapcsolatos tájékoztatásban. Lapunknak terveiről, eddigi pályafutásáról, a Szerbia és Magyarország közötti kapcsolatok jövőjéről, valamint az egyszerűsített honosítás jelentőségéről nyilatkozott.
Amikor elkezdődött a honosítás folyamata, a településeket járva rendszeresen tájékoztatta a lakosságot a részletekről. Milyen emlékek fűzik ehhez az időszakhoz?
Babity János (Fotó: Molnár Edvárd)
– Maga az egyszerűsített honosítási folyamat 2011. január 3-ával kezdődött. Azt megelőzően természetesen tudatában voltunk annak a főkonzulátuson, hogy ezt egy kiterjedt tájékoztatási munkának kell megelőznie, hiszen egy korábban még soha nem létező feladattípusról volt szó. Ugyan létezik a hagyományos honosítás, ám annak gyökeresen mások a feltételei. Először nyílt lehetőség arra, hogy szülőföldön való maradás mellett, vízum és egyéb anyagi feltételek, igazolások nélkül lehessen magyar állampolgárságot kérelmezni. A tájékoztatás megvalósításának érdekében a Vajdasági Magyar Szövetség segítségét kértük, hogy lakossági fórumokon, szerte a Vajdaságban tudjunk erről a témáról beszélni. Több mint hetven helyre jutottunk el két hónap alatt. Mindenféleképpen fontosnak tartottuk, hogy egyrészről személyesen tájékoztassunk, másrészről pedig a sajtó hasábjain keresztül. Ennek szellemében indult a Magyar Szóban A konzul válaszol című rovatunk. Az emberekben nagy volt a várakozás, de persze a kétkedés is. Ezt megértem, hiszen 2009 decemberében Szerbia állampolgárai még csak vízummal utazhattak be Magyarországra és a schengeni térségbe. Ezt követte az úgynevezett átmeneti időszak, amikor a hagyományos útlevéllel rendelkező állampolgároknak továbbra is vízumot kellett igényelniük, a biometrikus útlevéllel rendelkezőknek viszont már nem. Az óvatos várakozást az ezután megfogalmazott forradalmi gondolatok váltották ki, hogy itt, a szülőföldön, nyelvvizsga-bizonyítvány bemutatása nélkül, a magyar nevek visszavételével ténylegesen el lehet nyerni a magyar állampolgárságot. Fontosnak tartottuk elmondani a polgároknak, hogy ez a magyar kormány vállalása, ezt a magyar parlament elsöprő többséggel megszavazta, és a főkonzulátus mindent megtesz annak érdekében, hogy a vajdasági polgárok kérelmeiket méltó, barátságos körülmények között nyújthassák be. Kivételesen szerencsésnek tekintem magam, hogy ebben az időszakban is szolgálhattam a szabadkai magyar főkonzulátuson, hiszen a közigazgatási, diplomáciai-konzuli karrieren belül ritkán adatik meg az embernek, hogy ennyire jó feladattípust tudjon ellátni.
Később, az állampolgársági eskütételek alkalmával mit tapasztalt, mit látott az emberek arcán?
– A konkrét ügyintézést követően felemelő pillanat volt, amikor az esküt tevő polgárokkal együtt énekeltük a Himnuszt és a Szózatot, majd először olvashattuk fel a már magyarul írt neveiket olyan módon, hogy magyar állampolgárok lettek. Számomra ez felejthetetlen élmény. Természetesen az eskük lebonyolításában én is részt vettem. Egy két és fél éves időszakban majdnem 12 ezer magyar állampolgár eskütételében sikerült részt vennem. Bármi történik velem az elkövetkezendő években karrierem során, ez mindenféleképpen egyik csúcspontja lesz. Amikor az eskütevő állampolgároknak átadtuk a honosítási okiratot, akkor nem azt láttam, hogy érzelemmentesen, csupán egy dokumentum átadásaként élik meg az eseményt. Érezni lehetett, hogy mit jelent számukra annak lehetősége, hogy 1918-at, illetve 1920-at követően szabadon kérelmezhetik és kaphatják meg a magyar állampolgárságot. A magyar kormány részéről többen ezt úgy fogalmazták meg, hogy a magyar nemzet békés, határmódosítás nélküli lelki egyesítéséről van szó. A főkonzulátuson könyveket tettünk ki, amelyekbe az emberek lejegyezhették észrevételeiket. A bejegyzéseket olvasván, mindenki, aki ezen a területen dolgozott, érzelmi töltést és erőt kapott, hogy újra és újra szervezzük az eskütételt, illetve részt vegyünk rajta. Sokan tettek említést arról, hogy szüleik, nagyszüleik már nem élhették meg ezt a pillanatot, de ők maguk úgy vették át a honosítási okiratot, mintha felmenőikért is tennék. Nem tudom, hogy korábban létezett-e ilyen típusú eljárás, amelyben ennyire mély érzelmek fogalmazódtak volna meg. Hálás vagyok a sorsnak és a munkabeosztásnak, hogy részt vehettem mindebben.
