A hívek nélkül maradt templomok sorsa évtizedek óta foglalkoztatja a katolikus egyházat. Ritkábban az adott települések önkormányzatait. Ez különösen Bánátban jelent gondot. Tegnap Nagybecskereken, a Szerbiai Katolikus Egyház szervezésében, szimpóziumot tartottak Romos templomok jövője címmel.
Elnéptelenedett, romos templomokat nemcsak a Nagybecskereki Egyházmegye területén látni, hanem egész Vajdaságban is. Ez nem jó az embereknek, akik abban a közösségben élnek, de az egész egyháznak sem, hogy ilyen épületei vannak. Kérdés, mi legyen a sorsuk.
Ugyanis a Szerbiai Katolikus Egyház a vallási felekezetekre szánt állami támogatásnak mindössze az öt százalékát kapja.
– Ez egy nagyon érzékeny téma. Az emberek kötődnek az egyházakhoz, kötődnek az épületekhez. Mert az a gondolat, hogy ha az templom, akkor az örökre templom. Mi arra szeretnénk felhívni a figyelmet ezzel a mai konferenciával, hogy sokféleképpen lehet látni ezt a problémát. Tehát nem csak az van, hogy mindenáron pénzt szerezzünk külföldön. És ezt most is mondhatom, hogy ez nagyon problematikus lesz a mostani ukrajnai háború fényében – mondta Német László nagybecskereki megyés püspök.
A Szentszék már hosszabb ideje foglalkozik a kihasználatlan templomok kérdésével.
Carlos Alberto de Pinho Moreira Azevedo, a Vatikán Kulturális Tanácsának tagja (Fotó: Ótos András)
– Nagyon fontos ez a konferencia, mert azzal szembesülünk, hogy egyre kevesebb a hívő, és egyre kevesebb a pap, aki el tudná látni a templomokat, és nincs ki jöjjön a templomokba. Muszáj beszéljünk erről a témáról ebből az okból. A konferencián azt a témát érintettük, hogy mit érdemes, mit bölcs tenni ezekkel a templomokkal, amelyek már nincsenek használatban. Ilyenkor nagyon fontos megkérdezni az egész közösséget, a hívőközösséget, a pasztorális tanácsot, a helyi papokat, a környék papjait, az egész helységet, várost, környezetet. Nem csak a püspöknek a döntése itt a fontos, hanem mindenkit be kell vonni az ilyen templomok ügyének döntésében – nyilatkozta Carlos Alberto de Pinho Moreira Azevedo, a Vatikán Kulturális Tanácsának tagja.
Pásztor István, a Tartományi Képviselőház elnöke felszólalásában elvetette a templomok lebontásának a lehetőségét. Arra biztatta a konferencia szervezőit, hogy forduljanak a tartományi és a köztársasági kormányhoz a megoldás keresésében.
– Amiben ebben a pillanatban realitást látok az az, hogy meg kell óvni ezeket az épületeket, és újabb tartalommal kell fölruházni. Újabb tartalmakkal gazdagítani és azoknak a helyi közösségeknek, faluknak a funkciójába helyezni, amelyek ott vannak, amelyeknek a területén vannak ezek a templomok. Szerintem, ahol csak lehetséges, ezt az utat kellene járni, megőrizve a templomok potenciális szakrális funkcióját, időről időre, hogyha erre szükség van. Emellett pedig olyan tartalmakat bevinni ezekbe az épületekbe, amik a helyi közösségnek, a falunak a funkcióit szolgálják, legyen az kulturális, sport, legyen ez akármilyen egyéb más tartalom. Arról beszéltem, hogy jó volna, hogyha a konferencia egyik záradéka az volna, hogy a konferencia szervezői megkeresnék a Tartományi Kormányt, a kultuszminisztériumot, és arról kezdenénk beszélni, hogy tudunk-e teremteni egy olyan pénzügyi alapot melyből évente egy-két ilyen folyamatot elindíthatnának, a helyi embereknek a döntése alapján, pályázat formájában. Nézzük, melyek azok a faluk, amelyek erre hajlandók, akiknek ezzel kapcsolatban elképzelésük van – mondta Pásztor István.
Csíszár Antonia Klára pasztorálteológus a liturgikus tér jelentőségéről tartott előadást. Kiemelte, hogy az utolsó, amit megfontolásra kell venni az a templom lebontása.
Pásztor István a templomok megmentése mellett foglalt állást (Fotó: Ótos András)
– Továbbra is az a tér lehetőleg az életet szolgálja. Úgy, mint valamikor a liturgiában, úgy most is. Akár más formában. Egy szociális intézmény formájában, egy múzeum formájában, egy könyvtár formájában. Itt a kreativitásra van óriási szükség. Hogy találjuk meg az a módot, beszélgetve a helyiekkel, mire van szükségetek? – mondta a pasztorálteológus.
A Magyar Nemzeti Tanács is közreműködött a templomok felújításában, azok közösségi térré való alakításában Szabadkán, Palánkán és Zsablyán.
– Ez a három példa is azt mutatja, hogy számos más templom megújításakor is mindig az volt a legfőbb érv, hogy őseinkkel hogyan tudunk elszámolni majd valamikor, hogyha a templomokat hagyjuk, hogy romba dőljenek, ha templomokat akarunk rombolni. És ha át is alakítjuk, a legfontosabb mindig az emlék, az örökség, a szakrális jelleg megőrzése – nyilatkozta Hajnal Jenő, a MNT elnöke.
A szimpózium részvevői a megtekintették a módosi katolikus templomot.
