Megérkezett a tavasz. A lágy, simogató szellő, a barackfák, meg az aranyeső virágzása, az aprócska orgonalevelek napfény felé törekvése, a méhek zsongása jókedvre derít. Az élet kezdete, örök körforgása ez. S micsoda gyönyörűséggel indul az új élet! Virágokkal, ragyogó napsütéssel, ébredező pázsittal…
Mire ezek a sorok megjelennek, a meteorológusok szerint már jóval hidegebb lesz, és esni fog. De ez is a tavasz tartozéka. Szeszélyes ez az évszak, szoktuk mondani.
De mintha az utóbbi években kiveszett volna a szótárunkból ez a kecses szó. Sokkal inkább a szélsőséges időjárásról beszélünk, mégpedig sokat.
Ha túl vagyunk a hogy vagy kérdésen, s kényelmetlen a találkozás, el lehet menekülni az időjárás témájába. Milyen egyszerű is elrejtőzni!
Okunk van erről beszélni, mert témát ad bőven a gyakori, nem szokványos változás. Amikor még rendes tavasz, meg rendes nyár volt, arról nem kellett beszélni. Meg az is lehet, akkor még nem is akartuk fedezéknek használni, hanem tudtunk beszélgetni.