Hogyan vélekedik a megállapításról, hogy az egyszerűsített honosítási eljárás a magyarság történelmének egyik legmeghatározóbb pillanata?
– Mindenféleképpen fontos pillanatról van szó. Korábban a Magyarországgal szomszédos országokban élő magyarok életében a kettős állampolgárság nem volt közbeszéd témája, hiszen erre nem volt mód. A politika nem tudott közelíteni a Magyarország határain túl élő magyarokhoz, nem lehettek konkrét kijelentések ebben a témában. Majd az 1990-es években megkezdődött a változás, és Magyarország arra törekedett, hogy szomszédaival olyan kapcsolatot alakítson ki, amely a magyar–magyar közeledést is elősegíti. Maga a honosítás és ezáltal a magyar állampolgárság kérelemmel történő felvétele olyan áttörés volt, amely valóban meghatározó történelmi pillanatként jellemezhető. Mindig is úgy éltem meg, hogy nekünk, Magyarországon született magyaroknak és a szomszédos országokban élő magyaroknak mindenféleképpen egymás felé kell lépnünk. A rendszerváltást követően ez a pillanat húsz évet váratott magára, de mindenképpen eljött. 2015-be lépve talán mindenki látja, hogy a magyar kormány döntése és a megvalósítást bonyolító infrastruktúra, illetve személyi állomány működőképes.
Mi áll a főkonzulátus tevékenységének középpontjában a következő időszakban?
– A honosítás folyamata 2015-ben is folytatódik, mind a főkonzulátus falain belül a hagyományos ügyfélfogadás keretében, mind a kihelyezett konzuli napok alkalmával Vajdaság egyéb településein. Fontosnak tartjuk, hogy minél több helységbe eljussunk, hiszen sokak számára anyagi terhet jelent a honosítás. Az igaz, hogy maga az eljárás ingyenes, de a szerb állam anyakönyvi kivonataiért és a fordításokért fizetni kell, de az sem mellékes, hogy egy család Szabadkára történő utaztatása is teher lehet. Ebből a megfontolásból az utóbbi három évben fogadónapokat tartunk vidéken. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az eskütétel vagy az útlevéligénylés után az új magyar állampolgárok körében egy második ügyfélcsoport is képződik. Ez az ügyfélcsoport új feladatkört jelent a főkonzulátus számára.
Számarányukhoz mérten a délvidéki magyarok világelsők a magyar állampolgárság igénylésében (Fotó: Molnár Edvárd)
Itt szeretném megragadni az alkalmat és felhívni a magyar állampolgárok figyelmét arra, hogy az anyakönyvi kivonat, amelyet a honosítás alkalmával kaptak és a lakcímkártya egy adott pillanatban adott adattartalmat tükröz. Ha változások történnek, lakcímváltozás, házasságkötés, gyermek születése vagy az élet természetes folyásaként haláleset, akkor azt át kell vezettetni. Erre számos tekintetben szükség van, hiszen több adatbázis is abból tud építkezni, ha a polgárok bejelentik az ilyen jellegű változásokat. Ami a főkonzulátus egyéb tevékenységét illeti, a Magyar Nemzeti Tanács által képviselt programok tekintetében párbeszédet folytatunk Hajnal Jenő elnök úrral, valamint a VMSZ elnökével, Pásztor István úrral. Igyekszünk közvetíteni az üzeneteket Magyarországról és innen, illetve megérteni, hogy mik azok a feladatok, amelyekben eszközeinkkel segítséget tudunk nyújtani. Fontosnak tartom, hogy az előző évekhez hasonlóan ne csak a konzuli fogadónapokon, hanem egyéb rendezvényeken is jelen legyünk. Szeretnénk eljutni a vajdasági magyar közösség eseményeire Vajdaság-szerte, hogy a polgárok mindenhol megismerjenek bennünket, és bizalommal viseltessenek irányunkban. 