Csúszós az úttest, az emberek figyelmetlenek, és a sarkon két autó koccant össze. Amikor arra mentem, a vezetők éppen arról tanakodtak indulatosan, ki is a hibás. Erről nekem egy régi eset jutott eszembe.
A békebeli időkben történt, amikor az adriai nyaralás még hazai turizmusnak számított. A messziről jöttek leparkoltak a tengerparti sétánynál, éppen a kocsi mellett nyújtogatták a lábukat, és kiadós reggeli járt az eszükben, amikor figyelmetlenül befordult egy helybeli, és lökhárítójával mély nyomot hagyott a vendégek autóján. Amikor ezek a kár megtérítése felől érdeklődtek, amaz csak kinevette őket, és már ment is volna, amikor az egyik turista odaszólt a társainak: Add csak a Remingtont!
A helybeli hátrafordult és vigyorogva kérdezte: Talán borotválkozni akarsz?
Nem – mondta a turista, miközben egyik társa felnyitotta a csomagtartót –, a Remingtonom nem villanyborotva, hanem vadászpuska!
Persze, hogy puska nem volt ott, ki is menne a tengerre vadászfegyverrel, viszont a puszta gondolat miatt, hogy mégis lehetne, az autófestő leendő munkájának vélt árában ezután már pillanatok alatt meg lehetett állapodni.
