A húsvét az élet győzelme a halál felett, a talpra állásé az elbukással szemben. Hányszor történik meg velünk életünk során, hogy úgy érezzük, nem bírjuk tovább, a gödör legmélyén vagyunk, ahonnan tudjuk, hogy csak felfelé vezethet az út. S aztán mégsem.
Az emberi élet hullámzó, vannak szép, kellemes periódusai és kevésbé azok. Az öröm vagy a boldogság csak rövid ideig tartó állapot, a hosszabb tele van küzdéssel, aggodalommal, sőt néha keserűséggel és fájdalommal is.
Az élet malomkő, s csak tőled függ, hogy felőröl-e, vagy megcsiszol, mondta Robert Cavett. Ha kihívások sorának fogjuk fel az életet, akkor a versenyre meg a küzdésre összpontosítunk. Pedig nem biztos, hogy ez a legfontosabb, sokkal inkább az, hogy tartalmas és élhető életet éljünk. Tudjuk élvezni a szépet, a jót, az ünnepet meg a lazítást.
Mindenki akkora keresztet kap, amekkorát még éppen cipelni tud, szokták vigasztalásként mondani. Én úgy vélem – bizonyos korlátokon belül – saját döntésünk, hogy mennyire tesszük magunknak széppé, örömtelivé életünket. A húsvét az újrakezdés, az újjászületés ünnepe is. „Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni”…