2014 nyarától szerkezeti változások is történtek a minisztériumban. A külgazdasági kapcsolatok élénkítését a minisztériumhoz csatolt háttérintézmények közreműködésével Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter úr irányítja 2014. októberétől. A magyar–szerb politikai kapcsolatok régen nem voltak ilyen jók, mint ebben az időszakban, amikor a kapcsolatok a kölcsönös megértésen és megbecsülésen alapulnak. A magyar–szerb történelmi megbékélésnek több fontos eseménye lezajlott már, legutóbb Vučić miniszterelnök úr főhajtása Szabadkán tavaly ősszel és a szerb kormány azon határozata, amely megszüntette a kollektív bűnösség elvét Csúrog, Mozsor és Zsablya lakosai tekintetében. Mindez abba az irányba mutat, hogy a két ország kapcsolatában ezt a meg nem oldott problémát már nem tekinthetjük olyannak, amely terhelné a közös párbeszédet. Ezt követőn miniszterelnöki és több miniszteri látogatásra is sor került. Mindkét fél úgy véli, hogy a közös politikai megegyezést és a jó kapcsolatokat a gazdasági kapcsolatok élénkítésére kell felhasználni. Mint ahogyan már említettem, a Külgazdasági és Külügyminisztérium keretében dolgozunk a főkonzulátuson, és ennek szellemében igyekszünk a lehetőségeihez mérten Vajdaság felé irányítani a magyar beruházók figyelmét. Eddig öt-hat község polgármesterét kerestem fel, és arról beszélgettünk, hogy ennek a témának is igyekszem teret biztosítani. Véleményem szerint a Magyarország és Szerbia közötti 1,6 milliárd dolláros kereskedelmi forgalom bőven rejt magában fejlődési lehetőséget. Léteznek olyan regionális jelentőségű kapcsolatok, amelyeket elsősorban a belgrádi nagykövetségünk képvisel. Köztudomású a Budapest–Belgrád-vasútvonal rekonstrukciója a magyar–szerb–kínai együttműködés keretében. Vajdaság életében egy másik, a Szeged–Szabadka–Baja-vasútvonal rekonstrukciója is fontos lehet. Mindemellett számos olyan részterület van, amelyen igyekszünk információkat gyűjteni és továbbítani a Külgazdasági és Külügyminisztérium szakigazgatásának, hiszen jelenleg az Eximbank, a Magyar Nemzeti Kereskedőház és a Nemzeti Befektetési Ügynökség is a minisztériumhoz tartozik. Elemezvén a lehetőségeket a minisztériumban, ezt a területet is igyekeznek jobban bemutatni a magyar befektetők számára, mi pedig igyekszünk saját eszközeinkkel teret keresni a magyarországi beruházásoknak. Ez a főkonzulátus feladatkörébe korábban nem tartozó terület, amelyen a vajdasági helyi önkormányzatok és vállalatok együttműködését is kérem és keresem. 2015 elején járunk, a helyi önkormányzatoknak most nyílik lehetőségük arra, hogy a rendelkezésükre álló fejlesztési területekről döntsenek, és most van felhasználható pénzünk. Igyekszünk ebben a témában is tájékozódni, hogy megpróbáljuk összekötni egymással a keresletet és a kínálatot.
Ha eddigi pályafutását kellene összefoglalnia, mely állomásokat emelné ki?
– A szegedi, akkori nevén József Attila Tudományegyetemen diplomáztam jogász szakon. Évfolyamomon nagyon kevesen voltunk olyanok, akik a nemzetközi jog iránt érdeklődtek. A nemzetközi jog az embert elsősorban a külügyminisztérium felé indítja el. Maga az ezzel kapcsolatos diplomáciai tevékenység és Magyarország érdekeinek képviselete külföldön számomra nagyon érdekesnek bizonyult, így nem a klasszikus jogi szakmákban próbáltam helytállni. Sikerült a felvételem a külügyminisztériumba, és lassan 18 éve dolgozom itt különböző területeken. Első külszolgálatom a londoni magyar nagykövetségen volt mint konzul. Azt követően a minisztériumban dolgoztam. Ebben az időszakban rövidebb kiküldetéseken vettem részt, például az ideiglenes spliti magyar konzulátuson, majd a Dél-afrikai Köztársaságban, Pretóriában. A szabadkai főkonzulátusra 2008-ban kerültem, először konzulként, majd 2010-ben lehetőség nyílott a vezető konzuli pályázatra. Ebben a munkakörben 2013 augusztusáig dolgoztam, majd azt követően 2013 szeptemberétől a külképviseleti választásokért felelős miniszteri biztosi megbízatást kaptam a külügyminisztériumban. Ez a megbízatás a 2014-es áprilisi országgyűlési és a májusi európai parlamenti választásokon a külföldről történő szavazás minisztériumi szervezését jelentette. 2014 júniusától szeptember végéig a Külgazdasági és Külügyminisztérium konzuli főosztályának vezetését bízta rám miniszter úr. Ennek a tevékenységnek a végével pedig azt a megtisztelő és felemelő feladatot kaptam, hogy főkonzulként vezessem a szabadkai főkonzulátust.
