Esik a hó. Hát ez a születésnapomon, ma, március elsején nem szokványos, ám előfordult már, sőt, ennél csúnyább időjárást is átéltem ilyenkor. Most, a hét elején legalább 30–40 cm hó hullott, meglepő, ám nem katasztrófa. Ennél komolyabb helyzetek is előfordultak már korábban, például, amikor a peremvárosi buszok elakadtak, a legközelebbi falu lakosai pillanatok alatt csapattá szerveződtek, meleg helyet, ételt, italt biztosítottak a járműn rekedt utasoknak és személyzetnek, mert ez magától értetődő volt. Eddig hasonló dologra most nem került sor, de már sokan visítunk, hogy tarthatatlan a hóhelyzet, borzasztó a hideg, kíméletlenül fogy a tüzelő, ilyen időket még nem láttunk. Ki igen, ki nem. Én például emlékszem olyan telekre, amikor embermagasságú utcákat kellett vágni a hófalban az egyik saroktól a másikig, és gyerekként iglukat építettünk az utcán. Teljesen normális volt. Most, hogy a hatodik X-en túl el kell takarítanom a harminc centire növekedett porhót, máris a világvégét vizionálom.
Vigasztal, hogy aranyos kis cicókám, aki ugyancsak sok mindent megélt hosszú élete során, ugyanúgy kétségbe van esve, mintha a rémhírekkel bombázó média fogyasztója lenne. Lukrécia, amióta visszanyerte a bennlakás kiváltságát, ötször is meggondolja, hogy ebben a hidegben és hóban kimenjen az udvarra. Végül azonban győz az anyjától szerzett jólneveltsége, majd dolga végeztével trappol vissza a szobába.
Zenta központjában, a nyugdíjasok székházának udvarán a magas örökzöld tiszafák koronájában egész télen 80–100 erdei fülesbagoly pihen. Szürkületben rajzanak ki a város környékére, ahol rágcsálókra, elsősorban mezei pockokra vadásznak, reggel újra elfoglalják pihenőfáikat. A zárt udvar szélvédett mikroklímája és az örökzöld tiszafák takarása ideális telelőhely. A friss hó a baglyok szeme körül is megtapadt (Gergely József)
