Nézem a diófa ágai között billegő madarakat. Egész cinegeraj lepte el az ágakat reggel.
Ahogy megszakadt a hóesés, előbújtak odúikból. Éhesek, fáznak és csöndesek. Mégis… valahogy vidámságot hoznak a téli reggelbe, ahogy így hangtalan röpködnek ágról ágra. Verik az ablakomat, a párkányra kiszórt magvakért cserébe mosolyt hoznak. Ez most a tél. Meg kell állni kicsit, levenni a kalapot, meghajolni a nagyobb úr előtt. Tudják ezt a félénk cinkék, a bizalmatlan rigók és a nyüzsgő galambok is. Legbelül azonban biztosan érzik, a természet rendje szerint jobb idő jön hamarosan. Hiszen március már a tavasz első hónapja. A paraszti életben a mezőgazdasági munkálatok kezdetének az ideje. Fontos hónapja volt a régi idők emberének. És a madaraknak…
A madarak is tudják, hogy március már végérvényesen tavaszt jelent. Ezért röpködnek olyan bizakodó jókedvvel még ezen a téli reggelen is. Már csupán néhány nap, esetleg pár hét, és lesz eledel, melegítő napfény, fészekrakáshoz moha, toll és sár. Addig meg csak kitartanak valahogy. Gyűjtik az erőt, hogy József napján megszólaljanak, énekükkel tavaszt hirdetnek, a szivárványos ég pedig jó búzatermést jósol nekik.
