Mozsoron (Mošorin) az 1940-es évek elejétől 1940 derekáig két razzia zajlott le, amelyeknek összesen mintegy 270 helybeli személy esett áldozatául.
Az első 1942 januárjában volt, és néhány nap alatt befejeződött. Áldozatai majdnem kizárólag szerbek voltak, összesen 179-en. A vérengzés pedig a mi – magyarok – lelkünket nyomja.
A kommunista hatalom adatai szerint 1941-ben a falunak 3458 szerb lakója volt, a negyvenkettőben lezajlott razziában közülük 179 esett áldozatul, ám volt közöttük egy magyar asszony. Közülük tehát minden 19-20-ik odaveszett. Az 1944. október végétől 1945 tavaszáig tartó kivégzések végéig adataink szerint 88 helybeli magyart veszejtettek el, illetve volt közöttük egy szerb férfi is. Ugyancsak a kommunista rezsim szerint ez az 1944 októberéig ott élő 656 magyar közül került ki, ami azt jelenti, hogy odaveszett minden 7-8-ik.
A második razziában lemészároltak vagyona nyomban a likvidálásuk után ebek harmincadjára jutott. Miután 1945 tavaszán a falu megmaradt magyar lakosságát, név szerint fölsorolva őket szintén háborús bűnössé nyilvánította egy tartományi bizottság, és valamennyiüket a járeki haláltáborba zárták, az ő vagyonuknak is ez lett a sorsa. Az is ide tartozik, hogy a magyar templomot is lerombolták, az egyházi és templomi dokumentumokat, kegytárgyakat pedig megsemmisítették.
A mozsori magyarok sorsával legelőször 1990-ben Matuska Márton foglalkozott a Magyar Szó napilapban megjelent Negyvenöt nap negyvennégyben című tárcasorozatban.
Az első razzia áldozatainak többségét a falutól keletre, mintegy két kilométer távolságnyira hömpölygő Tisza partján lövöldözték agyon, és a tetemeket a befagyott folyón vágott lékekbe dobálták. Emlékművük ugyanott épült föl, ahol ez lezajlott.
A magyar áldozatokról Matuska Mártont kérdeztük.
– A második razzia áldozatainak nagy többségét a falu központjában, a lakosság szeme láttára lövöldözték halomra – mondta –, előtte azonban mintegy tíz napon át kínvallatásnak vetették őket alá, amit nem mindegyikük élt túl. Tetemüket a falutól északkeletre, az ugyancsak körülbelül két kilométer távolságban lévő, de már a Sajkásgyörgye helységben telekkönyvezett Lótemető néven ismert dögtemető területén ásták tömegsírba. A pontos hely a mai napig sincs meghatározva. A közelben 2008-ban tartottunk először megemlékezést. Egy féltonnás emléktömböt helyeztünk a földre, amelyet az akkor nyolcvan éves Suhajda Lajos verbita szerzetes pap szentelt föl. 2013-ban a mintegy 40 négyzetméter területűre becsült tömegsírt fémhuzallal körülkerítettük, majd 14-15 tölgy-, juhar- és somfacsemetét ültettek el, amelyek szépen megfogantak, ám 2015. november 14-én a helyszínen járván szomorúan láttuk, hogy a kerítés is és a facsemeték is eltűntek, annak ellenére, hogy az ügyben illetékes négy helység – Zsablya és Titel község, valamint Sajkásgyörgye (Đurđevo) és Mozsor helyi hatósága – illetékesei írásban jóváhagyták a hely ilyen megjelölését, és megígérték, hogy felügyelnek rá.
Két kilométernyi, igen rossz nyári út vezet a helyszínhez. Legelő van ott, ameddig csak a szem ellát, a Matuska Márton által említett emlékhely környékén szerteszét dobált állatcsontok, koponyák hevernek. Ide hordják ki a falubeliek az elpusztult jószágokat, a csontokat varjúk, szarkák, kóbor kutyák tisztították fehérre.
Megtaláljuk a betontömböt. Rajta egy kereszt dátummal: 2008. Alatta két dátum olvasható: 1944 és 2007.
– Azért van két újabb dátum – magyarázza Matuska –, mert 2007-ben akartuk elhelyezni a tömböt, de a nagy sár miatt nem tudtuk kihozni, az évszámot viszont már bevésettük. 2008-ban már sikerült kijutnunk.
A fáknak hűlt helye, a nyolc kisebb lyuk helyén az alkalmi kerítés oszlopai állnak.
A mozsori helyi közösség tanácsának elnöke, Ruža Jovanović sajnálattal vette tudomásul, hogy az emlékhelyet megrongálták.
– Önöktől hallom a hírt. Amikor jó néhány évvel ezelőtt beszélgettünk erről, azt javasoltam, hogy keríttessék be, ugyanis a helyi közösségnek nincs arra pénze, hogy megszervezze az emlékhely felügyeletét. Abban biztos vagyok, hogy a rombolás nem szándékos. A falu ott legelteti nyáját, elképzelhető, hogy a jószágok tettek benne kárt.
Titel polgármestere, Dragan Božić szerdán fogadta Matuska Mártont, Tót Lászlót és a mozsori származású Jakubec Györgyöt, akik magánszemélyként kértek meghallgatást tőle. Matuska Márton erről a találkozóról jó hírt hozott.
– Božić úr együttérzését fejezte ki velünk és megígérte, hogy karácsonyig a község költségén erős oszlopokkal és drótkerítéssel bekerítik az emlékhelyet. Azt nem tudta megígérni, hogy felügyelnek is majd rá, ugyanis a községben egyetlen emlékműre sem felügyelnek, de ha ismét bármiféle rombolás történne, nyugodtan forduljunk hozzá segítségért. Amint a kerítés meglesz, ismét telepítünk fákat, abban bízva, hogy terebélyessé fognak nőni.
