Ünnepélyesen idézik fel a hagyományos kenyérszentelés emlékeit július 27-én Verbászon. Paróci Mária, a Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesület Aranykalász kézimunkacsoportjának elnöke elmondta, az itteni magyarság kitartóan, szívből és fáradságot nem ismerve hetek óta dolgozik és készül az ünnepségre, amelynek egyik fénypontja az utcai felvonulás lesz, a templomban pedig megszentelik az új búzából sütött kenyeret.
− Tizennyolcadik éve, hogy a Szirmai Károly Művelődési Egyesület keretében megszervezzük a hagyományos kenyérszentelési ünnepséget. Nagy motivációt kaptunk csaknem tíz évvel ezelőtt Hajnal Jenő úrtól, a Magyar Nemzeti Tanács akkori elnökétől, aki jelen volt az ünnepségen és elmondta, a verbászi esemény semmiben sem marad le többi, a Kárpát-medencében tartott rendezvénytől. A mai napig az akkor elhangzott gondolatok adják nekünk, szervezőknek az erőt, hogy tovább ápoljuk ezt a szép hagyományt, amelyet minden évben július utolsó szombatjára időzítünk. Így az idén július 27-én tartjuk a kenyérszentelést. Aznap délután 4 órakor gyülekezünk a Szirmai Károly Művelődési Egyesület székháza előtt, a vendégeket élőzenével várjuk, a társalgást, barátkozást, ismerkedést követően fél 6-kor indulunk a templomba. A népviseletbe öltözött menet a kenyérrel megrakott kosarakkal, a búzaszalmából font Szent Korona másolatával, egy üveg borral és két hosszú, gyönyörűen elkészített kandellárral vonul majd a főutcán. Fontos elmondani, hogy az előző években az egyesület által szervezett műhelymunkák alkalmával az asszonyok elsajátították a kosárfonást is, így a kisebb kenyereket, kiflit és zsömlét ezekben viszik a templomba, és helyezik az oltár elé. Ide kerül a korona másolata, a nagy cipóval együtt. A szentmise közben Szabadi Károly, helyi plébános pedig mindegyiket megszenteli – magyarázta Mária.
Szavai szerint a kenyeret és a kiflit szétosztják a templomban és a templom előtt álló hívek között. Az esti ünnepség és a vacsora 19 órakor kezdődik, azon az atya megszeli a nagy cipót, majd azzal is megkínálják a jelenlévőket.
Paróci Mária egyúttal annak a reményének adott hangot, hogy az elkövetkező években is lesz, aki továbbvigye ezt a szép hagyományt.
Nyitókép: (Fotó: Paraczky László/Archív)
