A szellem magasztossága, hit és becsület, élet és végzet, angyalszárnyak suhogása és ördögök csikordulása, dac és halál, minden és semmi, ars moriendi, csupán nedves avar, gyűrött papír, tarka nejlon, számlák és foltos toalettpapír, rongy, melyet sodor a hideg szél, végül drótkerítésre aggat és lobogtat, spontán tájkorrekció, bármely művészeti irányzat és emberi értékrend, mesterkélt és modoros, Hamvas és Márai, ha a nemlétből visszafordultál, minden letisztul, egy időre elcsendesedik, halkan int. A szél legyen iránymutatód, mindig szemben állj vele, és mélyen lélegezd be, amit ajándékba hoz, a föld illatát, a folyó szagát, a semmit, ez a mindenséged, ajándékba kaptad, ismét.
Hunyd be a szemed, és mélyen végy levegőt, indulj magad felé, utak és ösvények gazdag szövevénye vagy, járd be a legszebb helyeket, otthon alma sül, a tűzhely halkan duruzsol, krumplileves fő, fazékban víz, a sámlin macska mozdulatlanul, a konyha padlózata téglával kirakva, megtörik rajta az ablakfény, a töltésen vonat, a folyón hajó halad, a híd után elcsendesedik a kinti világ.
Egy kép a sok közül.
Mindennap igazíts emlékeiden, varrj el egy-egy rojtos szálat, és még egyszer engedd saját útjára mindazt, ami nélküled semmi. Végül te is csak apró bejegyzés leszel egy szerdai újságban, semmi.
