Megint esik. Hol a hó, hol a havas eső, hol az eső, pedig már azt hittem, lassan jön a tavasz. Így február vége fele én már mindig olyan illúziókat kergetek, hogy pár nap és itt a jó idő, aztán ilyenkor szokott bennünket elérni egy jó nagy hideghullám. Általában ilyenkor fagy még be a Tisza, ilyenkor keményít be a tél, amikor én már vége szagot érzek. Persze eshetne még nyugodtan a hó is, hiszen ezen a télen még be sem havazott rendesen, sőt tavaly sem, és a családban sokan már reklamáltak is emiatt. Hiába hozott tavaly a Jézuska szánkót, eddig csak a szőnyegen próbálgattuk, meg egyszer kevés havon, de az inkább kínlódás volt, mintsem szánkózás. Láttam az időjárás-előrejelzésben, hogy havazásra lehet számítani, úgyhogy essen most már, ha akar, hogy végre üzembe helyezhessük a szánkót, érezzük a tél ízét. Jó lenne egy nagyot szánkózni a töltésoldalban, sétálni a hóban, hógolyózni, vagy egy forró tea társaságában bentről figyelni a hóhullást. Ha ez kimarad, hiányérzetünk van, olyan, mintha nem is lett volna igazi az évszak.
