A tudás és a közösség bölcsője

A diákotthonban készített videónkat ITT tekintheti meg.

Zenta város szívében a hétköznapok diákoktól nyüzsgők. A Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium a Tartományi Képviselőház határozatának köszönhetően 2003 tavaszán alakult meg. Ez év szeptemberében iratkozott be a gimnáziumba az első húsz, matematikában tehetséges tanuló. Az évek múlásával egyre több diák koptatta az iskola padjait, s ezáltal a diákotthon is egyre népesebbé vált. 2008-ban egy képzőművészeti tagozattal, 2018-ban pedig egy informatikai tagozattal bővült az intézmény. A bejutáshoz a tanulóknak felvételi vizsgát kell tenniük, függetlenül attól, hogy melyik szakra szeretnének jelentkezni. Ezért az iskola minden évben nagy hangsúlyt fektet a novemberben tartandó nyílt napokra, ahol bemutatják mindhárom szak szépségeit, erősségeit és nehézségeit egyaránt. Januártól egészen a felvételi vizsgákig, hétvégenként felkészítő órákat tartanak a nyolcadikosoknak, és nagy hangsúlyt fektetnek ebben az időszakban a leendő bolyais diákokra.

Csikós Pajor Gizella, a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium igazgatónője elmondta, hogy a három szak mindenféle téren kiegészíti egymást az intézmény életében. A képzőművészeti szakon túlnyomórészt lányok tanulnak, az informatikain inkább fiúk, míg a matematikai szakirányon megoszlik az arányuk. Ezáltal a kollégium lakói is nemek szerint nagyjából egyenlő arányban oszlanak meg.

– Az első kollégiumunk 2004-ben készült el az iskola épületének tetőterében, s ez eredetileg hatvankét férőhelyre volt tervezve. Később, ahogy nőtt a diákok létszáma az iskolában, úgy újabb és újabb megoldásokat kellett találni a kollégium bővítésére is. A minisztérium jóváhagyásával a kollégiumi férőhelyek száma már legalább tíz éve 150 fő lett. Így a szomszédos épület két szintjét is hozzácsatoltuk a kollégiumhoz, illetve a zentai stadion melletti sportlétesítmény első emeletén is harminckét tanulót helyezünk el a kollégiumi rendszer keretein belül. A százötven férőhelyes kollégiumban mindössze tizennyolcan dolgoznak. Tapasztalataink alapján ez nevelőtanárok és kísérő személyzet szempontjából is igen kevésnek bizonyul. Ugyanakkor az a tény, hogy a kollégiumi szobák nagy része az iskola épületében van, még inkább egybemossa a bolyais diákok és tanárok iskolai és kollégiumi életét – mesélte az igazgatónő.
Az iskolai és a kollégiumi élet teljes mértékben összefonódott az évek során, minden bizonnyal ennek köszönhető az a családias hangulat, ami ott jártamkor az intézmény falai között fogadott. A diákok a minisztérium által megszabott pontrendszer alapján kerülnek be a kollégiumba, amelyben a tanulmányi eredmény nagyon fontos szerepet tölt be. A tanulók nagy része délutáni szabad idejüket és hétvégéiket feláldozva készül a rangosabbnál rangosabb versenyekre, melyekről kivétel nélkül kimagasló eredményekkel tér haza. Mivel a kollégisták könnyedén mozoghatnak a szobájuk és a tantermek között, így délután és este lehetőségük van a tantermekben közösen is tanulni. A nevelőtanárok rendszeresen osztályozzák a szobákat, jutalmazással próbálják ösztönözni a diákokat a szobák rendben tartására, és mínusz pontokat gyűjthetnek azok, akik erre nem figyelnek kellőképp oda.
Antal Márta, az iskola pszichológusa, osztályfőnök és nevelőtanár is egyben, arról mesélt, hogy mennyire fontos a kölcsönös bizalom a diákok és a tanárok között.

