Számomra Duray Miklós felvidéki írónál, politikusnál senki sem fogalmazta meg találóbban a szórványban élők megmentésének fontosságát. A neves író a következőket mondja: „A kenyér kívülről befelé aszódik. A héj tartja életben a kenyérbelet, mert ahol levágják a héjat, ott hamarosan morzsolódó száradék keletkezik. De a belső nélkül a héjnak sincs értelme. Nézzünk a térképre! A Kárpát-medence láttán mindez sajátos értelmet nyer.”
Fotó: Herceg Elizabetta
Nemzeti ünnepünk, március 15-e óta a mellékletünk minden számában egy-egy szórványtelepülést mutatunk be Szórványlétben sorozatunkban. Célunk az volt, hogy felhívjuk a figyelmet a szórványban élők helyzetére, a népességfogyásra, az anyanyelvű oktatás elérésére tett erőfeszítésekre, a magyar nyelvű oktatás hiányára és nem utolsó sorban a jó példákra, egyes emberek kiállására, tenni akarására, akik a közösségük ügyét felvállalva próbálnak tenni a magyar nyelv és kultúra fennmaradásáért.
Nagyon sok riportban számoltunk be arról, hogy a közösség érdektelen, feladta a küzdelmet, már arra sem fordít energiát, hogy ha helyben nincs is magyar megmozdulás, akkor legalább a nemzeti ünnepeken átruccanjon a néhány kilométerre lévő szomszédos faluba, ahol még szól a Himnusz március 15-én, ahol tartanak még kenyérszentelőt Szent István napján, a gyásznapokon, október 23-án meg november 4-én pedig kimennek a temetőbe együtt emlékezni. Elhagyatottnak, elveszettnek érzik magukat. Az igény sem fogalmazódik meg bennük, hogy a magyar közösséghez tartozzanak.
Szomorú látleletek voltak ezek. De nem csak ilyen riportok születtek. Voltak szép példák is. Például a palánkaiaké, akik nagy akarással 39 év után visszahozták az iskolába a magyar nyelv oktatását, és ott tartanak, hogy már akkora az igény, hogy az egy magyartanárnő nem győzi a sok munkát. Ugyancsak Palánkán építeni kezdik a Magyar Házat. Tenni akarnak a közösségért. Nem hagyják, hogy kivesszen a nyelvük, idegennek tűnjön az utánuk jövőnek a magyar tánc vagy a magyar népdal.
Ugyancsak sikertörténetnek mondható, hogy 20 év után Verbászon újra van magyar óvodai csoport. Úgy tervezik, jövőre már 20 kisgyermek lesz a magyar óvodában, és reménykednek abban, hogy hamarosan majd nyílhat magyar tagozat a helybeli iskolában.
Nagyszerű dolog a Magyar Nemzeti Tanács által működtetett szórványközpontok munkája is. Zomborban Pelt Ilona, az iroda koordinátora azt mondta, nem azokat kell siratni, akik elmentek, hanem azokért kell dolgozni, akik itt maradtak, és olyan lehetőségekben kell gondolkodni, hogy a távozók tapasztalat- és tudásszerzés után érdemesnek tartsák a visszatérést. Ezért kell megtanulni pályázatot írni, ezért kell segíteni a vállalkozókat, ezért kell az infrastruktúrába, az oktatásba és a kultúrába befektetni.
A fenti példák iránymutatóak. Nem siratni kell a szórványt, hanem hittel és tudással segíteni, ha szüksége van segítségre. Nemrégiben Tordán jártam, és akkor tudtam meg, hogy a környéken szolgáló plébános időről időre az aprócska falvak hívőinek találkozót, vendégséget szervez. A vendéglátó falu asszonyai ilyenkor süteménnyel várják a hozzájuk érkezőket. Részt vesznek egy szentmisén, és utána barátkoznak. A találkozás örömét élvezik. Azt mondták, ilyenkor látják, hogy nincsenek egyedül, hogy tartoznak valahova.
Ma, november 15-én van a magyar szórvány napja. Igaz, még az ünnep nem hivatalos, csak a magyar közmédia szentel ezen a napon kiemelt figyelmet a szórványnak, de van rá igény, hogy ez hivatalos magyar ünneppé váljon.
Meg arra is, hogy a kapcsolatokat szorosabbra fűzzük a szórvány és a tömb között. Nagy dolognak tartom, hogy az MNT 11 község területén indított iskolabuszokat, hogy a gyermekek eljussanak a magyar tannyelvű tagozatokba. Ez és az ehhez hasonló segítség, támogatás mentheti meg a szórványt, amely Duray Miklós szerint a kenyérnek a héja.
Ha nem kap a szórványban élő magyarság gazdasági segítséget, akkor nagyon nehéz lesz bástyaként megőrizni a peremen élő nemzetrészt. Akkor nem fognak a fiatalok kivándorolni, és akkor fogják vállalni, hogy iskolabusszal a szomszéd településre küldjék kicsi gyermekeiket, ha lesz megélhetésük. Meglátásom szerint a gazdasági támogatás a legsürgősebb feladat.
A tömb felelőssége a szórvány megmaradása. „A szórvány egy nemzet öregkora. Aki a szórványt nem becsüli, az sem a tömböt, sem a jövőt nem érdemli.”
