Amikor Méhe néne és Légy uram kirándulni mentek, egy magas hegyet szerettek volna megmászni, a magas sziklacsúcson lévő csodás táj szemre vételének a reményében.
Két hátsó lábával a sziklafokra álltak, kettővel a botot fogták, kettővel pedig kapaszkodtak. Céljuk azonban meghiúsult.
A sziklacsúcsra majdhogynem mindketten feljutottak, amikor Méhe nénének egy pompás virág keltette fel a figyelmét. Méhe néne nagyon szerette volna megkaparintani a sűrű mézet ígérő növényt. Kérlelte is Légy uramat, hogy segítsen neki letépni a sziklán lévő virágot. Párja azonban sehogy sem hajlott a kérés teljesítésére. Mentségül két különböző indokot is fel tudott hozni. A méhecske számára vonzónak tűnő virág a hegyoldal legmeredekebb részében volt, ezért veszélyesnek ítélte meg a lépést, sőt a mézet sem szerette igazán, legalábbis nem oly mértékben, mint Méhe néne.
Két lábukkal a sziklaperemen állva, kettővel a botot fogva, kettővel pedig kapaszkodva vitatkozott Méhe néne és Légy uram, egész álló nap. Sírtak és civakodtak, amíg haza nem jutottak a hegyről.
Hetedik lábuk ugyan nem volt, de az, hogy szárnyuk is van, eszükbe sem jutott...