– Fiatalos és lendületes nevelőtanárok vannak, a diákok pedig látják és érzik, hogy törődünk velük. Így egyfajta bizalmi kapcsolat alakul ki, tudják, hogy bármi történik, mindig tudnak kihez fordulni. Igyekszünk a diákok kedvében járni azzal, hogy júniusban beadhatnak egy kérvényt, hogy ki kivel szeretne egy szobában lenni a következő tanévben. Ezt persze nem tudjuk minden esetben teljesíteni, de természetesen igyekszünk szem előtt tartani. Az elsősök beszoktatását szolgálja a mentorprogramunk, ahol a végzős diákok mentorálják az elsősöket, egész évben kérdezhetnek tőlük a kis gólyák. Van gólyatáborunk, különböző játékokkal, amiket természetesen mi, nevelők felügyelünk. Nemrégiben sikerült kialakítanunk az épületben egy klubtermet is, ahol így a járványt követően újra tudunk közösségi programokat szervezni. Karaokeestek, társasjátékozás, kvíz night stb. kerül megrendezésre. Nemrégiben volt egy egész napos programsorozatunk, aminek bolyaiq volt a neve, ahol főként logikai matematikai játékokon vehettek részt a diákok. Igyekszünk úgy figyelni rájuk, mintha a saját gyermekeinkre figyelnénk. Nagyon jó itt nevelőnek lenni, hiszen a diákjaink is jók – mondta Antal Márta.
A téli időszakban este nyolckor, a nyári időszakban pedig este kilenckor van a kapuzárás, természetesen sport és kulturális programok, színházi előadások esetében rugalmasan kezelik a nevelők a későbbi érkezést. Tízkor már mindenkinek a szobájában kell lenni, fél tizenegykor van a lámpaoltás. Ha valaki tovább szeretne fent maradni tanulás céljából, erre is van lehetőség a tantermekben, azzal a feltétellel, hogy visszatéréskor nem zavarja már alvó társait.

Az óbecsei Fleisz Ákos matematika szakon tanul és második osztályos:

– Számomra nagyon jó a kollégiumi élet. Sok délutáni foglalkozásra nyújt lehetőséget az iskola, aminek köszönhetően eléggé elfoglaltak vagyunk. Az egész iskolában és a kollégiumban is nagyon jó a közösség. Tíz óráig tudunk egymás szobáiba átjárni, így van lehetőségünk barátkozni. Egy átlagos napon kettő körül fejeződik be a tanítás, ezt követően emelt szintű szakkörökön tudunk részt venni, tanulásra a szobákban és a tantermekben is van lehetőségünk.

A hódegyházi Pozsár Ramóna matematika szakos és harmadik osztályos hallgató:
– Nekem először nagyon szokatlan volt, hogy alkalmazkodnom kell másokhoz és másoknak is hozzám. Azonban ez megváltozott a kollégiumi évek alatt, idén már be tudjuk osztani úgy az időnket és a foglalkozásainkat, hogy azzal ne zavarjuk egymást. Nagyon figyelmesek a szobatársaink, amikor alszunk, igyekeznek csendben lenni és nem zavarni minket, ahogy mi is próbálunk erre odafigyelni. Egy osztálytársammal és három másodikossal vagyok egy szobában.

Az óbecsei Kaszás Korina képzőművészeti szakon tanul és második osztályos:
– A kollégiumi élet nagyon érdekes, eltér a megszokottól, hiszen nincs annyi magánszféra, de ezt leszámítva nagyon jó. Soha nem unalmas, az osztálytársaimmal vagyok egy szobában, akik egyben a barátaim is, így nagyon jól érzem itt magam.

Az adai Lajkó Edina képzőművészeti tagozaton tanul és végzős hallgató:
– A kollégiumi élet által lehetőségünk van önállósulni, hiszen nincsenek itt a szülők és úgymond magunkra vagyunk utalva. Az, hogy az osztálytársainkkal együtt élünk, nagyon jó, hiszen a tanulásban is sokat tudunk segíteni egymásnak.

A diákotthon lakói és dolgozói kivétel nélkül a második otthonuknak érzik az intézményt, ez a hangulaton, az eredményeken és a mindennapi életükön is visszatükröződik.