A Szerb Radikális Párt 1992. május 6-án nagygyűlést tartott a szerémségi Herkócán. Vojislav Šešelj, a radikálisok vezetője akkor elhangzott beszédének mondatai nyomán indult meg a horvát nemzetiségű lakosok üldözése és erőszakos kitelepítése. A hágai Nemzetközi Törvényszék által a közelmúltban elítélt Šešelj a 26 évvel ezelőtti nagygyűlés jubileumán arra készült, hogy követőivel megismételje az akkori mítinget. Ugyanakkor több párt is ellentüntetést jelentett be a radikálisok tüntetése napjára.
Minderre azonban nem kerülhetett sor, hisz erre a napra minden gyülekezést megtiltottak a településen, amelynek bejáratait a rendőrség vasárnap reggel lezárta, és csak a helybelieket engedték be igazolványuk felmutatását követően.
Hírügynökségi jelentések szerint a radikális párt hívei a szomszédos településen, Jarakon gyülekeztek. Délelőtt 10 órakor a településre érkezett Šešelj is, aki a helyszínen lévő újságíróknak elmondta, hogy mivel megtiltották, hogy Herkócán nagygyűlést tartson, joga van ahhoz, hogy provokálja a rendszert, és valójában ez is a célja, nem pedig a horvátok zaklatása, hisz a település lakosságának mára alig tíz százalékát teszik ki a horvát nemzetiségűek.
Időközben az ellentüntetést bejelentő pártok képviselői is megérkeztek a környékre, de ők sem juthattak be Herkócára. A Liberális Demokrata Párt és a Demokrata Párt tagjait Rumánál tartóztatták fel, csakúgy, mint a Vajdasági Szociáldemokrata Liga képviselőit, köztük Nenad Čanakot. Jarakon kisebb incidensre került sor, amikor Đorđe Žujovićot, az LDP elnökségi tagját a radikális szimpatizánsok fizikailag bántalmazták.
Vojislav Šešelj, miután sikertelenül kísérelt meg bejutni Herkócára, 11 óra körül elhagyta Jarakot, és visszatért Belgrádba.
A rendőrség a Herkócára vezető utakat 14 órakor szabadította fel.
