A zoknipárosítás mulatságos dolog. Lehetne. Ha nem kizárólag anyának kellene ezzel foglalatoskodnia. Ha bevonhatná a tiszta ruhák összehajtogatása közben körülötte lábatlankodó aprónépet is a közös munkába. Azon túl, hogy nagyon hasznos, a szakemberek szerint fejleszti a megfigyelőképességet is, kiváló alkalom a színek tanulására, és a méretbeli különbségekre is felhívhatjuk a gyerekek figyelmét. Továbbá segít a számolás elsajátításában is, hiszen megszámolhatják, kinek hány darab zoknit sikerült összepárosítania.
Ezzel az egésszel csak egy baj van: hogy eljátszhatjuk egyszer, esetleg kétszer. Többször már nem, mert átlátnak a gyerekek a szitán, és rájönnek, hogy ez valójában játéknak álcázott házimunka, és mint olyan, unalmas. Inkább odébbállnak, például pokémonozni.
Anya pedig ott marad egy rakás összeválogatásra váró zoknival. És kezdődik a zsörtölődés, és a legalább fél órát igénybe vevő sziszifuszi munka. De itt kerül a képbe a zoknicsipesz! Igen, jól olvasták: zok-ni-csi-pesz! Nem, nem az a csíptető, amelyet teregetéskor használunk. Ez egy nagyon jól kitalált, kör alakú, funkciójában talán a gemkapocshoz hasonlítható műanyag zoknirögzítő eszköz. Már a szennyestartóba úgy tehetjük bele a párjukkal együtt a zoknikat, hogy ezzel az okos kis találmánnyal egymáshoz rögzíthetjük őket. A mosógépben és szárítás során is együtt maradnak, és így kerülhetnek teljesen kulturált módon a fiókba is.
Sajnos nálunk még nem kapható, de reménykedem abban, hogy ötletet adok egy hazai műanyaggyártónak. Százalékot nem kérek tőle, mert ez valójában nem az én találmányom, de azért elláthatna néhány csomaggal.
Kedvenc színem az orgonalila.
